A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

va, a karok nyújtva, a lábszárcsontok egymásra fektetve kerültek elő. (Feltehetően összekötözték a bokákat.) 835. sír: T.: nem mérhető. Sekély mélységben előkerült gyermekváz megtarthatatlan maradványa. 839. sír: T.: ÉNy-DK, 310-130°. M.: 65 + 10 cm. Téglalap alakú, lekerekített sarkú sírgödörben kisgyermek hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű csontváza. Mell.: 1. Vastag huzalból hajlított, sima, elkalapált S végíí bronzkarika (25. kép 10). Átm.: 2,3 cm, v.: 2,5 mm, s.: 1,97 g. 2. Zárt bronzgyűríí (25. kép 11) csavarást utánzó rovátkolással. Átm.: 2,3 cm, v.: 3 mm, s.: 2,96 g. 3. Vörös színű üveggyöngy (25. kép 9). 840. sír: T.: NyÉNy-KDK, 300-120°. M.: 70 cm. A sír foltja nem volt megfigyelhető. 6-8 éves gyermek háton fekvő, nyújtott testhelyzetű, hiányos csontváza. A koponya a bal oldalára volt fordulva, lábai egyenesen feküdtek. 841. sír: T.: NyDNy-KÉK, 250-70°. M.: 70 cm. A sír foltja nem volt megfigyelhető. 45-50 éves férfi hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű csontváza. A koponya kissé jobbra volt billenve, a jobb karja a test mellett, nyújtva, a bal alkarcsont a medencén, a lábszárcsontjai egymáson keresztbe fektetve feküdtek (32. kép 8-9). (Feltehetően összekötözték a bokákat.) 845. sír: T.: DNy-ÉK, 220-40°. M.: 90 cm. A sír foltja nem volt megfigyelhető. 35-40 éves férfi hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű csontváza. A koponya egyenesen, a karok nyújtva voltak. 847. sír: T.: DNy-ÉK, 230-50°. M.: 70 cm. A sír foltja nem volt megfigyelhető. 22-25 éves fiatal hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű csontváza. A koponya kissé balra billenve, az alkarcsontok a medencére hajlítva, a lábak nyújtva feküdtek. 850. sír: T.: DNy-ÉK, 220-40°. M.: 100 cm. A sír foltja nem volt megfigyelhető. 40-45 éves férfi hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű csontváza, a — jelképesen trépanait — koponya egyenesen, a jobb alkarcsontok a medencére hajlítva, a bal kar a test mellett, nyújtva, lábak egyenesen feküdtek. A TEMETKEZESI SZOKÁSOK A temető helye, kiterjedése A 10-11. századi sírok zöme a DNy-ÉK-i irányú homokhát gerincén került elő, a temető északnyugati széle a dombvonulat északnyugati oldalán, a délkeleti széle a délkeleti oldalán húzódott (1. kép 2). A korabeli temetők helyének hasonló módon történő kijelölése általános lehetett (SZABÓ 1970. 270: TETTAMANTI 1975, 87-88; SZŐKE-VÁNDOR 1987. 47). A két legközelebb fekvő temetőt — az Oromdűlőtől északkeletre elhelyezkedő SzegvárSzőlőkalja (LŐRINCZY 1985) és a dombhát délnyugati részén található Szegvár-Hevesi-föld/Purger-tanya (SZÉLL 1943; LŐRINCZY-SZALONTAI 1993, 295) — is a dombvonulat gerincén, illetve annak délkeleti oldalában alakították ki. A temető területe — felhagyásának idején — parabola- vagy ellipszisformára emlékeztető volt. Területe két részre bontható. A nyugati felén — már ami megmaradt belőle — ritkábbak, míg a keletin sűrűbbek voltak a temetkezések. A temető keleti feléhez délkeletről egy kisebb sírcsoport kapcsolódott, északkeletről és északnyugatról pedig feltételezhető ugyanez. A sírokicsontvázak tájolása A homokos talaj nagymértékben korlátozta a temetkezésekkel kapcsolatban tehető megfigyeléseket, ezért a sírok, illetve a csontvázak tájolását csak 155 esetben volt lehetséges a sírfolt, illetve a kibontott sírgödör alapján is dokumentálni, 203 sír esetében csak a csontváz fektetése alapján lehetett meghatározni. 14 alkalommal — ezek csecsemő-, illetve bolygatott sírok voltak — tájolást nem lehetett regisztrálni. A temetkezések többsége (196) ÉNy-DK tájolású volt. Ezzel megegyezőnek tekinthető a 33 ÉÉNy-ra tájolt sír. Ezek döntő többsége — a temetőtérképen is jól láthatóan — a temető középső részén helyezkedett el (40. kép). Nem kevés azonban azoknak a temetkezéseknek a száma sem, melyek tájolása kisebb-nagyobb mértékben eltért ettől az általánosnak mondható irányítástól. E sírok döntő többségét (kb. 100 sír) Ny-K, míg 27 temetkezést DNy-ÉK-i tájolással ástak meg. Nagy részük a temető szélein került elő, gyakran a temető peremén húzódó kisebb sírcsoportok részeként, mintegy körbevéve az ÉNy-ra tájolt sírokat. Ezek helyzete alapján felvethető, hogy a temetőnek előre kijelölt határa, széle volt, és a központi területen előkerült temetkezések tájolásától eltérő fekvésű szélső sírok az árok/kerítés mentén lettek megásva. Hasonló megfigyelésre adott alkalmat az alig 1 km-re előkerült, Szegvár-Szőlőkalján feltárt 62 sírós temető (LŐRINCZY 1985, 155) iS. A sírgödrök alakja/formája, mélysége A homokos talaj nem kedvezett a sírgödrök alakjára vonatkozó megfigyeléseknek, a dokumentálható