A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

P. FISCHL Klára: Középső bronzkori leletek Szelevényről. Adatok a Tiszazug középső bronzkorának kronológiai és terminológiai kérdéseihez

A forma, illetve motívumkincs e csoportok között eltérő lehet — pl. a fiatalabb szelevényi anyagban nem találjuk meg a négy vagy ötfülű tálakat, helyette egy új tálforma jelenik meg, kevesebb a lencsében ülő bütyökdísz, de magasabb a turbántekercsek és a spirálkeretezésű bütykök száma és variációja —, de a korszak ismertetőjegyei és az alapformák változatlan továbbélése egyértelművé teszi datálásukat. E tekintetben nem is meglepő, hogy a szelevényi koszideri korú leletek párhuzamait nem a bagi, aszódi vagy zagyvavölgyi anyagban találjuk, hanem Jászdózsa mellett, egy vatyai alapkarakterű, de földrajzilag közelebb fekvő lelőhelyen. A szakirodalomban többféle szövegkörnyezetben használt „füzesabonyizálódást" nem kell mindig feltétlenül olyan jellegű expanzióként értelmezni, hogy ahol felbukkan egy turbántekercs, ott a Füzesabonyi-kultúra hordozói elpusztították, elnyomták a korábban ott lakókat, és mintegy kötelező jelleggel saját ízlésvilágukat ültették át az érintett területre. Sokkal inkább egy egységes kultúrhatás, eszmei áramlat részeként fogható fel a motívumok ilyen jellegű keveredése és egymásra hatása, hiszen a szelevényi példán is látható, hogy az alapkultúra mennyire befolyásolja azt, hogy az átvett új divatból mi születik az adott térségben — Alpár: Vatya alapok, Szelevény: Hatvan alapok. Elfogadhatóbbnak tűnik tehát a Koszideri-korszak olyan megközelítése, melyben közös fémművesség, közös forma- és mintakincs kialakulása mellett a kultúrák önálló karakterének megtartásáról beszélhetünk, és amely kultúrkörben a két legerősebb tag a késő füzesabonyi és késő Vatya alkotóelem (KŐSZEGI 1968,140). Az itt bemutatott leletanyag alapján a szelevényi lelőhely nem sorolható a Füzesabonyi-kultúra lelőhelyei közé, sokkal inkább tekinthetjük egy folyamatosan hatvani alaplakosságú településnek, amely megérte az ún. Koszideri-korszakot, amikor kerámiaművessége a fent leírt formában változott. Feltehetően így van ez annak ellenére is, hogy a csekély forrásanyagból biztosan tudjuk, hogy csontvázas temetkezések is voltak a település körül. Tudjuk, hogy a Hatvani-kultúra hordozói elsősorban szórthamvasan, illetve urnásan temetkeztek (KALICZ 1968, 143-149; KALICZ 1984, 195-196; TÁRNOKI 1992, 88-91). Mivel ezen leletanyag tipológiai elemzése alapján nem találtunk jelet a Szőregi-kultúrával való kapcsolatra, egyedüli csontvázas rítusú elemként a Füzesabonyi-kultúra jelenlétét kell tehát feltételezni. Egyre növekszik azonban, főleg a kultúrák találkozási pontjainál, peremterületein a többrítusú temetők száma.

21 Nem csak a motívumkincs, hanem a rítus is keveredik, tehát szellemi, anyagi kultúrák feletti változás játszódik le. Hogy ennek mi az alapja — halomsíros bevándorlás vagy más egyéb — nem e dolgozat feladata eldönteni. A telltelep anyagának közlése, illetve egy esetleges szondázó ásatás talán választ adhatna kérdéseinkre, hiszen az itt bemutatott anyag csak egy csekély töredéke lehet az elpusztítottnak, amelyben ki tudja hányféle típus, motívum és forma volt képviselve. Az anyag szórvány volta miatt, tipológiai alapon itt nem lehetett megtenni a Füzesabonyi-Kos zideri-fázisok elkülönítését. A jászdózsai anyag alapján azonban úgy tűnik, hogy e különbség kevésbé a leletanyag, mint inkább a telepjelenségek alapján fogható meg.

22 IRODALOM BÓNA 1959 Bona, I.: Chronologie der Hortfunde vom Koszider-Typus. Acta ArchHung 9 (1959) 211-243. BONA 1975 Bóna, I.: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. ArchHung 49, Budapest 1975. BONA 1980 Bóna I.: Tószeg-Laposhalom (1876-1976). SzMMÉ 1979-80 (1980) 83-107. BÓNA 1992 Bóna, L: Bronzezeitliche Teil-Kulturen in Ungarn. Die Koszider-Epoche. In: Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Teil-Siedlungen an Donau und Theiss. Hrg.: Meier-Arendt, W. Frankfurt am Main 1992, 32-39. BÓNA 1992a Bóna, I.: Bronzeguss und Metallbearbeitimg bis zum Ende der mittleren Bronzezeit. In: Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Teil-Siedlungen an Donau und Theiss. Hrg.: Meier-Arendt, W. Frankfurt am Main 1992, 48-56. BÓNA 1992b Bóna, I.: Tószeg-Laposhalom. In: Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Teil-Siedlungen an Donau und Theiss. Hrg.: Meier-Arendt, W. Frankfurt am Main 1992,101-114. 21 Kelebia (ZALOTAY1957), Bodrogszerdahely (POLLA 1960), Pusztaszikszó (KŐSZEGI 1968), Csanytelek (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995). 22 Itt szeretném megköszönni Bóna Istvánnak a lektorálás során tett értékes észrevételeit, tanácsait.