A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán

Old Minster 10. sz. vége Norman A 12. sz. eleje Norman B 12. sz. eleje Paradise 13. sz. vége Feldebrő 12. sz. vége Szer 13. sz. eleje gödör hossza lent 4,6 5,7 7,4 5,5 3 5,15 gödör hossza fent 5,0 7,2 12,5 6,25 3 5,84 gödör szélessége 2,0 2,7 3,8 2,6 2,5 2,5 gödör mélysége 0,65 1,4 1,75 1,35 1,2-1,3? 1,5 tüzelöcsatorna hossza 2,1 2,55 4,25 4,65 1,2 2,6 tüzelöcsatorna szélessége 0,4 0,55 0,8 0,63 0,3-0,4 0,4 tüzelöcsatorna mélysége 0,27 0,4 0,55 0,35 0,1 0,35 tüzelöcsatorna oldalfala földpadka agyag + cseréppel borítva kikövezett földpadka? kikövezett földpadka? kikövezett földpadka? földpadka agyagozva földpadka, nincs semmivel borítva A talpazat anyaga nincs külön talpazat nincs külön talpazat nincs külön talpazat nincs külön talpazat tégla kő A kemence belső átmérője kb. 1,5 2,1 2,9 2,35 kb. 1,4? 1,5 A kemencefal magassága 0,9 1,2 Az elbontott kemence anyaga ? csak félig bontották el csak félig bontották el ? kő + téglatöredékek a gödör két végében tégla + kőtöredékek a gödör két végében Az öntőforma töredékei 264 db 844 db 1035 db 115 db sok 2118 db Az öntött tárgy átmérője kb. 70-85 cm ? ? koronánál 50 cm? 80 cm 86 cm 3. táblázat: 10-13. századi harangöntő gödrök jellemzői Tab. 3: Die Kennzeichen von Glockengiessgruben aus dem 10. bis 13. Jahrhundert szült lábazat tartotta a súlyt. Mind a hat esetben bizonyosnak tűnik, hogy a két végéről fűtött kemence a viaszból vagy faggyúból készült álharang kiolvasztását szolgálta. Theophilus leírása szerint a faggyú kiolvasztása a forma belsejében (azaz alatta, a tüzelőcsatornában) száraz fa égetésével történi, ami után azonban még egy nap és egy éjjel tartott a forma kiégetése, amihez viszont már a forma köré, a forma és a kemence közé is kellett fát rakni (T. 136). Ennek az említett öntőgödrökben jól látható nyomai (faszén és égésnyomok) voltak. Véleményünk szerint ezért ezeket a lényegében azonos szerkezetű kemencéket a harang azonos módon, ún. viaszveszejtéses eljárással történő öntése emlékeinek, illetve bizonyítékainak kell tekintenünk.

24 A 13. század végéig tehát, a fentiek alapján úgy tűnik, hogy az 24 Nem érthetünk egyet a winchesteri szerzőkkel, akik szerint a 10. századi gödörben viaszvesztéses eljárással történt az öntés,