A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

P. FISCHL Klára: Középső bronzkori leletek Szelevényről. Adatok a Tiszazug középső bronzkorának kronológiai és terminológiai kérdéseihez

ZEIT 1992) alapján közelíti meg ezt a korszakot. Próbálják megoldani a lezajló változások történelmi, kulturális hátterét (KOVÁCS 1975; BÓNA 1992), de a fent említett okoknál fogva — területi csoportok, formakincsbeli sokszínűség, illetve kevés közölt leletanyag — a kerámiaanyag értékelése az elmúlt évekig háttérbe szorult. Az edényleletes fémdepotok (MOZSOLlcs 1988), néhány temető (POELA i960; KŐSZEGI 1968; KÉMEN CZEI 1979; TÁRNOKI 1988; LŐRINCZY-TROGMAYER 1995) és szórványanyag (KOVÁCS 1989; KOVÁCS 1989a) közlése alapján azonban a fent említett mintakincs kezd körvonalazódni. A szelevényi anyag fiatalabb része formakincsében igen közel áll az Alpárról ismerthez, számos füzesabonyi eredetű motívum mellett azonban másik fő összetevője a hatvani formavilág. A tipológiai elemzés szálainak e három fő irányát a jászdózsai teli felső 11 rétegében figyelhetjük még meg.

17 A Hatvani-kultúra kutatásában az elmúlt évtizedben honosodott meg az a vélemény, mely szerint a középső bronzkor derekán a terjeszkedő Füzesabonyikultúra nem irtotta ki teljesen ezt a népességet, és a Koszideri-időszakban egyes területeken e populáció reneszánszát éli (BÓNA 1992, 36; KOVÁCS 1989a, 63-65). Ilyen, a középső bronzkor végére keltezhető leletanyagot eddig főleg az Ipoly-Zagyva-vidékről ismerünk (KOVÁCS 1989). A kultúra késői fázisának telepei Aszód-Manyikon, Buják-Tarisznyaparton kerültek elő, sírjait Bag-Peresdűlőről (TÁRNOKI 1986 ; TÁRNOKI 1988) és Hatvan-Kisfaludy u. 54. (SZABÓ 1994) alól ismerjük. ADunakeszi-Kopolyáról (KOVÁCS 1989a) bekerült anyag is késői vonásokat mutat. A fentebbi publikációk által körvonalazott tipológiai kép némileg átalakul a jászdózsai telltelep pontos rétegekhez köthető anyagának ismerete által, mivel itt a telepjelenségek alapján elkülöníthető egy ún. Füzesabonyi- és a Koszideri-fázis. A leletanyagban azonban nem annyira éles ez a különbség,

18 hatvani alapokon fellépő, általában „füzesabonyinak" nevezett, a fentebbiekben felsorolt motívum- és formakincs széles variációs skálája figyelhető meg mindkét fázisban. A tiszaug-kéménytetői ásatások eredményei alapján Csányi Marietta és Stanczik Ilona még úgy fogalmaz hogy e térség „ történetében kérdéses a hatvani kultúra és a koszideri periódus között eltelt időszak népességének kulturális hovatartozása " de felsorolt településtörténeti adataik alapján bizonyosnak tartják, hogy a „ Tiszazug nem tartozott a füzesabonyi kultúra szállásterületéhez" (CSÁNYI-STANCZIK 1982, 253). 1988-ban Stanczik Ilona már azt írja, hogy „ Véleményünk szerint a jászdózsai Kápolnahalmon a füzesabonyi kultúra nem is élt. A fenti leletanyag csupán az egyidejűség bizonyítéka, ezért a telep életének ezt a szakaszát füzesabonyi időszaknak és nem kultúrának nevezzük".

19 A felső öt, koszideri korú réteg után tehát hat, füzesabonyi korú szint található. A tószegi teli rétegsorának értékelése során is füzesabonyi korú, de nem a Füzesabonyi-kultúrához tartozó szinteket különítettek el a koszideri rétegek alatt (BÓNA 1980, 93; BÓNA 1992b, 108-109, 113). Az Ipoly-Zagyva-vidéki leletanyag motívumainak elemzésekor mindkét, e problémával foglalkozó szerző hatvani alapokkal számol, de a változásokat egyértelműen a Füzesabonyi-kultúrához kötik, annak betelepülését bizonyítva látják a leletanyagon keresztül (TÁRNOKI 1988, 141, 143; KOVÁCS 1989, 17). A szakirodalom az Alföld jelentős területein „füzesabonyizálódással" számol (KŐSZEGI 1968,118119, 134, 136-137; BÓNA 1980, 93; KEMENCZEI 1979, 36, 38; TÁRNOKI 1988,143-144; KOVÁCS 1989,19), amelyet lehet konkrét füzesabonyi fennhatóságnak vagy csak kulturális hatásnak értelmezni. A Tiszazug és a Jászság területén azonban a fentebbiek alapján nem betelepüléssel, hanem bizonyos stílusjegyek — pl. futóspirál, turbántekercs — adott időhorizontban való elterjedésével számolhatunk. A Hatvani-kultúra leletanyagait vizsgálva valószínűleg késői, területi csoportokról kell beszélni — Ipoly-Zagyva-vidék, Jászság-Tiszazug (TÁRNOKI 1986, 142), melyek a területi széttagoltság, illetve a korszakra jellemző kerámiaművességbeli „egységesedés"

20 hatására eltérő képet mutatnak. Hasonlóképp, mint ahogy Kemencéi Tibor szerint a bodrogszerdahelyi és a geleji temetők anyaga, noha azonos időhorizontba — késő Füzesabonyi-időszak — sorolható, mindemellett területi csoportok elkülönítésének alapjául szolgál (KEMENCZEI 1979, 37), és ugyanerről a jelenségről van szó a Vatya-kultúra koszideri periódusának két területi csoportjánál is (Rákospalotafázis, Alpár-fázis). 17 Ld. előző j.! 18 Ld.16.jJ 19 Ld.16.jJ 20 Az egységesedést itt mint intenegionális kategóriát értem, hiszen világos, hogy a zárt középső bronzkori kultúrák formaés motívumvilágához képest itt egyértelmű bővülés, színesedés figyelhető meg.