A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

P. FISCHL Klára: Középső bronzkori leletek Szelevényről. Adatok a Tiszazug középső bronzkorának kronológiai és terminológiai kérdéseihez

leírt bögretípus (BÓNA-NOVÁKI 1982, 76), egyetlen finomabb kidolgozású — tehát nem bordából kialakított tekercselésű —, sajnos erősen kiegészített példánya (2. kép 9) került elő. Két esetben pedig az ún. klasszikus füzesabonyi kialakítást találhatjuk (2. kép 5-6). A többi hasonló díszítéssel ellátott bögre a fentebbi kategóriába sorolható. A minta kialakulásának folyamatát az egyik edényen (3. kép 9) vizsgálhatjuk, ahol a plasztikus rátett bordák nem húzódnak egymás mellé, hanem — mint a függőleges bordadíszek — egymástól függetlenül futnak. Hasonló, rátett bordadíszből kialakított turbántekercsformát Cegléd-Öreghegyről (BÓNA 1975, Taf. 44. 1), Csanytelekről az 59. sírból (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995, 55. 18. kép 1), és a geleji temetőből (KEMENCZEI1979, Taf. I. 6, Taf. II. 14 — korsón; Taf. II. 17, Taf. XV. 6, Taf. XXI. 5 — bögrén) is ismerünk. Az alpári bögreformák közül a b3 kivételével valamennyi típus megtalálható a szelevényi anyagban is. Ezek nem formájukban, hanem díszítésükben térnek el egymástól. Mindegyik megegyezik azonban abban, hogy fülük a perem fölé húzott. Képviselve van tehát a hasán függőleges, plasztikus bordával ellátott (3. kép 3-4, 7), az ezen bordákat bekarcolt vonalakkal kísérő (10. kép 12), az egyszerűbb bekarcolt függőleges osztómintájú (10. kép 8-9), a díszítetlen (2. kép 2; 3. kép 5, 8; 6. kép 6; 7. kép 2, 6; 11. kép 8) és a bütyökdíszes változat (3. kép 2, 6; 6. kép 3-4; 10. kép 10) is. Esetünkben egy, a bütykök között függőleges kannelúrákkal ellátott példány is szerepel (3. kép 1). Függőlegesen bekarcolt vonalkötegdíszes bögréket számosat találunk a pusztaszikszói temetőben is, amit a publikáló sajátosnak talál, mivel ez a díszítési variáció sem Megyaszón, sem Hernádlakon, sem Bodrogszerdahelyen nem jelenik meg (KŐSZEGI 1968, ii9). Találkozunk vele azonban a geleji temetők anyagában (KEMENCZEI 1979. Taf. II. 20, Taf. VI. 2, Taf. XII. 7, Taf. XX. 5 — ez utóbbi három esetben a vonalkötegek között függőleges bordadísz is található, Taf. XIV. 3, Taf. XVI. 7 — bütykökkel variálva; stb.). Mindezek alapján az alpári anyagban található példányok eredetét Bóna a késő Füzesabonyi-körhöz kapcsolja (BÓNA-NOVÁKI 1982, 75). Nem ritka e korszakban a hármas lencsedíszítés Sem (KOVÁCS 1968, 207; KOVÁCS 1978, 221; BÓNANOVÁKI 1982, 77), melynek előkerült egy, szintén az előbbi alapformán látható változata (6. kép 5). Összehúzott „bugyorszerű" testkiképzésű, atipikus formájú edény is van az anyagban (6. kép 7). A következő edénytípus, mely mintakincse alapján szintén az alpári telep legfelső rétegeivel rokon kronológiai helyzetű, formai jegyei alapján azonban párhuzam nélkül áll. Ez egy mély, gömbszelet vagy kónikus testű, behúzott nyakú, rövid, kihajló peremű forma — tálfazék —, melynek az esetek többségében egy, kisméretű szalagfüle van, amely a nyakon, illetve közvetlenül alatta ül. Egy példánynál behúzott peremkiképzést láthatunk (5. kép 5). Díszítőjegyei a kancsóknál és bögréknél leírtak kombinációi, minden esetben dominálnak a nagy, különböző módon keretezett bütykök (5. kép 1-3, 7). Egy esetben itt is a turbántekercs jellegű, ívelten feltett, plasztikus bordadíszt találjuk (7. kép 5). Egy ún. szelevényi díszfazékforma tehát bevezethető lenne a tipológiába, mely ebben a korszakban — Koszideri-időszak — szinte csupa egyedi és új típusból áll. Ne felejtsük el azonban, hogy kézzel formált díszkerámiáról van szó, ahol a lelőhelyek közötti pár kilométeres távolság már egyedi formavariációkhoz vezet, ezért a kutatás valószínűleg sohasem lesz képes egységes koszideri tipológiát készíteni, csak a tendenciák, bizonyos stílusjegyek rögzítésére vállalkozhat. A felsorolt díszítőmotívumok: spirálok, futóspirálok, turbántekercsek már megjelennek a klasszikus Füzesabonyi- és a Gyulavarsándi-kultúra leletanyagában, majd feltűnnek az összes velük kapcsolatba lépő kultúra területén, edényein, olyannyira, hogy a Koszideri-korszaknak nevezett, a középső bronzkort záró periódusban a leletegyüttesek meghatározó motívumaivá válnak. A szelevényi anyagra azonban inkább a teljes spirál- és futóspirálmotívum és ezeknek bütykökkel variált változatai a jellemzőek, nem az azokból levezetett félkörösen keretezett bütykök egyéb motívumokkal való variációi. E jelenség oka lehet kronológiai is, de úgy vélem inkább területi — Tiszazug — és kulturális — hatvani alaplakosság — adottságokkal magyarázható. A mintakincs más összetevői, a lencse- és a beböködött pontsorral keretezett lencsedísz, talpon álló, illetve hegyével lefelé mutató, esetenként sraffozott háromszögek, az edénynyakak vízszintes osztása bekarcolt vonalakkal és a bekarcolt vonalakat kísérő bevagdosássorok, a magasan a perem fölé húzott fülek pedig e korszak általános jegyei. Mindezen motívumok tárháza látható az egyik edényen (4. kép 8), melynek formai analógiái a klárafalvi I. leletanyag elemzése során összegyűjtésre kerültek (P. FISCHL 1997, 94-98). A kutatás a fém-, illetve depotleletek (MOZSOLICS 1957; BÓNA 1959; KOVÁCS 1984 ) vagy a települési rétegsorok (BÓNA 1980; BÓNA-NOVÁKI 1982; BRONZE-