A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

STRAUB Péter: Avar kori tegezdíszítő csontlemezek. Motívumtipológia és kronológia

A kora avar kori tegezmotívumok többsége tehát ebbe a horizontba tartozik. A korábbi időszakban még nem tűnnek fel, s egy részük tovább él a közép avar korban is. Egyes típusaikban már felfedezhetők a későbbi indafonatok előképei, s a jellegzetes hosszanti nyújtott „Z alakú osztóvonal" — amely valójában a visszahajló leveles inda, illetve meander szára — a szeriáció szerint idővel nagyrészt egyre nyúltabbá válik — maga után vonva a peremlemezek felső végének elkeskenyedését — sa közép avar korra már élesen törik meg. 41A második horizont motívumaihoz tartozó leletanyag A második horizontban nem csak a motívumok, hanem a karakterisztikus lelettípusok is megváltoznak. Abszolút kronológiájának megállapítását már nem csupán az analóg leletek segítségével kísérelhetjük meg, hanem éremmel keltezett leletegyüttes is rendelkezésünkre áll. A relatív kronológiai sor élén álló hajdúdorogi 1. sírban ugyanis Heraclius császár 610-613 közt vert solidusa került elő (KRALOVÁNSZKY 1992,120). A temetkezési szokásában

47 és részben leletanyagában

48 is kuriózumnak számító temetkezés azonban nem keltezhető a 7. század első harmadánál korábbra, az érme ugyanis — ezüstfüle alapján — hosszabb ideig lehetett használatban. A temetkezés a második horizont kezdetét tehát megközelítőleg a 7. század első harmadától jelöli ki. A horizont végén elhelyezkedő csókái 45-47. sír pedig alkalmas az abszolút kronológia felső határának a megállapítására (KOVRIG-KOREK i960,261-263). A sír keltezése a szakirodalomban jelenleg sem egységes,

49 a szeriáció azonban Garam Éva véleményét támasztja alá.

50 E szerint a második horizont sírjai a 7. század első harmadától a század utolsó harmadáig keltezhetőek, ami pontosan megfelel a közülük részletesebben keltezettek időrendjének: Tárnok (GARAM 1990, 228), Zillingtal-D 3. sír

51 (DAIM 1996, 420). A kora avar kori csontlemezes tegezekkel kapcsolatban összefoglalásul két problémát kell megemlíteni. Egyrészt, ha igaz, hogy e tegezek valóban nem köthetőek a honfoglaló avarság hagyatékához,

52 akkor 7. század eleji feltűnésük mögött újabb bevándorlást, helyi kialakulást vagy esetleg egységes eurázsiai trendet kell-e látnunk? Másrészt miként értelmezhető a hagyományos kronológiában közép avar korinak tartott temetők — Győr-Téglavető, Jászapáti-Nagyállás, Szeged-Fehértó-B — egyes sírjainak korai relatív kronológiai helyzete. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az említettekhez hasonló, több száz sírós temetőkben egyáltalán nem idegen a korai leletanyagú sírok előfordulása (BÓNA 1984, 12-13; TOMKA 1990, 171-173). Tomka Péter a győr-téglavetői

53 (TOMKA 1971) és Madaras László a jászapáti-nagyállási temetők elemzésekor felfigyelt erre, de a — jobb híján — korai jellegűnek tartott sírok kora avar korra való keltezésében azonban óvatosak voltak.

54 47 így például a padmaly kiképzése, az ember és a ló tájolása (LŐRINCZY 1996,181,17. j.). 48 Csésze bronzperemverete és merevítője, zabla oldalpálcájának ezüsttubusa, bronz övforgó, szélesfejű bronzgyűrű. 49 Bóna István először a közép (BÓNA 1970,255-256), majd a kora avar korra (BÓNA 1979,22-23) keltezte. Madaras László kora avar korinak (MADARAS 1990, 176), H. Tóth Elvira közép avar korinak tartja (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 159). A csókái tegezcsontok motívumai sajnos egyelőre egyedi típust képviselnek így eze

k alapján nem keltezhető a temetkezés. 50 A gyöngycsüngős fiilbevaló, lemezes övbujtató és a félköríves függesztő füllel felszerelt kard alapján joggal keltezi a 7. század közepére, részben már a közép avar leletek felé mutatva (GARAM 1990, 225, lO.j.). 51 A zillingtali és a jászapáti-nagyállási 110. sír varkocsszorítói alapján úgy tűnik & fémlemezes hajfonatdíszekkel — kisebb arányban — valóban számolni kell már a kora avar kor második felétől (SIMON-SZÉKELY 1991,188-190). 52 Márpedig egyelőre a korai türk régészeti emlékanyagból éppúgy hiányoznak a galléros szerkezetű, peremükön és torkolatukon csontlemezekkel díszített tegezek (HUDÂKOV1980,116; PLETNEVA1981,39-40) — bár a türk régészeti kronológia rendkívül problémás (BÁLINT 1989, 242-243) — mint a kelet-európai steppe 7. század előtti leletanyagából (KRYGANOV1990, 74). 53 „»Korai« jellegű sírjainkat egyébként is számtalan kapocs fűzi Kovrig Ilona második kronológiai (és etnikai) csoportjához, ami igazán nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy szinte valamennyi »korai« tárgyunk az ún. közép avar időkbe keltezhető" (TOMKA 1971, 94, 97. j.). Az alattyáni második csoportot Kovrig Ilona a 7. század közepétől keltezte (KOVRIG 1963, 188), melyet Max Martin felülbírálva 6201630-670/680 közé tesz (MARTIN 1990, 74) — de abszolút kronológiailag tévesen! — közép avar korúként (MA I, MA II) értelmez. Mindenesetre —függetlenül attól, hogy a második csoport keltezésének felső határát egészen biztosan ki kell tolnunk 670 utánra — az alattyáni kronológiai párhuzamosítás alapján is úgy tűnik hogy a győri temető esetében feltételezhetőek kora avar kori sírok 54 Különösen újragondolandó ez a jászapáti-nagyállási temető esetében, ahol Madaras László arra a megállapításra jutott, hogy a temetkezések a közép avar kortól keltezhetőek s a néhány korainak tűnő sír ellenére nincs a temetőnek semmiféle