A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán

tüzet földdel be kellett takarni, hogy a gödör a forma körül teljesen ki legyen töltve. A betöltött föld a formát úgy kellett, hogy körülvegye, hogy az semmi módon ne tudjon eltörni, amikor az ércet beöntik. A szeri öntőgödör alján, annak két végében gondosan félrerakva megtaláltuk az elbontott kemence kormos, helyenként égett kő- és téglatöredékeit, agyagtapasztásának darabjait (3. kép 2) — tehát ezt a munkafázist is az előírásoknak megfelelően hajtották végre. 6/ Ezután ismét vissza kellett térni a tégelykemencékhez, s azonnal magyarázatot kapunk arra is, hogy miért nem találtunk egyiknél sem boltozatot! „A kemencét körös-körül letördelve dugj két eréís és hosszú fát az edény füleibe ... és óvatosan vitesd a formáihoz, majd ... tégy rá egy hableszedő kendőt, és lassan engedd beömleni. ... időnként visszatartva és beleöntve elérhető, hogy az érc egyenletesen terüljön szét, amíg az edény kiüríti. Azt félretéve azonnal egy másikat kell odahozni, és a helyére állítva ugyanígy folytatni, mint az előzővel, majd ugyanúgy a harmadikkal is, mindaddig, amíg az érc a beöntő-csőben megjelenik. " (T. 138) Tehát a fémolvasztó kemencéket is elbontották, hogy a forró bronzzal teli edényeket kiemelhessék. Az elbontott tégelykemencék roncsait később az öntőgödör betöltésébe hordhatták bele, ugyanis a járószinten nem maradt nyomuk. A tégelykemencék és az öntőgödör között a korabeli járószinten helyenként a lecsöpögött bronz nyomait figyeltük meg. Ennél a munkafázisnál nagyon érdekes a hableszedő kendő említése, melynek anyagára nézve sajnos nincs utalás, és mi sem találtunk semmi erre utaló nyomot. 7/ Amikor az érc a beöntő-csőben megmerevedett, a földet a gödörből ismét ki kellett lapátolni, és a formát hagyni kellett egy kissé lehűlni. Ezután a forma lesüllyesztésénél ismertetettel ellentétes, föld-alátöltögetős módszerrel kivették a formát a gödörből. Az oldalára döntött forma belsejéből éles vasszerszámokkal ki kellett az agyagmagot kaparni a teljes lehűlés előtt, nehogy a harang megrepedjen. Az újból függőleges helyzetbe állított formát hagyták most már teljesen lehűlni, s a külső köpeny összetörésével, az abroncsok leoldozásával megszabadították a harangot a forma maradványaitól. Végül éles kalapácsokkal leverték a harangra tapadt egyenetlenségeket. A szeri öntőgödörben megfigyelhettük, hogy a formát a gödör teljes mélységének csak a feléig emelték ki, s itt végezték el az agyagmag, az abroncsok és a köpeny eltávolítását. Ebben a mélységben az öntőformának több mint 2000 töredékét szedtük össze (2. betöltési szint, 3. kép 1). Voltak közöttük olyan töredékek is, amelyeken a formát körülfogó vasabroncsok, a 3,5-4 cm széles vízszintes és 3 cm széles függőleges vaspántok lenyomatai világosan kivehetők (9. kép 1). Különösen jó állapotban maradtak meg az öntőminta alapzatát, azaz talpát képező, korong alakú tapasztás töredékei (9. kép 3), és a harang pártáját, vagyis az alsó peremét körülölelő darabok, melyek között jól felismerhetők a külső és a belső oldalhoz tartozó tapasztás darabjai. A rétegesen egymásra tapasztott vastag agyagborításból természetesen a mag külső-, illetve a köpeny legbelső (a fémmel közvetlenül érintkező) rétege maradt meg a legjobb állapotban. Ezen kívül a köpeny külső felületére a formázás során legvégül felvitt vékony, sárgás színű agyagréteggel borított darabok jellemzőek még, amelyeken a nedves kézzel, illetve ujjakkal végzett, vízszintes elsimítás nyomai jól láthatóak (9. kép 2). A restaurálás során sikerült az öntőforma külső köpenyéből a fémmel érintkező rétegnek a töredékeit összeállítani, ami alapján elég nagy biztonsággal rekonstruálható a harang.

4 8/ Végül az utolsó munkafázisban a kész harangot homokkővel gondosan lecsiszolták, megtisztították a rátapadt agyagtól és a kisebb-nagyobb egyenetlenségektől. Szeren ezt a munkát a már teljesen kiemelt harangon az öntőgödör nyugati oldalán kialakított munkatérben végezték el. Ez egy 100x120 cm-es, nagyjából szögletes alakú, 4-5 cm-rel a járószintnél mélyebben lévő, egyenes felszínű terület, ami valószínűen deszkákkal volt befedve, illetve ezáltal a külső járószinttel egy szintbe hozva. Az agyagmaradványokat és az egyenetlenségek ledörzsölése során keletkezett bronztörmeléket végül visszahúzták az öntőgödörbe, ahol ez a legfelső betöltési réteg tetején, bronzrögökkel kevert, sárgás-vöröses, égett agyagtörmelékként jelentkezett (1. betöltési szint, 2. kép). Az első öntés maradványai Az öntőgödör alján, az imént ismertetett tüzelőberendezés alatt, annál 20-30 cm-el mélyebben kerül4 Erre még a későbbiekben részletesen kitériink