A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

zatban elfoglalt helyük és a temető keleti felén, annak is a szélső sávjában való előfordulásuk is mutatja — az Oromdűlőben temetkező közösség körében a 11. század első felében lehettek használatban. Ezt megerősíti a ritkának számító (KOVÁCS 1985. 380; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 62) kockára vagdalt felületű gyöngytípus előfordulása is, melynek megjelenését all. század második felére helyezik (SZŐKE 1962.90: KOVÁCS 1985,382), és Szegváron bordázott S végű ezüstkarikával és Salamon pénzével került elő egy sírban (289. sír). Karperecek A temető területéről csupán két temetkezésből került elő — összesen három, bronz — karperec, melyek két típust képviselnek. A bronzból öntött, nyitott, kígyófejes karperec a 494. sírban eltemetett 44-49 éves nő jobb alkarcsontján került elő. A félkör vagy D átmetszetű, kívül rovátkolt, csavarást utánzó bronzkarperecen kívül a bal kézen egy zárt bronzgyűrű került elő. A kígyófejes karperecek felgyűjtése során Kovács László négy altípust különített el (KOVÁCS 1994. 132-137)

38 A szegvári példány (18. kép 2) a csavarást utánzóan öntött, belső oldalukon sima, D vagy félkör metszetű kígyófejes karperecek típusába (4a) tartozik. Ezek használatát és sírba kerülését Kovács László a 11. századra keltezi és a köznépi hagyaték részének tartja (KOVÁCS 1994,136). Ennek nem mond ellent a szegvári sír együttese sem, sőt, tovább erősíti a kígyófejes karperecekről írott összegzését. Ugyanis itt is női sírból és a jobb alkarról került elő, úgy, ahogy az eddigiek alapján Kovács László megállapíthatta (KOVÁCS 1994, 137). Eredetére — áttekintve Közép- és Kelet-Európa hasonló karpereceit — nem tudott megnyugtató magyarázatott találni. Felvetette esetleges nyugateurópai hatásra való elterjedésének lehetőségét, de mivel viszonylag kis számban került elő a Nyugat- és Észak-Dunántúlon, illetve a Dunától északra a Szlovák-alföldön, ezért Nyugatról való elterjedésének valószínűsége csekély. Gyűrűk A karikaékszerek után a gyűrűk az oromdűlői temetőben előkerülő leggyakoribb ékszerek. A különböző típusú gyűrűkből 30 sírban 39 darab fordult elő. 24 sírban került elő egyetlen darab, 5 sírban két darab, és mindössze egyetlen temetkezésből, egy 8-9 éves gyermek sírjából látott napvilágot öt darab, két-két kerek, illetve négyzetes átmetszetű huzalból hajlított példány és egy öntött, rovátkolással díszített darab. Ritkán, de előfordul másutt is egy sírban több példány, az Ibrány-Esbó halmi temetőben például egy fiatal lány kezein volt hét gyűrű (ISTVANOVITS 1996, 28), a Zalavár-községi I. temetőben pedig a 120, női sírban öt példány került elő (TETTAMANTI 1971, 222, 7. kép). A leggyakrabban előforduló típusok a sima vagy fonást, sodrást utánzóan rovátkolással díszített, zárt, öntött darabok (5,11 db), illetve a kerek vagy négyzetes huzalból hajlított, nyitott végűek (10, 7 db). Mindössze négy pántgyűrű került elő, két zárt, egy egymásra hajló és egy nyitott végű. Valamennyi eddig említett darab bronzból készült, ritkán ónozás nyomai mutatkoztak a felületen, mindössze két ezüstgyűrű került elő, egy zárt sodrott (bordázott S végű karika kíséretében) és egy elkalapált végű, fonott (fóliás gyöngyökkel), melyek tehát típusukban is egyedi darabok a temetőben. Valamennyi jól meghatározható esetben női sírból kerültek elő a gyűrűk, a gyermekeken kívül csak négy fiatal korú, illetve egy-egy felnőtt és érett korú személy esetében nem volt mód pontosabb nemmeghatározásra. Mivel valamennyi meghatározható esetben nő nyugodott a sírokban, így joggal feltételezhető, hogy az Oromdűlőben temetkező közösségben valószínűleg csak a nők körében volt jellemző a gyűrűk viselete. Ez némileg ellentmond más, a korszakhoz tartozó temetőkben tapasztaltaknak, hiszen ha kisebb számban is, de férfisírokban is előfordul mellékletként gyűrű (TETTAMANTI 1971, 222; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 67; KOVÁCS 1994, 138), amelyet feltételesen a házastársak összetartozását jelentő karikagyűrűvel hoznak kapcsolatba (TETTAMANTI 1971, 222; KOVÁCS 1994, 140). A gyűrűvel eltemetett nők korcsoportonkénti megoszlása egyenletesnek mondható, öt esetben temettek el gyűrűvel gyermeket (386, 471, 499, 598, 839.), hét esetben fiatalt (64, 249, 410, 425, 502, 618, 796.), kilenc esetben felnőtt korút (274, 423, 426, 390-391, 516, 667, 778, 786.), és hét sírban nyugodott érett (454, 458, 483, 494, 511, 617, 645.), két sírban idős asszony (407, 378.). Két fiatal (410, 796.), egy 38 Azlb típusba sorolt, 186. számú, ismeretlen lelőhelyűként felvett, a szentesi Koszta József Múzeumban őrzött karperecnek (KOVÁCS 1994,131) azóta ismertté vált a lelőhelye, Csongrád-Tyukász J. 429. sz. tanyája (LŐRINCZY-SZALONTAI 1993, 293).