A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

P. FISCHL Klára: Középső bronzkori leletek Szelevényről. Adatok a Tiszazug középső bronzkorának kronológiai és terminológiai kérdéseihez

viii/5), Hatvan-Kisfaludy u. 54. alól (SZABÓ 1994, 58, 5. kép 1-2) és Vác környékéről (KALICZ 1968, xcvil/14). Fiatalabbnak tűnik a hasánál kissé öblösebb forma (9. kép 4), pereme alatt lencsében ülő bütyökdíszekkel. Kalicz e-f fazéktípusai (KALICZ 1968,150) közötti átmenetet mutatnak a hasvonaluk alatt textildíszes, kihajló peremű, alagútfüles tálfazekak (12. kép 8-9). A tálfazék elnevezést az is indokolja, hogy a leírás alapján a Kalicz-féle cl tálkategóriába is besorolhatók (KALICZ 1968, 152). Szintén e tipológiai kategóriába osztható, bár más formájú egy (7. kép 7) másik edény is. Örvény-temetődomb 10. és 14. sírjából ismerjük analógiáit (KALICZ 1968, cvi/5-6). Az amforák és a gömbös testű bögrék mellett ezek a mély tálfazekak jellemzik legjobban a Hatvanikultúra formavilágát. A gömbös testű bögrék köréből két példány maradt fenn számunkra e gyűjteményben, Szelevényről (6. kép 8; 12. kép 6), mindkettő Kalicz a4-a5 típusát képviseli (KALICZ 1968, 152). Hatvan-Delelőről, Hatvan-Ifjúság u. 21. alól (SOMOGYVÁRI 1984. 47, 49,1/4, ív/4, v/2, 5), Zaránkról, Galgahévízről, Jászdózsa-Kápolnahalomról stb. (KALICZ 1968, LXXXViii/7, xciv/23, ci/ii) ismerjük párhuzamaikat. Egy nyomott gömbös hasú, függőlegesen kannelúrázott példány is a klasszikus hatvani időszakba tartozik (6. kép 1). Egyfülű vagy fületlen csuprok szép számmal találhatók a leletanyagban. Többnyire virágcserép alakúak (11. kép 4, 7, 9), vagy enyhe S profilt írnak le (10. kép 4; 11. kép 6), fülük — egy kivétellel — a peremből indul, amely lehet ujjbenyomásokkal tagolt (11. kép 3), vagy közvetlenül alatta bütykök foglalhatnak helyet (11. kép 1-2). Ezek az egyszerű formák megtalálhatóak szinte valamennyi középső bronzkori kultúra emlékanyagában. Díszítésük alapján biztosan a Hatvani-kultúrához sorolhatók azok a seprűdíszes edények (6. kép 2, 9), ahol az egyiken beböködött pontsor, a másikon apró, barbotinszerű bütykök kísérik az e kultúrára oly jellemző alapdíszítést. A gömbszelet és csonka kúp alakú tálak (12. kép 1-4,10) szintén a korszak általános alapformái, beleillenek a tárgyalt kultúra formavilágába. Számos, a kultúrában használt fedőtípus közül Szelevényen egy, a tiszalúc-dankadombi (KALICZ 1968, Lll/i) példányhoz hasonló került elő (10. kép 14). Durva falkiképzésű, tároló- vagy főzőedények is előfordulnak (9. kép 7-9; 12. kép 5). Az egyik edényt (12. kép 5) eltörése után is használhatták parázsborítóként. Az igen csekély számú megmentett fémanyag — a kelta öv kivételével — nem ad lehetőséget pontosabb datálásra. Az átfúrt, félgömbös fejű tű (13. kép 1) Bóna István szerint a Pilzkopfnadel egy kisméretű előfutára (BÓNA 1975,29i

12

). A Kárpát-medence lemez- és drótipara már a kora bronzkorban kialakult, és középső bronzkorunk végéig virágzik valamennyi kultúra területén. A spirálcsövecskék (13. kép 5-6), a szemüvegspirál (13. kép 2), a drót- és az egyszerű lemezkarperecek (13. kép 3-4) ezért beleillenek a kerámiaanyag által körvonalazott képbe, pontosítani azonban nem tudják azt. A pécskai és nagyrévi rétegsorok alapján a késő Nagyrév-időszaktól jelennek meg telltelepcinken ezek az ékszerek (BÓNA 1992a, 50). A jászdózsakápolnahalmi telep XI. szintjén, egy hatvani padlórészlet alatt olyan depotleletet találtak, melyben 37 darab ovális, arany haj karika is volt, számos más lelet mellett. Ilyen, bronzdrótból készült hajékszerek ezen a lelőhelyen is előkerültek (13. kép 7-8). Több, a Hatvani-kultúrához tartozó leletanyagból is ismerjük ezt a lelettípust, ezek „kamen mit dem Ende der Hatvan-kultur auch nicht außer Mode"

13

, hanem a füzesabonyi korszakban is virágzik (BÓNA 1992a, 54). Abaksi leletet pedig a Koszideri-korszakba datálhatjuk (TROGMAYER 1968). Hasonló, bronzból készült ékszereink tehát szintén illeszkednek a vázolt kronológiai képbe. Szelevény-Menyasszonypartról pedig öt, aranydrótból készült, háromszorosan tekercselt példány is ismeretes, melyeket a publikáló a hajdúsámsoni horizonthoz kapcsol (MozsoLICS 1968, 21). Az anyag másik, kétségkívül fiatalabb felének leírásakor vissza kell térnünk azokra az amforákra, melyeknek formája hatvani vonásokat mutat, díszítésük, díszítettségük miatt azonban „kilógnak" az imént leírt körből (4. kép 7, 9; 5. kép 6, 8-9). Valamennyit árkolt bütykök, különféle módon kialakított bekarcolt futóspirálok, lencsedíszek, lelógó sraffozott háromszögek és körbefutó, rovátkolt vagy pontsorral kísért, vízszintes vonalak díszítik. 12 „Die Nadeln von Szelevény wurden in Spät-Hatvan-Urnengrdbern freigelegt, man kann sie also in die Mittlere BZ 2 datieren. " Ekkor azonban nem volt még szó a Hatvani-kulnlra középső bronzkor végéig való dotálásáról. 13 Bóna István itt a „ klasszikus " Hatvani-kultúra záródására céloz.