A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán

A LELETEGYUTTES KORA A harangöntő műhely korának meghatározásánál a harang nem teljes biztonsággal rekonstruálható részletei (pártája és koronája) miatt az öntőgödör és környezete egyéb leleteit hívhaljuk elsősorban segítségül. Ebből a szempontból különösen sokat vártunk a feltárás során a 2. kemence mellett, az egykori járószinten talált éremtől. A restaurálás során azonban kiderült, hogy az éremre rácseppent forró fém megolvasztotta annak felületét, s ezáltal meghatározhatatlanná vált. Annyit lehetett csak megállapítani róla, hogy szögletes alakú ezüstveret volt, mérete és alakja alapján talán bécsi fillér lehetett.

11 Több segítséget nyújt az öntőgödörből előkerült leletanyag. A hatalmas méretű gödör több mint 10 m

3 betöltéséből sok kerámiatöredék került elő (11-12. kép). Jellemző a leletanyagra a nagyszámú, változatos peremprofilú cserépbogrács-töredék, ezen kívül a gyorskorongon készült, zömök, többnyire díszítetlen fazekak darabjai. Van közöttük egy széles szájnyílású, erősen kihajló peremű, S-profilú fazék is, a vállán nagy ívvel bekarcolt hullámvonallal díszítve. Néhány töredéken csigavonalban benyomott rádliminta látható. Két fazék vállán ferde körömbenyomkodás, alatta bekarcolt csigavonal alkotja a díszítést. Szokatlan edényformára vall két töredékünk. Az egyik egy aljtöredék, melynek fekete, külső oldalán a talp fölött besimított hullámvonal van (12. kép 16), a másik egy vöröses színű korsó válltöredéke, amin egy enyhén kiugró borda fölött viszont bekarcolt hullámvonal fut körbe (12. kép 17). Végül meg kell még említeni egy fehér kerámiaedény töredékét, amelyen három vízszintes bekarcolt vonal látható (12. kép 18). Mindez jellegzetes késő Árpád-kori leletanyag, amely a 12. század végére, illetve a fehér kerámia megjelenése miatt inkább a 13. század elejére korhatározható (HOLL 1952, 179-180). Az azonban tény, hogy egyetlen, a 14. századra keltezhető edénytöredék sem került elő az önlőgödör betöltéséből. Kerámiatöredékeken kívül számos fémtárgyat is találtunk a betöltésben, elsősorban vasszögeket és egy kis vaskés töredékét (13. kép 2-27). Ezen kívül egy keskeny, apró poncolt körökkel díszített aranyozott ezüstlemez (13. kép 1) és egy arany pecsétgyűrű érdemel még említést.

12 A leletanyagból adódó korhatározást a lelőhely alábbi összefüggései is megerősítik. A 12-13. század fordulója a szeri templom és kolostor fénykora. Tulajdonosa ekkor a Bor-Kalán nemzetség kiemelkedő tagja, Kalán pécsi püspök, a királyi kancellária vezetője, Horvátország és Dalmácia kormányzója volt. A magas tisztségeket betöltő, hatalmas birtokokkal és vagyonnal rendelkező egyházi méltóság a család nemzetségi monostorát királyi fényűzéssel építteti át, süttői „vörös márvány" (valójában vörös mészkő) padozattal, díszesen faragott oszlopokkal és francia mesterre valló, rangos oszlopszobrokkal díszítteti a templom főbejáratát (TROGMAYER 1980, 40-47). A harangöntő műhellyel azonos járószinthez tartozó, annak közelében korábban feltárt kőfaragó műhelyben nagy valószínűséggel szintén ezekhez az építkezésekhez faragták a padozat kőlapjait. A kolostor épületegyüttese ekkor érte el a legnagyobb kiterjedését, s bizonyára élénk szerzetesi élet és tevékenység színtere volt. Nagy valószínűséggel ehhez a felfelé ívelő, gazdag periódushoz köthetjük a nagyméretű harang öntését is, amit a kéttornyú, nem csak alföldi viszonylatban kiemelkedő jelentőségű templom számára talán éppen Kalán püspök megrendelésére öntöttek a helyszínen. A 13. század második évtizedére keltezhető oszlopszobrokkal (MAROSI 1978, 236) jellemezhető építkezések végét, illetve lezáródását jelenthette a harang megöntése. A tatárjáráskor elpusztult épületegyüttest még egyszer, jóval kisebb, egyszerűbb alaprajzzal újjáépítették ugyan, de korábbi fénykorát már nem érte el soha (TROGMAYER 1996,123-124). A kolostor gazdasági épületeinek és udvarának a területére, ahol az öntőgödröt feltártuk, lassan újra kiterjeszkedett a környező település, s a 14. század végén már a mezőváros lakóházai és a hozzájuk tartozó gazdasági építmények állottak itt is. 11 Nagy Ádám (MFM, Szeged) megállapítása, 12 A témához közvetlenül nem kapcsolódó, de ugyancsak Árpád-kori arany pecsétgyűríí feldolgozását kidön dolgozatban tervezem.