A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

VÁLYI Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán

a szelvény nyugati felében — az igen sok, apró, vörösmárvány-törmelék volt

3 (1. kép A). A jól követhető járószint a szelvény közepe táján vörös égésfoltos, keményre letaposott szintként folytatódott, aminek a felületén sok bronzolvadékot is találtunk. Ebből a járószintből indult az öntőműhely gödre, amit a pontosabb megfigyelések érdekében két részre osztva bontottunk ki. Először a gödör déli felét, majd miután a gödör betöltésének metszetén is meggyőződhettünk annak főbb rétegeiről, a három jellemző betöltési szintet felületben is kipreparáltuk. Szerencsénkre semmilyen későbbi beásás nem bolygatta meg a műhelygödröt, így a legkisebb részleteket is sikerült megfigyelnünk. AZ ONTOGODOR ES AZ OLVASZTÓKEMENCÉK A szeri öntőgödörben közvetlenül egymás után kétszer végeztek öntést. Az első öntéshez épített talpazat azonban nem volt alkalmas a második öntés számára, ezért ehhez új talpazatot építettek. Részben ezért, részben a munka menetéből szükségszerűen adódóan — ti. hogy az égetőkemencét a forma kiégetése után, az öntés előtt el kellett bontani — az alsó kemencéről (vagyis az első öntésről) kevesebb információ maradt ránk. A második öntésből származnak az öntőminta töredékei is. Az öntés menetét ezért a felső, jobb állapotban megmaradt tüzelőberendezés ismertetésével tudjuk nyomon követni. A második öntés maradványai A következőkben nem a feltárás sorrendjében tárgyalom az öntőgödörben megfigyelt jelenségeket, hiszen ez az egykori munkafolyamatokhoz képest fordított időrend lenne. A lelet ismertetésénél nem lehet megkerülni Theophilus presbyter 11-12. század fordulóján készült „Schedula diversarum artium " című művét, amelyben részletes leírását adja többek között a harangöntés korabeli technikájának is (THEOPHILUS, a továbbiakban T). Egyedül célravezető módszernek kínálkozik az általa adott utasítások és a szeri műhely feltárása során talált leletek, megfigyelések egymás mellé állítása, egybevetése munkafázisonként. Amint az alábbiakban látni fogjuk, az „előírástól" csak egészen apró részletekben tért el Szeren az öntőmester, ez azonban a munkafolyamai lényegét nem befolyásolta. 1/ Theophilus útmutatása szerint az első feladat a forma elkészítése. A fából ácsolt lábakra (bakokra) helyezett, forgatható tölgyfatengelyre rétegesen felrakott, őrölt agyagból készítették el az öntőforma magját, amit a kívánt formára esztergáltak. Ezt azután a készítendő harang vastagságának megfelelően faggyúlapokkal borították be, amire az ismét rétegesen felvitt külső agyagborítás következett. Ez utóbbi képezte az öntőforma külső köpenyét. A kész öntőformát oldalára fordítva, kihúzták a fatengelyt, majd visszaállítva, annak a helyén megformázták (ugyancsak faggyúból) a felfüggesztést szolgáló füleket, valamint a beöntőnyílást, és belehelyezték a harang nyelvét tartó vaskampót. Ezeket is agyagtapasztással borították be. Ezután a formát vasabroncsokkal vették körül sűrűn, majd az abroncsok fölé is két réteg agyagot tapasztottak. Végül a kész öntőforma belsejébe egy nagy üreget vájtak, hogy a forma ne legyen túl vastag, s a mozgatása és az átmelegítése is könnyebb legyen. Ebből a munkafázisból a forma rétegesen kialakított magját és külső köpenyét, a harang peremétől válláig való különálló megformázását, a fülek negatív lenyomatait és a beöntőnyílás maradványait, valamint a forma vaspántokkal való megerősítését figyelhettük meg az öntőforma töredékein, amire még a későbbiekben részletesebben visszatérünk. 2/ A következő munkafázis az öntőgödör megásása, annak alján a tüzelőtér kialakítása és az öntőforma lesüllyesztése. Theophilus leírása szerint az öntőgödör szélességének és mélységének meg kell egyeznie a forma méreteivel. A gödör alján kőből és agyagból erős lábazatot kell építeni úgy, hogy „középütt egy utcaszerű, másfél láb széles hézag maradjon, ahol a forma alatt a tűz fog égni, " (T. 135-136). Erre helyezték azután a formát rá, ami úgy történt, hogy a lábazat mellé levertek négy oszlopot, melyek a földfelszínig értek, betemették a gödröt, a formát a kiálló cölöpök közé állították, s két oldalról kiásva alóla a földet, lassan a lábazatra süllyesztették. Végül a cölöpöket kivették. 3 Ettől a szelvénytől nyugatra nem messze egy kőfaragó műhely maradványait tártiikfel korábban, ahol — többek között — a templom számára a vörös márvány padozatlapokat is készítették