A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

SZATHMÁRI Imre: Árpád-kori templom Sarkadkeresztúron

MFMÉ - StudArch III (1997) 345-379 ÁRPÁD-KORI TEMPLOM SARKADKERESZTÚRON SZATMÁRI Imre Sarkadkeresztúr határának délnyugati szögletében, az „Egyház-mögött" — régi elnevezés szerint „Egyház megye" — nevű határrészen a terület új tulajdonosa, Papp Sándor 1994 novemberének végén a korábbiaknál alaposabb mélyszántást végzett. Ezt követően, 1995 januárjában lett figyelmes arra, hogy az időközben szétázott szántás teteje egy szűkebb körzetben embercsontoktól fehérlik. A csontokkal borított terület közepén — ugyancsak a szántás következtében — lapos téglák is a felszínre kerültek, s ezek egy hosszúkás épület falainak helyét jelezték (1. kép 1-2; 2. kép 1-2). A múzeum a helyi polgármesteri hivatalon keresztül értesült e megfigyelésekről. Az első helyszíni szemlét 1995. február 7-én végeztük el.

1 Azonosítottuk a lelőhelyet; megállapítottuk, hogy a leírt helyen egy Árpád-kori település található, amely nem érte meg a késő középkort. A csontokkal borított hely, s az annak közepén látható épület pedig egyértelműen a település templomának és temetőjének maradványait jelölte. Az alapfalak helyét a felszínre került tégladarabok és az összefüggő sávokban követhető téglatörmelék mutatta. A templom kiszántott alapfalai a februári sárban olyannyira jól látszottak, hogy nemcsak az épület hozzávetőlegesen 10,5x6 méteres kiterjedését lehetett rögzíteni, de még alaprajzát, sőt a falak szélességét is. Jól látszott, hogy a templom egyhajós, egyenes szentélyzáródású, diadalíve helyén pedig egy-egy beugró pilléralapozás is kirajzolódott. A nyugati zárófal belső oldalán nagyobb területen, elmosódó foltban fordultak elő a templom téglái, így itt csupán a nyugati karzat léte volt biztosan megállapítható, annak formája azonban nem. A templom körül a temető kiterjedése is igen határozottan jelentkezett a szántásban. A templom nyugati falától nyugati irányban 15 méteren belül fordult elő a legtöbb embercsont, de egy-egy kiszántott sír még 25 méterre is azonosítható volt. A templom déli és keleti oldalán a csontok az épülettől számítva csak 8-8 méteren belül fordultak elő, míg az északi oldalon a csontokkal borított terület határa 13 méterre húzódott. A jelek szerint tehát a templom talán nem a temető mértani közepén helyezkedett el, hanem a temető kiterjedése a templomtól elsősorban északra, s még inkább nyugat felé volt jelentősebb. A temető ezek szerint kelet-nyugati irányban kissé nyújtott, ellipszis alakú, kb. 3440x27 méteres területet foglalt el. A templom északnyugati sarkától szintén északnyugatra 8 méternyire, tehát még a temető területén a szántásban, a csontok között egy kézi malomkő középen szögletes lyukúra kialakított darabját találtuk (14. kép 6). A temető területének felszíni megfigyelései sorába tartozik még, hogy a templomtól északra és északkeletre, nagyjából a temető szélének vonalában, egyegy 40 cm átmérőjű foltban egész téglák hevertek kupacban a kiszántott barázdában. Lehetséges — bár erre határozott bizonyítékunk nincs -—, hogy e téglakupacok a temető kerítése oszlopainak maradványaival azonosíthatók. A templom déli szentélyfala külső oldalán egy téglakeretes sírt ugyancsak megbolygathatott a szántás. A kedvező felszíni viszonyoknak köszönhetően a templomhely és a körülötte elhelyezkedő temető környékén, leginkább a település déli határát jelentő régi folyómeder északi és nyugati partjának lejtőjében több Árpád-kori házfoltot is sikerült megfigyelni. A templomtól keletre legalább hat, délre pedig egy olyan foltot lehetett megállapítani, amelyeknek területén a talaj világos, sárgás színű volt. E foltokban a szétszántott kemencék maradvá1 MNM RégAd 11/21.1995; MMM RégAd 2147-1995. —Az MRTIV/4. kötetének előmunkálatai révén a Sarkadkeresztúr 5. lelőhelyszámot kapta (Magyarország régészeti topográfiája. Békés megye régészeti topográfiája IV/4. A régi gyulai és sarkadi járás: Szerk: Szatmári I. Előkészidetben).