A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

felnőtt (667.) és két érett korú nő (454, 458.) sírjában került elő két gyűrű, és egy gyermeksírban (471.) volt öl darab. Érdekes, hogy ez utóbbi darabok mindegyike felnőtt ujjára méretezett volt, mégis kettő-kettő a jobb és a bal kézen került elő, és csak egy volt a gerincoszlop bal oldalán, az áll mellett (a nyakában viselhette a kislány?), tehát életében aligha hordhatta ezeket az ékszereket, s talán csak a temetés alkalmából húzták az ujjára azokat. Csak a 386. sírban előkerült négyszögletes átmetszetű huzalból hajlított gyűrű tekinthető kimondottan gyermek számára készített darabnak, sajnos a temetkezés bolygatottsága miatt sírbeli helyzete nem értékelhető, a többi gyermektemetkezésben előkerült darabok mind nagyobb méretűek, az 598. sírban előkerült darabról tudjuk, hogy a jobb kézen volt, a 499. és a 839. gyermeksírok bolygatottak voltak. Amennyiben a felnőttek sírjaiban előkerült, átlagos méretűnek mondható gyűrűkhöz hasonló darabok kerülnek elő gyermekek ujján, úgy azokkal feltehetően kimondottan a temetés alkalmából ékesíthették a kis halottakat. A 30 gyűrűs sírból tízben a gyűrűn kívül nem volt egyéb melléklet (a 454. és a 667. sírban két gyűrű volt), mindez azonban sokkal inkább hozható összefüggésbe az általános leletszegénységgel, mint azzal, hogy a temetés okán kapták volna a halottak a gyűrűt mellékletül. A gyűrűt hat alkalommal találtuk a bal kézen (valamint egyszer-egyszer a bal kulccsont felett, a mellkas bal oldalán és a bal láb mellett), illetve tizenkét esetben a jobb kézen (valamint egyszer a jobb láb mellett), ezekhez társul még a 458. és a 471. sír, ahol mindkét kézen volt gyűrű (ráadásul az utóbbiban kettő-kettő), és egy sír (454.), amelyben a rossz megtartású váz medencecsontjai felett került elő két huzalgyűrű. A sírbolygatás miatt hét gyűrű esetében lehetetlen volt az ékszer viseleti helyének közelebbi meghatározása, bár a 667. és a 796. temetkezésekben — ezekben két gyűrű került elő — legalább az egyik pontos helye megállapítást nyert. Összességében tehát közel kétszer olyan gyakran viselték a gyűrűt a jobb, mint a bal kézen, ez a megfigyelés egybevág a másutt is tapasztaltakkal (KOVÁCS 1994,140). A temetőben előkerült gyűrűtípusok a korszak gyakori, jellemző, hosszú ideig — a 10. század végétől az egész 11. század folyamán, sőt tovább — használatban lévő ékszerei (SZŐKE-VÁNDOR 1987, 68, 75-76), a szegvár-oromdűlői temetőben a rovátkolt díszű és sima, öntött darabok tekinthetők a legkorábbiaknak, ezeket követik a huzalgyűrűk (3. táblázat), és valószínűleg a két, ezüstből készült, egy-egy darabbal képviselt típus — a fonott és sodrott — tűnhetett föl legutoljára, all. század közepe táján/második felében, a temető felhagyását röviddel megelőzően. Eszközök A kevés számú vaskés hat esetben férfitemetkezés melléklete volt, kettő kivételével (668, 766. sír) a bal oldalon, három sírban a kar mellett, legtöbbször egyéb melléklet nélkül találjuk. Az öt, nő sírjában előkerült kés két esetben a jobb oldalon volt. Feltűnő, hogy a jól meghatározható esetekben fiatal korban elhunyt nők mellékletei voltak (a 683. sírban is 16-18 éves fiatal nő? melléklete lehetett a kisméretű vaskés), míg a férfiak esetében az idősebb korban elhunytak mellékleteként kerültek elő. Csiholó és kova a temető három, felnőtt férfi temetkezéséből (414, 669. és 766. sír) látott napvilágot, két esetben a bal oldalról. A 669. sírban talált az általános lant alakú formát mutatja, a 414. sírban előkerült pedig egy masszív vaskés darabja, másodlagosan csiholóként való felhasználására a hozzátapadt kova utal. Érmék A temető sírszámához viszonyítva kevésnek tűnik a hat temetkezésből előkerült egyetlen római (683. sír) és öt magyar érme (három I. András, kettő Salamon denára). Halotti obulusként adták a 289. sírba eltemetett fiatal nővel, ahol az állkapcsok közül került elő egy Salamon-érme és feltehetően a 767. sírban talált I. András-érmét is, ahol a koponyatöredékekkel együtt került elő. Nem kizárt, hogy a 376. sírban, a medencelapáton előkerült I. Andrásérmét a temetéskor az elhunyt markába helyezték, mivel alkarjai a medencelapátokon feküdtek. A Szegváron talált érmék döntő többsége női temetkezés (289, 593, 630, 767. sír) melléklete volt.

39 39 A Körös-torok környékén, a Tisza jobb és bal oldaláról ismert 11. századi temetkezésekből nem azonos arányban kerültek elő a magyar uralkodók pénzei. Míg Szent István érméi döntően a Tisza nyugati partján feltárt temetkezésekből kerültek elő, addig I. András és Salamon érméi ezzel szemben a tiszántúli temetkezésekben fordultak elő gyakrabban. További vizsgálatot igényel, hogy az érmék ilyen megoszlása az eltérő hitvilággal volt összefüggésben, esetleg a területek egymástól