A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán

A szeri öntőgödör mérete eltérő a javasolttól; ugyanis csaknem kereken 6 méter hosszú, 2-2,5 méter széles és 1,60 méter mély, ovális alakú, függőleges falú gödör volt, tehát jóval nagyobb munkateret biztosított. Ennek a magyarázata csak az lehet, hogy az öntőforma elkészítését már lent a gödörben végezték el. Ezzel a kész öntőformának a lábazatra való lehelyezését, a fent leírt hosszadalmas és fáradságos munkafolyamatot a Szeren dolgozó mester megspórolhatta. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a forma pontos lesüllyesztését biztosító négy földbevert oszlop nyomai a lábazat mellett nem kerültek elő. Theophilus leírásának azonban mindenben megfelelt a kőlábazat és a két oldalról fűthető tüzelőtér kialakítása. Az öntőgödör alján talált, egymástól szabályos távolságra (és szinte „beszintezett", azonos mélységben) elhelyezett négy kő kirajzolta a ráhelyezhető öntőforma méretét is, ami eszerint kb. 80-100 cm átmérőjű lehetett. A talpazat két-két köve között 40 cm széles, 260 cm hosszú, teknős aljú folyosó maradt tüzelőtérnek, melynek az alja erősen átégett, korom és hamu fedte az intenzív tüzelés tanúbizonyságaként. A műhelygödör hosszanti tengelye irányának megfelelően, a talpazat kövein jóval túlnyúló tüzelőcsatorna mindkét végén (de különösen az északi végén) kiszélesedett. Sem a talpazat köveit, sem pedig a tüzelőcsatorna alját vagy oldalát nem borították be agyaggal. A formázó- és öntőgödörbe semmiféle lejárat nem vezetett, tehát csak létrán közlekedhettek a benne dolgozók (3. kép 2; 6. kép 1). 3/ Ezután a forma körül, attól féllábnyi távolságra, kemencét kellett építeni. A forma oldalán vágott lyukak alá helyezett edényekbe csurgott a kiolvadó faggyú a közben megrakott tűz hatására. Amikor a faggyú teljesen kiolvadt, betapasztották a lyukakat agyaggal, vigyázva, hogy a harang pereme ne sérüljön meg. A forma köré annyi fát kellett rakni, hogy a tűz egész nap és a rákövetkező éjszaka ne aludjon ki. A talpazaton álló forma köré épített kör alakú kemence helye jól megfigyelhető volt a szeri öntőgödör alján, vörösre átégett, hamus foltja szépen kirajzolódott a talajban. A kő- és téglatöredékekből agyagba rakott kör alakú kemence 140 cm átmérőjű volt, a közepén észak-déli irányban futott alatta a tüzelőcsatorna, vagyis az öntőgödör tengelyének megfelelően, annak a két végén bőségesen rendelkezésre álló munkatérre nyílott, ahonnan a tüzet táplálhatták. A kemence felmenő falából természetesen nem maradt meg semmi, amire a következőkben magyarázatot kapunk. Azt is meg lehetett figyelni, hogy nem csak a középső tüzelőcsatornában és annak két oldalán, a talpazat kövei között szabadon maradt téren égett a tűz — ami által a szakirodalomban „kereszt alakú"-nak is nevezett tüzelőtér keletkezett —, hanem a forma és a kemence oldala között is, ahol a kemencefal belső vonalában megőrződött erős faszén- és koromnyomok tanúsítják a forma köré rakott nagy mennyiségű fa elégetését. így biztosíthatták az öntőforma egyenletes, teljes átégetését kívül-belül egyaránt. 4/ A kemence fűtése közben került sor a fémolvasztó vagy tégelykemencék elkészítésére. Az útmutatás szerint ez megfelelő méretű füles vasedények agyaggal való gondos betapasztásával, majd az edények köré mintegy másfél láb magas kemencék megépítésével, mellettük fújtatok felállításával történt. Theophilus tanácsa szerint, ha nagyon nagy lesz a harang, két- vagy három vasedény köré kell kemencét építeni. A szeri öntőgödör közelében négy ilyen kis tégelykemence maradványait tártuk fel, 3,10, 5 illetve 7,5 m-es távolságra az öntőgödörtől. A kemencéknek csak a kissé földbe süllyesztett alsó része maradt meg, amint az hamarosan kiderül, korántsem véletlenül. A négy kemence közül három szinte teljesen azonos méretű és szerkezetű, egy a többinél jobban a földbe volt süllyesztve. Mindegyiknek különösen az oldalfala égett át erősen, agyaggal nem voltak kitapasztva, betöltésükben sok faszén és hamu került elő. 1. kemence: 55x65 cm-es átmérőjű, ovális alakú, 35 cm-re mélyedt a talajba. Szája az északi oldalra nyílott, ahol egy 25 cm széles és 40 cm hosszú előtér volt kialakítva. A szájnyílás egyik oldalánál egy kő hevert (1. kép B/l). 2. kemence: 60 cm átmérőjű, alig 20 cm mély, kör alakú építmény, amelynek a 30 cm széles és 50 cm hosszú előtere nyugatra, pontosan az öntőgödör felé irányult. A kemence szájnyílásában itt is egy követ, a kemence belsejében, az oldalfalak mentén körben pedig három vízszintesen lefektetett téglát találtunk (1. kép B/2). 3. kemence: ovális, 60x70 cm-es gödrének csak egy része esett bele a szelvénybe, ezért sajnos a szájnyílását még nem ismerjük (csak dél felől lehetett). Mélysége 42 cm, a kemence belsejében 3 db tégla feküdt (1. kép B/3). 4. kemence: szélessége 60 cm, mélysége 23 cm. Érdekessége, hogy a szájnyílásánál alig szűkül össze, de a keményre átégett oldalfalai mutatják, hogy a hossza is 60 cm volt. Északra nyílott a 40 cm hosszú, a kemencénél csak kissé keskenyebb előtere (1. kép B/4). 5/ Amikor a tégelykemencékben az érc olvadni kezdett, visszasietve a formázókemencéhez, hosszú fogókkal elkezdték a kemence köveit elbontani és félrerakni. Amikor az összes követ kibontották, a