A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen

11. A szügyelő vagy farhám szíjvégei (4. kép 1-2). Bronzból, kéregöntéssel készültek, címerpajzs alakúak. Közepükön lapos dudor, ettől négy hosszú levél nyúlik el a mélyebb mező sarkáig. A keretlécben a finoman ívelődő sávok és az oldalak sarkaira, valamint azok közepére iktatott gömböcskék váltogatják egymást. Ez a megoldás olyan hatást kelt, mintha egy-egy rügyből kibomló és kétoldalt kihajtott levélkék sora szegné be körben az egész veretet. 4-4 aklával voltak felerősítve. Méreteik: 5,4x4 cm, 5,2x3,95 cm. Ltsz.: 89.3.6.A.d. 12. Nagyméretű, kerek füles boglár és egy hasonlónak a töredéke (4. kép 3-4). Bronzból, kéregöntéssel készültek. Az épebb példány felülete domborodó. Közepén gyöngykörrel övezett kiemelkedő dudor, majd innen szimmetrikusan elhelyezkedő három szív alakú levél nyúlik a keretdíszig. E veretnél a leveleket nem úgy ábrázolták, ahogy azt a rozettás veretek esetében megszoktuk, vagyis hogy maga a levél teljes idoma domborodik ki a mélyebben fekvő háttérből. Itt a levélnek sajátos részletező előadásmódja figyelhető meg. Nevezetesen mind a levél kontúrját, mind belsejének erezetét különálló bordákkal szemléltették. Peremén a keskeny peremlécet a levelek csúcsánál és azok közeiben egy-egy dudor szakítja meg. A veret egyik fele erősen töredékes. Hátoldalán jelenleg két 7-8 mm hosszú, ellenzővel ellátott szögecs található, valószínű, hogy még két ilyen aklaszeg volt a sérült oldalán is. Átm.: 4,8 cm, illetve a füllel együtt 5,6 cm. Ltsz.: 89.3.6A.e. 13. Lószerszámveretek (4. kép 5-12). Formájukra nézve a honfoglalás kori övveret ekre emlékeztetnek, de ha valóban a magányos női sír mellékletei voltak, úgy ezek is a lószerszám szíjazatát ékesíthették.

5 Bronzból öntöttek, ovális formájúak, felül, középen kicsúcsosodnak. Erősen korrodált voltuk miatt mintázatuk részletei nem tisztázhatók, de még ilyen állapotukban is jól kivehető, hogy milyen motívumok borítják be felületüket. A veretek középső terét három levélből álló palmettacsokor tölti ki. Ez az említett csokor a veretek alsó részén levő áttörést keretező indákból — mintegy a kérdéses csokor gyökereiből — bomlik ki. Két szélső, a sarkok felé nyúló, lefelé ívelődő, bekanyarított ívű levélből, valamint egy középső, a veret csúcsa felé törő egyenes rövid levélkéből áll. A keretdísz egymásba kapcsolódó palmetták, illetve félpalmetták sorából van szerkesztve. Ez a megoldás adja a veret finoman tagolt körvonalát, és ez teremti meg azt a hatást, hogy maga a teljes veret egyetlen, életfát jelképező palmettacsokor ábrázolásaként jelenik meg szemünkben. Ezeket a véreteket három aklaszeg fogta a szíjhoz. A nyolc példányból öt teljesen ép, három töredékes, melyek közül az egyik igen erősen töredékes. Megemlítendő még, hogy két ép példány esetében a szíjacska átfűzésére szolgáló nyílás csupán egy mélyebben fekvő mezővel van jelölve, valójában nincs áttörve (ez is ismert jelenség). H.: 3,7 cm, sz.: 2,4 cm. Ltsz.: 89.3.7.A. 14. Kengyelpár (2. kép 9-11). A két kengyel füleinek, illetve szárainak egyberozsdásodott darabja, továbbá az egyik kengyel kiszélesedő ívelt talpának fele. A kengyelek többi része nem került a múzeumba. A fülek sz.: 4 cm, a szártöredékek h.: 6,2 cm, a talp sz.: 3,5 cm. Ltsz.: 89.3.8.A. 15. Hevedercsat (2. kép 10). D alakra kikovácsolt csattest, egyenes tüskével. Feltehetően a korrodáció miatt vaskosabb a szokottnál. 6,8x4,2 cm. Ltsz.: 89.3.9.A. A LELETANYAG VIZSGÁLATA A békéscsabai gazdag női sír leletanyaga több olyan sajátosságot is tartalmaz, amely tüzetesebb vizsgálatot igényel. Ruházatát nem ékesítette nemesfém véretekkel, csupán két bronz füles gombja készült maradandó anyagból. Fontos tanulságokat hordoz viszont ékszerkészlete, amely hajfonatkorongpárból és két karperecből áll. A 10. századi régiségek között már az is szokatlan jelenségnek számít, hogy e korongpárt két, egymástól merőben eltérő megformálású darab alkotja. Egyikük az ötkarikás változatok sorába tartozik, a másik pedig az életfa előtt álló mitikus állatalakot ábrázoló ékszerek közé sorolható (2. kép 1, 8). Hasonló jelenségre az öntött hajfonatkorongok közül mindössze egyetlen példát ismerünk. A Gálospetri/Galospetreu-Malomdombon (Ro.) női sírban lelt korongpár egyik darabja szintén életfa előtt álló állatalakot, a másik pedig egy elvont, a kígyózó indákból már alig kibontható lényt (5. kép 1-2) jelenít meg (CHIDIOSAN 1965, 239, Taf. 7).

6 Nem találjuk nyomát ilyesfajta megoldásnak a lemezes hajfonatkorongok között sem. Az egyetlen kivétel ezek sorában talán a zempléni/Zemplín (Sl.) vezéri sír, amely viszont a maga öt hajfonatkorongjával, s azzal a ténnyel, hogy a férfisírok között egyedül itt találunk ilyesfajta díszítményeket, egyébként is egyedülálló jelenségnek számít a honfoglalás kori emlékanyagban (BUDINSKY-KRICKA -FETTICH 1973). Többen is felfigyeltek már viszont arra a tényre, hogy a lemezes korongpárok tagjai gyakran eltérő kidolgozásúak, a domborítás mértékében, az aranyozás minőségében, a minta rajzolatában és kopottságában kisebb-nagyobb mértékben különböznek egymástól. Az azonban nyitott kérdés maradt, hogy az egyes 5 Van rá példa: nevezetesen Szakony, bár ott meg nincs ilyen teljesnek mondható rozettás veretkészlet. 6 A magyar szakirodalomban tudomásom szerint csak az utóbbi korong ábrája ismert: DIENES1972,55,18. kép. A korongpárt említi és pontos leírását adja BÓNA 1986,211.