A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán

tek elő a korábbi, tehát az első öntés maradványai (4. kép). A talpazatot itt is kőből építették meg, a használat után azonban a nyugati oldalról eltávolították a köveket. Ezen az oldalon a kiemelt kövek gödrei pontosan jelezték a talpazat helyzetét, méreteit. Az egymástól 60-60 cm-es távolságra felállított kövekre egy 110 cm-es alsó átmérőjű öntőmintát állíthattak rá, tehát ez a tárgy 20-25 cm-el nagyobb átmérőjű lehetett, mint a második öntésnél készített —r és az alábbiakban rekonstruált — harang. A talpazat kövei között itt is kirajzolódott a tüzelőcsatorna, amelynek tengelye azonos irányú a később fölé épített második égetőkemence tüzelőcsatornájával, de párhuzamosan kissé eltolódva helyezkedtek el egymáshoz viszonyítva. A talpazatra állított öntőforma köré épített égetőkemence — a nagyobb öntőforma méreteinek megfelelően — is nagyobb átmérőjű volt az első öntés esetében. Az első öntésnek ezen kívül más maradványaira eddig nem találtunk rá. Az elbontott égetőkemence anyagát, valamint a kiemelt, kész tárgyról — harang vagy keresztelőmedence? — eltávolított öntőforma maradványait a helyszínről elhordhatták, talán egy távolabbi hulladékgödörben egyszer még előkerülnek. Az öntőgödröt gondosan kitakarították, és az első talpazat maradványait földdel vastagon beborítva, igen erősen ledöngölték. Ezzel készítették elő az öntőgödröt a kisebb harangra méretezett, második tüzelőberendezés építésére. A két öntés közvetlenül egymás után történt, az öntőgödörben hosszabb idő elteltére utaló természetes betöltődésnek nyoma nem volt. Mindkét esetben azonos módszerrel, hasonló, de a szükségletnek megfelelően eltérő méretű kemence segítségével valósult meg az öntés. AZ ÖNTŐFORMA ÉS A HARANG ALAKJA Mint említettem, a köpeny belső, vagyis a lemmel közvetlenül érintkező rétegét sikerült a restaurálás során összeállítani, az alsó peremtől (illetve pontosabban a forma talpazatától) a harangtetőig

5 ( 6. kép 2-3; 7. kép 5). Ez alapján kíséreltük meg a harang formáját rekonstruálni. Ezen kívül a belső mag talpának a töredékei maradtak meg összeilleszthető állapotban (7. kép 6; 9. kép 3). Ez utóbbiról megállapítható volt, hogy külső, függőleges síkja tökéletesen illeszkedik a köpeny alsó részéhez, tehát azzal együtt alkották a forma alapját. Az alap belső maghoz tartozó részén négy egymásra tapasztott agyagréteg különül el egymástól (kívülről befelé haladva: 3, 5,5, 5, és 6 cm vastagok). A belső mag felmenő részét sajnos nem sikerült összeállítani, ezért a harang falának a vastagságát, valamint pártájának az alsó végződését nem ismerjük. Hasonlóképpen bizonytalan a korona, illetve a függesztő fülek rekonstrukciója is, mivel ennek a töredékei sem voltak teljes mértékben összeilleszthetők. A rendelkezésre álló töredékekből annyi mindenképpen megállapítható, hogy kerek átmetszetű, ívelt fülei voltak (7. kép 4; 8. kép 2-3), legömbölyített könyökszerűen vagy sarkosan megtörő fülre utaló töredék nem volt közöttük. A korona karikájáról szintén nem mondható meg bizonyosan, hogy az milyen magasra emelkedett ki. Biztosnak csak a harang peremétől a harangtetőig terjedő külső képe, a palást íve tekinthető, azzal a megjegyzéssel, hogy a párta magassága, vagyis az alsó peremnek a horonytól való távolsága ugyancsak nem állapítható meg biztosan

6 Ennyi bizonytalanság mellett azonban mégis megkíséreltük a harang rekonstruálását, hiszen a köpeny formája és méretei valamennyire mégiscsak támpontot nyújtanak. Eszerint a harangtető szélén, a váll fölött kettő széles, de csak enyhén kiemelkedő borda futott körbe (6. kép 3). A gömbölyű váll alatt a palást felső része meredek, alul gyengén ívelt oldalú volt. Hornyán szintén egy széles, de csak enyhén kiemelkedő borda díszítette, pártája enyhén domború volt. Sem feliratot, sem egyéb díszítést nem találtunk rajta (10. kép).

7 5 A restaurálást az MTA Régészeti Intézetében M. Glattfelder Lucia végezte el, akinek kiváló munkájáért köszönettel tartozom. A restaurálás folyamatát a jelen tanulmányhoz csatolt munkájában ismerteti. 6 Az öntőforma külső köpenyéhez 6 cm magasságig pontosan hozzásimuló belső mag felső szélén egy kis bemélyedés, horony figyelhető meg amibe a köpenyen kialakított borda illeszkedett. Ez a fém túlfolyását volt hivatva megakadályozni (Makk József kohász üzemmérnök és Máthé István szobrászművész megállapítása). Hogy e fölött mennyivel kezdődött a harang pereme, az sajnos nem állapítható meg pontosan, ugyanis a mag fölfelé folytatódó része nem volt restaurálható, a köpenyen pedig ennek semmi nyoma nincs. 7 A harang rekonstrukciós rajzát Dékány Ágoston készítette, akinek köszönettel tartozom ezért.