A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán
NAY 1965, 157-159), ezt azonban a leletkörülményck nem támasztják alá. Ezzel szemben az öntőgödör képe olyan nagy mértékben megegyezik a harangöntéshez általánosan használt gödrökkel, valamint az öntőminta imént említett maradványai a szeri töredékekkel, hogy nagy valószínűséggel feltehetjük, ebben a gödörben is harangot önthettek. A harangöntés mellett szól az öntőgödör templomon belüli helyzete is. Számos példa található a templombelsőben, a torony közelében történő harangöntésre (DAVIES-OVENDEN 1990, 105, további irodalommal), aminek elsősorban praktikus okai lehettek. Semmi sem szól az ellen, hogy az esztergomi öntőgödörben ugyancsak egy, a templomépítés befejezését jelző eseménynek, a harang megöntésének az emlékét lássuk, ami természetesen — mivel nem huzamos használatra, hanem csak egyszeri alkalomra szóló öntőgödör lévén — megelőzte a templombeli temetkezések megindulását, viszont értelemszerűen egyidejű a templom építésével (11. század eleje). Az esztergomi lelet mindenképpen a hazánkban eddig előkerült legrégebbi öntőgödör, melyben a rendelkezésünkre álló adatok alapján a Theophilus által leírt, viaszvesztéses eljárással történt az öntés. 1964-ben az északnyugati német partvidéken, Cappel templomában (Wesermünde) egy keresztelőmedence öntőgödre került elő 22 . Az öntőforma épségben megmaradt magja és a köpeny összeállítható darabjai alapján pontosan rekonstruálható volt a közel 70 cm-es átmérőjű, 13. századi keresztelőmedence. Az öntés feltételezhető menetét rajzban is ábrázolta a szerző, azonban sajnos éppen az öntőgödörről nem közölt alaprajzot. A leírás és a fényképek alapján azonban kétségtelen, hogy ebben az esetben is a korszakban szokásos szerkezetű öntőgödörben, viaszvesztéses módszerrel készült a tárgy (SCHLECHTRIEM é. n.). 1989-ben Bambergben két harangöntő műhely feltárására is sor került. Az előzetes közleményben alaprajzukat nem közli a feltáró, csak méreteiket és rövid leírásukat adja (ZEUNE1990). Az 1. sz. öntőgödör a leírás és a fotó alapján megegyezhetett a szerivel, ráadásul itt is előkerült mellette az olvasztókemence is, valamint az öntőforma restaurálása is lehetségesnek ígérkezett. Azonban ezt a leletet sem tudjuk egyelőre összevetni a szerivel, mivel a részletes közléstől várható többek között a lelet pontosabb korhatározása is (az 1200 és 1600 közötti időn belül). A 2. sz. öntőgödörről (ami viszont biztos, hogy a 16. század végéről származik) méretein kívül azt tudjuk, hogy az előzőtől eltérő alakú volt az égetőkemencéje, ami az öntőgödör keleti vége felé eltolt helyzetben épült meg (ennek esetleg a technológiát érintő jelentősége is lehet). A szerivel azonos szerkezetű, jól feltárt öntőgödörrel találkozhatunk Feldebrőn (KOVALOVSZKI 1993; KOVALOVSZKI 1995), valamint az angliai Winchesterben, ahol 1964-66 között négy, rendkívül jó állapotban megmaradt harangöntő gödör került elő a Cathedral Green ásatásain. Ezek a következők: 1. A 10. század végére keltezhető öntőgödör, az Old Minster újjáépítésével egyidős, a templom belsejében, a torony közelében került elő (Old Minster). 2-3. A12. század elején, az új Norman katedrális számára öntött harangok öntőgödrei (Norman A és B) az elpusztult korábbi épület romjaiba vágva létesültek. 4. A 13. század közepén vagy végén, a New Minster pusztulása után használták, az ún. Paradise Wall déli oldalán tárták fel (Paradise) (BIDULE 1990). Mivel az utóbbi öt, mintaszerűen feltárt öntőműhely a 10. század végétől a 13. század végéig terjedő időszakot hiánytalanul képviseli, alkalmasnak ígérkezik a szeri öntőgödörrel való összehasonlításra és a korszakra vonatkozó öntéstechnológia általános jellemzésére (14. kép 1-5). Az öntőgödrök főbb jellemzőit az áttekinthetőség kedvéért táblázatba foglalva ábrázoljuk (3. táblázat). A táblázatban elemzett hat öntőgödör első ránézésre is alapvetően azonos vonásokkal rendelkezik. Ezek közül a legfontosabb a megközelítően téglalap alakú, nagy munkagödör, közepén hosszú tüzelőcsatornával, aminek a közepe fölött egyértelműen felismerhetők a kemence (félig vagy teljesen elbontott) maradványai. A munkafolyamat szempontjából lényegtelen eltérés, hogy míg az angliai példák esetében a teljes hosszában kikövezett oldalfalú tüzelőcsatornák miatt nem volt szükség külön talpazat építésére, hiszen azok szilárdsága miatt maga a két oldalon meghagyott földpadka is alkalmas volt a ráállított öntőforma súlyának hordozására, addig Feldebrőn téglából, 23 Szeren pedig kőből ké22 A leletre Kovalovszki Júlia hívta fel a figyelmemet lektori véleményében. Ezért, és számos egyéb hasznos észrevételéért is köszönettel tartozom. 23 A feldebrői öntőgödör rajzán világosan látszik hogy a téglák talpazatként szolgáltak s nem pedig a tüzelőcsatorna oldalainak kitéglázó s ár ól (KOVALOVSZKI 1995, 240) van szó.
