A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter

nű, hogy az Alföld hasonló ékszerei közül a bökényi készült a legkorábban.

15 A Kunszentmárton-Péterszögön, 4. századi női sírban talált arany korongfibula (7. kép 3-3b) már a római forma helyi változata. A középső borostyán berakást itt szabálytalanul elszórt filigrános aranylemez fogja körbe, a fibula szélét pedig — a háromszögekbe foglalt, gazdag filigrándísz helyett — egyszerű, félköríves minta keretezi. Hasonló figyelhető meg a technikailag gyengébb kivitelű, ezüstből készült kunszentmárton-bábockapusztai fibulán is (PÁRDUCZ 1947, 54, 3. t. 8). A korong alakú, kőberakással díszített fibulák egyszerű változata a sárgaparti temető 22. sírjából ezüstből került elő. Borostyánkő díszítést és filigránt együttesen alkalmaztak az előzőekhez hasonló módon a szentes-jaksori 9. sír ezüst fülbevaló párjánál. A korongfibulák 4. század végi változatát a lakitelekszikrai és a hódmezővásárhely-erzsébeti csepp alakú fibulák képviselik; utóbbi a késő római forma teljesen egyéni, a helyi igényeknek megfelelő átalakítása.

16 A korongfibulák nemesfémből készült változatait az alföldi szarmata fémművesség római hatású munkáinak tarthatjuk. Bizonyára erre a közös eredetre vezethetők vissza a többi barbaricumi fémműves központban gyártott, hasonló díszítésű ékszerek is — Osztropataka, Céke, Leuna, Strázsa stb. (SCHULZ 1960, 302, 315). A késő szarmata női viselet különleges, ez ideig párhuzam nélkül álló változata, mely sajátosan egyesíti a keletről származó és a római eredetű viseleti szokásokat és tárgyakat, egy gazdag nagyhegyi sírból, Csallány Gábor 1931-es ásatásán került elő. A Somogyi- és a Musa-féle földeken, gepida és avar sírok között, egymástól nagy távolságra néhány szarmata sír került elő, melyek közül nyugat felé a legszélső a Vass-tanyához vezető út melletti 20. sír volt. A DNy-ÉK irányú sírban eltemetett, magas termetű asszony ruháját — a kistőkei viselethez hasonlóan — gazdag gyöngydíszítés borította; mindkét karján gyöngyökből készült karkötőket, nyakában karneol-, borostyán- és üvegpaszta gyöngyökből álló nyakláncot viselt. A lábak körül talált gyöngyöket valószínűleg az iráni nők ruházatának jellegzetes darabja, a bokánál összehúzott, hosszú nadrág aljára varrták. A felsőruhát római mintára készült ékszer, egy szokatlanul nagyméretű, ezüstlemezzel bevont korongfibula tűzte össze.

17 A halotti fejdísz felső része, a koponya körül talált szerves maradványok szerint bőrből készült, melyre bronzlemezből préselt, aranylemezzel bevont, domború állatfigurákat (párduc, hal, nyúl, madár és cikáda alakúakat), virág formájú flittereket és emberi arcot ábrázoló arany díszítménycket erősítettek (11. kép). A domború aranylapok a sapka- vagy pártaszerű fejdíszt körben díszíthették, míg a jobb váll- és felkarcsont mellett fekvő sima aranyfólia, melyből csak töredékeket sikerült megmenteni, valószínűleg a fejdísz jobb oldalon viselt, alsó részét — esetleg a fátyolt — borította.

18 Az arany borítású fejdísz emberi maszkjainak és az állatfiguráknak az elhelyezését nem ismerjük; az ábrázolás értelme ma már megfejthetetlen. Valószínű, hogy a csúcsos süvegű, szakállas emberfejek és egyes állatalakok — elsősorban a cikádák — a nagyhegyi asszony fejdíszének keleti eredete mellett szólnak.

19 Római viselet hatását őrzik ugyanakkor a koponya mellett talált, jellegzetes, csavart végű bronz fülbevalók. Római készítménynek tartható az a 20 cm magas, 30 cm széles, 19 cm mély bronzveretes faládika is, melyet temetéskor egy korongolt 75 PÁRDUCZ 1959,376, 28. t.6 — Bökény, 28. t. 7 a-b —Alpár, 28. t.8 — Jászberény-Alsómuszaj; a keleti párhuzamoknál időben és formailag közelebb álló római ékszer HENNING 1912,38, 34. t. 36 — Hördt. 16 Szentes-Sárgapart 22. sír (PÁRDUCZ 1950, 7. t. 6 a-b), Szentes-Jaksor 3. sír (PÁRDUCZ 1950,59.1.1-2), Hódmezővásárhely-Erzsébet 2. sír: Zalotay E. 1951. évi ásatása, TJM; Lakitelek-Szikra (PÁRDUCZ 1959, 28.1.14). A csepp formájú fibulák római előzménye RIESE 1894,37. t. 45 — Heddernheim. A fibulák legkésőbbi helyi változata Klárafalva-B 40. sír (PÁRDUCZ 1950,53.1.1 a-b). 17 A hiányosan megmaradt darab valószínűleg a doboz formájú, fonatmintás díszítő lemezű korongfibulák közé tartozott. 18 Csallány Gábor sùrajza PÁRDUCZ 1956, 22.

1.1, a leletek 16-21. i. Az aranyveretekről az ásatáson készült fénykép, (KJM Fotótár: R. 4360), melyen a koponya kimozdított helyzetben látható. A domború veretek a koponya mellett egy csomóban, egymást takarva, nagyrészt hátlapjukkal felfelé feküdtek A veretek felső rétegében előlappal felfelé, különböző irányba fordulva egy maszkos vetetet, két cikádát, egy rozetta alakú veretet és a hal formájú veretet találták A fonatmintás korongfibulához MNM 13/1893.1131-1133. 19 PAULOVICS1940, 71-72 a maszkos veretek hun kori jellegét, PÁRDUCZ 1935,41-32 és FETTICH1953, 73-74 a Pontus-vidéki szkíta és görög kapcsolatokat emelték ki. VINSKI 1957, 159 a cikádadíszeket Fekete-tenger-vidéki hun kori készítményeknek tartja. Megjegyzendő, hogy az arcábrázolásos, aranylemez borítású, préselt véreteket a hun korban elsősorban lószerszámdíszként használták (AMBROZ 1981, 14-15). Egy újabban a Fekete-tenger nyugati partvidékéről közölt, szkíta korinak meghatározott kőszobor fejének maszkra emlékeztető ábrázolása áll a legközelebb a nagyhegyi arcos véretekhez (MELÛKOVA1978,38, Ris. 1).