A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

P. FISCHL Klára: Középső bronzkori leletek Szelevényről. Adatok a Tiszazug középső bronzkorának kronológiai és terminológiai kérdéseihez

128. Kézzel formált, pelyvával soványított, narancsszínű, kúp alakú, felül átfúrt hálónehezék (15. kép 7). Alja mindkét oldalon kissé kopott. Ma.: 17,5 cm. Ltsz.: 54.154.110. 129. Fenőkő homorú darabjának töredéke (15. kép 4). Ltsz.: 54.154.111. 130. Átfúrt kőbalta töredéke (15. kép 3). Ltsz.: 54.154.123. 131. Megmunkált kőgolyó, melynek egyik fele egyenesre, másik hornyosra van kiképezve (15. kép 2). Átm.: 6,5 cm. Ltsz.: 54.154.124. 132. Magyar típusú kelta öv (15. kép 10). Ltsz.: 54.154.132. 133. Kézzel formált, cserépzúzalékkal soványított, szürke-barna foltos csupor (15. kép 9). Pereme kihajlik, teste hordó alakú, alja enyhén profilait. Hurkából képzett füle a peremből indul és a testre támaszkodik. Ma.: 8,5 cm, pá.: 6 cm, fá.: 6 cm. Ltsz.: 54.154.5. A fent leírt leletanyag túlnyomó többsége a középső bronzkorból származik, de a Körös- (14. kép 1-2), Vonaldíszes- (14. kép 4) és Bodrogkeresztúri-kultúrák (14. kép 3, 5, 7-8) is képviseltetik magukat egy-egy cseréptöredékkel. A bronzkort megelőző időszakból származik néhány edény (14. kép 6, 9-11). Mindezek mellett őskori agyagnehezékeket (15. kép 5-8), kőbaltát (15. kép 3), fenőkövet (15. kép 4), kőbuzogányt (15. kép 2) és pattintott nyílhegyet (15. kép 1) is találunk a gyűjteményben. A Zalotay-féle jelentésben említett avar sírkerámia a 15. kép 9. rajzán látható. A bronzkorszakot három, a Nagyrévi-kultúrába sorolható töredék nyitja (10. kép 1-2, 7). A telltelepet alapító népesség is e kultúra hordozóiból állhatott (CSÁNYI-STANCZIK 1982, 253; CSÀNYISTANCZIK 1992, 115). A Hatvani-kultúra klasszikus fázisába sorolható az a tojás vagy nyomott gömbös testű amforaforma, amelynek többnyire cilindrikus nyaka nem, vagy csak alig hajlik ki, és erős törés nélkül csatlakozik a testhez. A két szalagfül az edény legnagyobb kiszélesedésén található. A karcsú, nyújtott profilútól (8. kép 1-3) a zömökebb formáig (7. kép 9; 8. kép 4-6, 8-9; 10. kép 5-6) több variációja előfordul. Kalicz fl-f4 típusainak keveredései ezek (KALICZ 1968,150). Az egyik példányon, a perem alatt, illetve a hason apró bütyköket láthatunk (8. kép 7). Hasonlóak fordulnak elő Hatvan-Hárstelepen (SOMOGYVÁRI 1984, 51, vii/3), Tápióbicskén a 3/A sírban (DINNYÉS 1980,40,7. tábla 3/A), Vatta-Testhalmon és Hatvanban (KALICZ 1968, LXVi/ii, xc/4). Azonos alapformára utalnak a díszített, csak töredékes állapotban megmaradt amforák is (4. kép 7, 9; 5. kép 8). A Hatvani-kultúra amforatípusainak másik részére a tölcséres nyakkiképzés jellemző (10. kép 13). Feltehetően tölcséres nyakú volt egy, bikónikus testű példány (7. kép 8) is — Kalicz bl típus (KALICZ 1968, 149). Tölcséres nyakú lehetett az a hasvonala alatt textildísszel ellátott amfora (12. kép 7), amelynek formai párhuzamait Tarnaméra-Uszoda és Galgahévíz-Mosoni dűlő lelőhelyekről ismerjük (KALICZ 1968, LXXXiv/i-2, xcvi/4). Tölcséres nyaka hiányzik annak a nagyméretű amforának (5. kép 9), ahol a hason ülő fülek elmaradtak, és csak a kultúra II. szakaszában fellépő, általában a hasi fülekkel együtt jelentkező, magasra húzott nyaktőnél lévő fülpár egyik tagját figyelhetjük meg.

10 Testének mintázata miatt ezt az amforát is a leletanyag fiatalabb csoportjába soroljuk. Az anyagban szerepel két gömbös testű, öszszchúzott aljú, cilindrikus nyakú amfora (5. kép 6; 7. kép 4), melyeknek fülei a legnagyobb kiszélesedés fölött, a vállon találhatók. Az előbbit a vállán található, bekarcolt cikcakkdísz még a klasszikus fázisba sorolja, míg a másikuk, díszítése alapján, már a következő periódust vetíti elénk. Bikónikus testű, éles nyakvonalú az a nyakától felfelé töredékes amfora, melynek fülei a nyakon, a váll tövében ülnek (7. kép 3). Hasonló testkiképzésű az a hasán seprűdísszel ellátott töredék, amely szintén töredékes, fülcsonkjai azonban a váll alatt találhatók (7. kép 1). Ezek az amforák

11 tökéletesen illeszkednek a Hatvani-kultúráról kialakult klasszikus képbe (KALICZ 1968, 149-150; KALICZ 1984, 197). Elmondható mindez a hordó testű, egyenes peremű fazekak itt megtalálható csoportjáról is (9. kép 1-3, 5-6; 10. kép 3), melyek peremük alatt tagolt bütykökkel díszítettek, egyiken pedig a seprűzés nyomai is megfigyelhetők (Kalicz c3 fazéktípus — KALICZ 1968,150). Hasonlók kerültek elő HatvanIfjúság U. 16., 21. (SOMOGYVÁRI 1984, 50-51, IV/3, 10 Apuikiképzésre Id. Tarnaméra-Uszoda, Hatvan, Hatvan-Boldog, Örvény-temetődomb 11. sír— KALICZ 1968, LXXXWlO, XCI7, XCI/15, XCIVI7, CV1I9! 11 Ezen edénytípusokat számos leírásban nevezik urnának Mivel azonban több példányban is előkerültek olyan sírokból, melyekről biztosan tudjuk hogy szórthamvas rítusúak — Verseg-Kökényesi út 26. sír (CSÁNYI-TÁRNOKI1992, 208) — és a telepleletekben sem ritkák >*em tartom jogosnak, hogy egy rítusra utaló, kizárólag sírkerámia megnevezésére használt elnevezéssel illessük őket.