A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán

minta), sem pedig az erősen korrodált felszínű harangtöredék felületén végzett mérések eredményei (7/1-7/3. sz. minta) nem tükrözik pontosan a egykori valódi fémösszetételt. Emellett arra is felhívják a figyelmet, hogy a kinézetre hasonlónak látszó bronzolvadékok, akárcsak a korrodált bronztárgy ismételt mérései egymástól igen eltérő értékekel eredményeztek. Annál feltűnőbb viszont az öntőgödörből származó fémrögök (6/féml, 6/fém2) és a harangtöredék megtisztított felületén (7/fém) végzett mérések eredményeinek hasonlósága. Ez alapján elképzelhetőnek kellene tartanunk, hogy a vizsgált harangtöredék az ebben az öntőgödörben készüli harangból is származhat. Ez azonban a harangtöredék méretei alapján mégis szinte kizártnak mondható. Az íve szerint valahonnan a harang testének a felső feléből vagy a közepe tájából származó töredék 1 cm-es falvastagsága alapján egy kb. fele akkora harang maradványa lehet, mint az öntőforma segítségével rekonstruálható, a feltárt öntőműhelyben készített harangunk volt.

15 Ez viszont azt is jelenti, hogy Szermonostor történetében most már két harangról van tudomásunk. A táblázatban kiemelt, a szeri harang(ok)ra jellemző értékek ugyanakkor teljesen megfelelnek a harangbronz középkori és mai kritériumainak is. Theophilus művében 4/5 rész rézérc és 1/5 rész ón olvasztását írja elő (T. 137), vagyis 80% réz + 20% ón vegyítését javasolja. A modern harangöntésben

16 a 77-80% réz és 20-23% ón keverékét tartják megfelelőnek, megjegyezve, hogy ezen belül is a legtökéletesebb arány a 78% réz és 22% ón (KOVÁCS 1919, 76-79). A salakszerű anyagok és a korrodált fémfelület mérési eredményeit elhagyva, csak a fémes maradványokon és a megtisztított harangtöredéken végzett méréseink eredményeit összehasonlítva a 10. századi Old Minster-i harang (DAVIES-OVENDEN 1990,108), a 12. század végi feldebrői keresztelőmedence (KOVALOVSZKI 1993,94) és a Visegrád-Várkerten feltárt, ugyancsak Árpád-kori olvasztókemence (KOVALOVSZKI 1994, 444; KOVALOVSZKI 1995,250) vizsgálati anyagával, a következő eredményeket kapjuk: Cu (réz) Sn (ón) Pb (ólom) Zn (cink) Sb (antimon) Old Minster 76,8 18,75 4,25 <0,1 — Szer 6/1. minta 76,1 20,4 3,1 _ — Szer 6/2. minta 78,9 17,7 2,9 — — Szer 7. minta 72,4 23,9 3,3 — — Ideális harangbronz 80-77 20-23 _ — — Visegrád-Várkert 69-75 9,7-17,3 1,9-3,1 0,64-1,08 9,8-12,6 Feldebrő 62,9-68,9 29,7-35 0,94-2,21 — 2. táblázat: Középkori harangok illetve keresztelő medence fémmaradványainak összetétele Tab. 2: Die Zusammensetzung des Metallreste von mittelalterlichen Glockem bzw. eines Taufbeckens 15 A „modern" harangtervezés szabályai szerint a harang falvastagsága a pártázattál fölfelé a magasság feléig kisebbedik félmagasságtól a vállig a pártázat vastagságának az 1/3-át képezi. Az alsó átmérő a pártázat vastagságának maximum, tizenötszöröse, a kívülről a vállig mért magassága maximum a tizenkétszerese lehet (KOVÁCS 1919,128). Eszerint a felső harmadán 1 cm-es falvastagságú harang (amelyből a töredék származik) pártáfa 3 cm vastag, alsó átmérője 45 cm köriüi, magassága a vállig 36 cm körül lehetett. Az öntőgödörben készült harangunk melynek az öntőformáját is ismerjük ezzel szemben az ismert alsó átmérőből (86 cm) kiindulva a felső harmadán 1,9 cm-es falvastagságú, a pártája kb. 5,7 cm-es vastagság körüli lehetett. Ezt az évszázadok tapasztalatait összesítő arányszámítást azonban nem minden esetben láthatjuk igazoltnak különösen nem a korai harangjaink esetében, ahol több-kevesebb eltérést szinte mindig találunk Különösen feltűnő az eltérés pl. a sokat emlegetett csolnoki harangnál, melynek falvastagsága éppen fele, és a pártája is jóval vékonyabb a „várhatónál" (PATAY 1992 mérései alapján). 16 Mivel a harangöntés munkafolyamata, alapvető szabályai és eljárásai számos vonatkozásban hosszú évszázadokon át szinte alig változtak sok esetben hasznos támpontot nytíjhatnak a középkori öntés megismerésében is. Több esetben ezért említem, a modern öntészet szempontjait vagy tanulságait.