A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

P. FISCHL Klára: Középső bronzkori leletek Szelevényről. Adatok a Tiszazug középső bronzkorának kronológiai és terminológiai kérdéseihez

Az árkolt vagy lencsében ülő bütykök a Hatvani-kultúra késői fázisának

14 díszítőmotívumai (KALICZ 1968,175; KALICZ 1984,199; BÓNA 1980, Abb. 31; TÁRNOKI 1986,140; KOVÁCS 1989,17

15

; KOVÁCS 1989a, 63). A többi fent felsorolt motívumot a hazai középső bronzkor legutolsó szakaszához köti a kutatás. Úgy tűnik, kultúrák közötti vagy még inkább kultúrák feletti jegyek ezek, melyek egyre burjánzóbb formakombinációkban fedik be az edények testét. Hasonló díszítéseket találunk a nyomott gömbös testű, cilindrikus nyakú, magasan a perem fölé húzott testű korsókon is. Ezek legközelebbi párhuzamait a földrajzilag is közel fekvő alpári településről ismerjük. Az alpári c2-es típus (BÓNA-NOVÁKI 1982,77, m/7,xvi/2, xi/6) árkolt bütykeivel és az azokat váltó, bekarcolt függőleges vonalakkal, testvére egy szelevényi edénynek (4. kép 3). Az ilyen félkörös kannelúrával, illetve bekarcolt félkörrel keretezett bütykök jelenlétét Kőszegi általánosan jellemzőnek véli a középső bronzkor legutolsó fázisára, a bronzkor végére. Szerinte ez a motívum a spirálbütykös díszítés sematizált formája. Egyszerűbb korábbi rokonánál, és ezért más kultúrák motívumkincsébe való átvételét is kézenfekvőbb feltételezni (KŐSZEGI 1968,118-119). Ezen ornamentika eredetét tehát füzesabonyinak véli, és az Ipoly-Zagyva-vidékről közölt anyag értékelésekor Kovács Tibor is ezt hangsúlyozza a késő hatvani karakterrel szemben (KOVÁCS 1989, 17). Spirálmintával keretezett bütyökkel Alpáron csak egy edényen, illetve egy oldaltöredéken (BÓNANOVÁKI1982, xvi/io, XIX/4) találkozunk, míg Szelevényen inkább a bütykök változatos spirálkeretezése és az e mellett megjelenő lencse- és lelógó háromszögdíszek a dominánsak (4. kép 4-6; 5. kép 4). Míg az alpári példányoknál számos esetben megfigyelhetünk ansa lunata fülkiképzést, addig a szelevényi edények csak magasra húzott szalagfülekkel ékesítettek. Több példányon szintén megtalálható a nyak vízszintes osztása bekarcolt vonalakkal. További érdekesség, hogy a szelevényi példányok átlag 5-7 cm-rel alacsonyabbak Duna-Tisza közi rokonaiknál. Mindezek ellenére kétségkívül az Alpáron leírt formáról van itt is szó, a díszítőmotívum-rendszer azonban a Tisza átlépésével változik. Míg e díszkerámia Alpáron késő Vatya környezetből nő ki, addig Szelevényen hatvani alapnépességgel számolhatunk. A jászdózsai teli felső 11 rétegének egyik vezető típusa, az ún. alpári kancsóforma tehát kedvelt elemmé vált a középső bronzkor végi időszakban, hatvani környezetben.

16 Három, hasonló alapformájú, de turbántekercses motívummal ellátott korsó is található a szelevényi anyagban (4. kép 1-2; 10. kép 11). Az egyiknél a klasszikus és késői Füzesabonyi-kultúra temetőiben már megfigyelt motívum látható, ahol a turbántekercset kialakító finom borda élét bevagdosással emelik ki, és ezeket az íveket bekarcolt vonal kíséri (KŐSZEGI 1968, 118, Taf. XV. 6, Taf. XVII. 1, Taf. XXI. 6; BÓNA 1975, Taf. 172. 5 — MegyaSZÓ 50. SÍT, Taf. 175/20 — Megyaszó 110. sír, Taf. 195.10 — Tiszafüred-Ásotthalom; KEMENCZEI 1979, Taf. I. 14, Taf. IV. 6, Taf. VII. 8, Taf. XIV. 6, 9, Taf. XV. 8, Taf. XVII. 1 stb.; KOÓS 1991, 45, 53, 1. kép 2, 7. kép 3). Erről a díszítési módról jegyzi meg Kőszegi Frigyes, hogy csak a Füzesabonyi-kultúra végső periódusában terjed el általánosan, akkor sem a kultúra teljes területén, hanem csak Füzesabony környékén és az Alföld DK-i részein (KŐSZEGI 1968, 118-119). A másiknál a lelőhelyünkre jellemző díszítési változatról van szó. A turbántekercsek többségét ugyanis a szelevényi edényeknél nem a „hagyományos" módon, az edény oldalába való besimítással alakították ki, hanem rátett, gyakran csak a nyaktól a hasvonalig futó bordákkal „imitálták" azt (4. kép 2). Megjelenésében hasonló tehát a füzesabonyi turbántekercses korsókhoz és bögrékhez, technikájában azonban egyszerűbb azoknál. Egyetlen ansa lunatás fülkiképzésű példányunk (11. kép 5) formai analógiája az Alpáron 1977-ben, a 4. rétegből előkerült „vatya füleskancsónak" (BÓNA-NOVÁKI 1982, 58, Ll/8), mely érezteti a kultúrában a középső bronzkor vége felé lezajló változásokat, az alpári anyag publikálói szerint azonban nem sorolható a legfiatalabb horizontba. Hasonló tendenciát mutat számos Cegléd-Öreghegyen előkerült edény is (BÓNA 1975, Taf. 42. 8, Taf. 44. 7-8, Taf. 45. 11). ívelten rátett bordával kialakított „turbántekercs" figyelhető meg a szelevényi bögrék többségén is (2. kép 1,3-4,7-8). Ez a Bóna István által b7-ként 14 Késői fázison a korábbi kutatás a Kalicz szerinti IL, a füzesabonyi expanzió előtti szakaszt értette (KALICZ 1968,175; KALICZ 1984, 203-204; BÓNA 1980, Abb. 29-32; BÓNA-NOVÁKI 1982, 79,143. j.). Számos dolgozatban nem egyértelmű a datálás a „késő hatvani" jelző használata miatt, mivel a jelen kutatásban — kimondva vagy kimondatlanul — egyre gyakrabban a Koszideri-időszak alatti hatvani továbbélés érthető alatta (TÁRNOKI 1986,142; BÓNA 1992,36). 15 A szerző itt a legfiatalabb Füzesabonyi-kultúrában való előfordulásukra fektet hangsúlyt. 16 StanczikL: Jászdózsa-Kápolnahalom (Bronzkori telep). Bölcsészdoktori disszertáció. Kézirat. Budapest 1988.