A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán

Méretei: alsó átmérő: 86 cm átmérő a horonynál: 77 cm felső átmérő (a tetőnél):

9 40 cm magasság (korona nélkül): 70 cm Hazai ismert harangjaink között nem találjuk meg a szeri harang mását. A rendelkezésünkre álló adatok alapján (melyek ugyan egy csak egykor létezett, pusztán az öntőforma töredékei alapján ismert tárgyhoz képest nem lebecsülendők) igen nehéz feladat a harangot az ismert típusokba besorolni, és pusztán formai jellemzői alapján a korát meghatározni. A szeri harang összes jellemzője ismeretének hiányán túl nehezíti ezt a formai ismérvek alapján való korhatározás több ponton jelentkező bizonytalansága is. így komoly hiányosság, hogy nem ismerjük a korona pontos formáját és méreteit, a korhatározásnál azonban ezek ismerete nem lenne önmagában perdöntő. Ugyanis míg a 13-14. századi harangok jellegzetessége a korona karikájának magas kiemelkedése, ugyanakkor ez elvétve előfordul a későbbi századokban is (PATAY 1989, 20). Ugyanígy a korai időszakra jellemző ívelt füleket láthatunk néha jóval későbbi harangokon is (PATAY 1989, 20). A feliratok alkalmazása a 14. századtól válik általánossá, de még a 17. században is találhatunk felirat nélküli harangot (PATAY 1989, 9). A formai ismérvek közül talán egyedül a párta alsó végződése bizonyul teljes mértékben korhatározó értékűnek, mivel a 13. század előtti harangokra a lapos talpgyűrű jellemző, a 13. századtól kezdve pedig a párta alul élben végződik (PATAY 1992, 11). Sajnos, a szeri harang esetében erre nézve nem sikerült információt nyernünk. Összességében véve, arányaiban és zömök megfőrmázásában is talán a méhkas alakú csolnoki harangra (PATAY 1989, 19,1.1. 1-2) emlékeztet leginkább, ami hazánk jelenleg ismert legrégibb harangja a 10-11. századból (PATAY 1992, 8-10). Ugyanakkor igen lényeges vonásokban el is tér attól. így a szeri harangnak íveltebb a palástja, és a pártája sem különül el éles töréssel a palásttól. Igen feltűnő egyezés viszont a felső és alsó átmérőjük szinte pontosan azonos aránya. Mivel a harang hangját az oldalfal különböző részeinek a vastagságán kívül a főbb méretek arányai határozzák meg, kezdettől fogva nem tekinthető véletlennek ezek alakulása sem. A hosszú évszázadok kísérletezéseinek eredményeként végül kialakult modern harangöntés egyik alapszabálya, hogy a harang alsó átmérőjének kétszer olyan nagynak kell lennie, mint a felső átmérőnek (KOVÁCS 1919,129). Az ismert hazai középkori harangméretek között a 15. századtól kezdve egyetlen egyszer sem találunk olyant, amelynek a felső és alsó átmérője az 1:1,7 aránynál kisebb lenne (a 41 kiszámítható esetben ez az arány az imént említettől az 1:2,57 arányig terjed).

10 Ezzel szemben a szeri harangnál ez az arány 1:1,56, a csolnokinál 1:1,56 körüli, végül az utóbbihoz korban közelálló és formában is erősen hasonló haithabui harangnál l:kb. 1,55. A szerihez hasonló széles vállú, zömök harangot tehát a későbbiek között nem találunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szeri harang korának meghatározásában erre a megfigyelésre támaszkodhatnánk, csupán annyit jelent, hogy arányaiban közelebb áll az említett korai harangokhoz. Az ismert korai harangjainknál (Csolnok, Rúzsa) jóval nagyobb mérete sem lehet mérvadó szempont a korhatározásnál, hiszen akárcsak Szermonostor mérete és jelentősége, ennek megfelelően bizonyára a templom felszereltsége is többszörösen meghaladta a környező kis települések egyszerű falusi templomainak a lehetőségeit. 8 A méretek pontos megállapításánál az öntőformának a restaurálás során keletkezett enyhe torzulását ( azaz a nagyszámú töredék összeillesztéséből adódó egyenetlenségeit) nagyszámú mérés átlagolásával küszöböltük ki. A méréseket Makk József kohász üzemmérnök végezte el, akinek ezért is köszönettel tartozom. 9 A felső átmérő nem a váll, hanem a harangtető külső szélén mért adat. A váll átmérője kb. 55 cm. 10 Az arányszámításokat PATAY 1989-ben szereplő adatok alapján végeztem el