A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen

darabok miért készültek eltérő időben, akár néhány évnyi különbséggel. Ennek oka lehet rongálódás, a használhatatlanná vált példányok újabbal való pótlása. E lehetőség kapcsán Fettich Nándor lényegbe vágó időrendi kérdéseket is felvetett, arra gondolván, hogy a honfoglalás kori ötvösművesség a síkban tartott mintától a mind erősebb domborítás irányába fejlődött (FETTICH 1937, 85-94; FETTICH 1942, 11-28; RÉVÉSZ 1996, 84-85, 144-145). Másfajta magyarázatot kínál Fodor István, aki főként néprajzi párhuzamok alapján arra gondol, hogy a megoldást az elhunytak különböző életkora és családi állapota adja. Feltételezése szerint a 10. századi magyar hajadonok egy, míg a férjes asszonyok már két varkocsba fonták a hajukat, s ily módon az utóbbiak már a házasságkötésük után jutottak második hajfonatkorongjukhoz (FODOR 1973, 35, 24. j.; FODOR 1976, 284-285, 34. j.; FODOR 1996,164). Az újabb ékszert alkalmanként más-más ötvös készíthette, akinek technikája, rajzkészsége eltért elődjétől, s jóllehet az esetek többségében megpróbálta lemásolni a már rendelkezésére álló mintadarabot, az csak kisebb-nagyobb eltéréssel sikerülhetett neki. Feltevése ily módon magyarázatul szolgálhat az általunk tárgyalt békéscsabai sír hajfonatkorongjainak különbözőségére, bár az ábrázolások eltérése mögött rejtőző gondolati tartalom továbbra is rejtve marad előttünk. A fenti gondolatmenetet követve akkor juthatunk közelebb a megoldáshoz, ha megvizsgáljuk a hajfonatkorongot tartalmazó sírokba temetett nők életkorát. A jelenleg rendelkezésünkre álló 92 sír

7 többségének azonban a csontanyaga hiányzik, vagy az antropológiai vizsgálat elvégzésére, illetve eredményeinek közzétételére nem került még sor.

8 Ily módon arra kell szorítkoznunk, hogy az ásatáson előkerült, bolygatatlan, jól dokumentált sírok közül azokat vegyük szemügyre, amelyekben kétséget kizáróan csak egyetlen hajfonatkorong feküdt. Ezekben ugyanis a fentiek értelmében Infans I—

III. korú egyéneknek kellene nyugodniuk. A leletanyag vizsgálata során összesen hat ilyen sírt találtam. 1. Csekej/Cakajovce (Sl.) 269. sír: Infans III. korú gyermek (REJHOLCOVÁ 1995, Kat. 29). 2. Madaras-Árvai dűlő 4. sír: Maturus korú nő (KŐHEGYI 1980, 218). 3. Sárbogárd-Tringer tanya 29. sír: Infans II. korú (10-12 éves) lány (ÉRY 1968). 4-5. Sárrétudvari-Hízóföld 83. sír: 10-12 éves gyermek, 102. sír: fiatal nő (M. NEPPER 1991, 43-44). ó.Tiszasüly-Éhhalom 2. sír: nő, életkorát az ásató nem közölte.

9 A rendelkezésünkre álló 6 sír közül háromban nyugodott Infans korú egyén, egy további sírban „fiatal nő", egy másikban már Maturus, egy továbbiban pedig meghatározatlan életkorú nő feküdt. A 92 lelet közül tehát mindössze 3 olyan biztos adatunk van, amely a fent ismertetett hipotézist alátámasztaná, de még az egyetlen korongot tartalmazó sírok között is csak 50%-os az arány. Figyelmeztető kell legyen a kétségkívül idősebb korában elhantolt madarasi sír esete, s további ellenpéldákat találhatunk a későbbiek során korongpáros sírok vizsgálatánál is. Utóbbiak közül talán elegendő az Aldebrő-Mocsároson feltárt 13. sírban nyugvó 12-14 éves lányka, illetve a szeged-algyői temető 105. sírjába (KÜRTI 1980, 325-326) temetett gyermek példájára hivatkoznom.

10 Valójában sejtelmünk sincs arról, hogy a honfoglalás korában a leányok első hajfonatkorongjukat — vagy korongjaikat — hány éves korukban, milyen alkalomból kapták, mennyi idős korukban mentek férjhez, a politikai vagy gazdasági okokból kötött gyermekházasság révén jogilag már felnőttnek számítottak-e — pedig mindez hozzá tartozott a hajdani mindennapokhoz. A fenti ismeretek híján e kérdésben továbbra is találgatásokra vagyunk utalva. Ezzel korántsem azt szeretném állítani, hogy a honfoglaló magyaroknál az imént felvetett szokás ismeretlen lett volna. Egyes csoportjaik kétségtelenül élhettek vele, ahhoz azonban ma még túlságosan kevés adattal rendelkezünk, hogy e szokást általánosnak tekinthessük a körükben. Az egyre gyarapodó leletanyag mind élesebben mutat rá a korabeli 7 A hajfonatkorongot tartalmazó sírok összegyűjtése CSALLÁNY 1970, 275-277, adatait kiegészítette FODOR 1980, 189-191, Legutóbbi összeállítása: Tóth A.: A honfoglalás kori hajfonatkorongok Egyetemi szakdolgozat. Budapest 1996. Használatáért a szerzőnek tartozom köszönettel. 8 A békéscsabai sírban talált embercsontokat Tábori György múzeumigazgató begyűjtötte, az anyag a JATE Embertani Tanszékének gyűjteményébe került. Aduitus korú — 20-25 éves — nő. Az adatokért Marcsik Antóniának tartozom, köszönettel. 9 A korong közlése FODOR 1980,206. 10 Szabó J. Győző már felhívta arra a figyelmet, hogy a hajfonatkorongokat a legkülönbözőbb életkorú nők viselték (SZABÓ 1963).