A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

155 esetben ezek a szokásos függőleges falú aknaformát mutatták, azaz téglalap alakúak és lekerekített sarkúak voltak. Nagyobb számban kerültek elő olyan temetkezések, ahol a sír egyik vagy mindkét végét félkörívesre ásták. A fentieken kívül a temetőben hét padmalyos temetkezést lehetett megfigyelni és dokumentálni. Padmalyos, padkás sírok Az Oromdűlőben feltárt temető 155, dokumentálhatóan megfigyelt sírgödréből hét temetkezést — 316, 318, 369, 458, 484, 507, 597. sír —valószínűsíthetünk

10 padmalyos, hármat pedig padkás kiképzésűnek. Oromdűlőben nőket és férfiakat egyaránt temettek padmalyos sírokba, gyerek sírja azonban nem került elő. Ezek a sírok a temető északi, északkeleti és délkeleti sírcsoportjaiban voltak (36. kép), és szinte körbevették a temető magját. A kárpát-medencei 10-11. századi temetőkben, ha ritkán is, de kerültek elő padmalyos temetkezések. A kis esetszám miatt a szakirodalom korábban avar kori szokásmaradványként értelmezte meglétüket. Bár a téma összefoglalása (TETTAMANTI 1975, 90) óta eltelt 20 évben, az új feltárásokon tett megfigyelések alapján, olyan területekről is ismertté váltak padmalyos sírok, ahol addig még nem kerültek elő,

11 e sírforma — továbbra is — ritkának számít a 10-11. századi temetkezések kÖZÖtt (LŐRINCZY 1985. 155-156). E síríörma és temetkezési szokás 10-11. századi temetőkben való kisszámú előfordulása miatt eredetének és alkalmazásának ma még nem lehet magyarázatát adni. A szegvári temető esetében nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a temető közösségéhez — attól eltérő származású — családok költöztek, melyek magukkal hozták e sírforma ismeretét és gyakorlatát. A korszakban gyakoribb jobb oldali padmalyos kiképzés mellett igen ritkának számít a 458. sírnál megfigyelt bal oldali padmaly. Padkás kiképzés három esetben — 16-18 éves nő (425. sír), 18-20 éves fiatal (502. sír) és egy 39-44 éves férfi (523. sír) — volt megfigyelhető, ahol az 5-17 cm széles padka a sír két hosszanti oldala mentén húzódott.

12 Koporsós temetkezések A temetőben 16 sír esetében valószínűsíthető a koporsó egykori megléte. Ezek közül 5 esetben (376, 381, 420, 494, 620. sír) vagy magának a koporsó szélének a vonalát, vagy a koporsó és a sír betöltésének különböző elszíneződését lehetett dokumentálni. A 620. sírnál a koporsó foltja mellett az előkerült koporsóvasalás is utal használatára. A temetkezések többségénél — a csontvázak helyzete alapján — inkább a halotti lepelben vagy a gyékényben való temetés feltételezhető. A csontvázak helyzete Az elhunytakat többnyire hanyatt fektetve, nyújtott helyzetben temették el. A szokványos kartartástól csak három esetben tértek el (408, 453, 765. sír), az egyik alkart a medencére fektették, a másikat a vállhoz hajlították. Mindhárom sírban felnőtt nő nyugodott. A rendellenes temetkezések A temető sírszámához képest kevés, mindössze három, felnőtt korú halottat — két esetben biztosan nőt — temettek el zsugorított helyzetben. Míg a 239. sír a temetőtől távol lett megásva, addig a 275. sír a temető északkeleti, a 785. sír pedig a nyugati szélé10 A sírgödör oldalának íves kialakítása, a sír aljának — kidönböző mértékéi — lejtős kiképzése, illetve amikor a szokásos aknasíroknál szélesebb sírgödör valamelyik jelében találjuk a csontvázat, külön-külön és együtt is utalhat ana, hogy az adott temetkezés valószínűleg padmalyos sír volt. 11 Aldebrő-Mocsáros (RÉVÉSZ 1996,381), Ibrány-Esbóhalom (ISTVANOVITS 1996,26,27), Kál-Legelő (SZABÓ 1970,264), Sándorfalva-Eperjes (FODOR 1996,348), Szolnok-Lenin Tsz/Ugar (MADARAS 1996,70). Meg kell jegyezni, hogy a padkás, padmalyos sírok kis számára magyarázat lehet részben az is, hogy a korszak temetőit gyakran homokos helyen jelölték ki, ahol nehéz a sírjaitok megfigyelése és dokumentálása, de a sír megfigyelhető foltjának és a váz helyzetének viszonya alapján bizonyos esetekben gondolhatunk padmalyos kiképzésre, például Eperjes-Takács tábla 4. és 5. sír (BÁLINT 1991, Taf. XIII. a, Taf. XVI. a) esetében is. A sírok déli oldalának íves kialakítása, az egyiknél a súfenék északi felének sekélyebb volta illetve a sír déli felében fekvő csontváz helyzete e feltevést látszik valószínűsíteni. 12 A padka dokumentálását, a talajadottságok mellett, az is megnehezíti, hogy a sokszori földeihordás miatt az Árpád-kori sírok igen sekély mélységben keiültek elő, így előfordulhatott, hogy az egykor esetleg padkás kialakítású sírok foltja a padka szintje alatt jelentkezett.