A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

STRAUB Péter: Avar kori tegezdíszítő csontlemezek. Motívumtipológia és kronológia

Kárpát-medence egészét tekintve, ennek másfélszeresét ismerjük.

8 Ez nem feltétlenül jelent sokkal több tegeztípust — motívumra, illetve szerkezetre nézve —, de a szeriáció során való felhasználásuk minden egyes darab esetében újabb információt szolgáltat. b/ A díszített tegezcsontokon jellegzetes motívumok fedezhetőek fel,

9 melyek formai és kronológiai csoportokra bonthatók, ám ezek kapcsán a kutatás mindeddig általában megelégedett egy-egy analógia említésével, s ezáltal mellőzte a behatóbb vizsgálatot. Míg a késő avar kori leleteken látható rendkívül változatos és látványos motívumok — különösen a griffek (STADLER 1990) és a növényi, illetve indafonatok (PÁVAI 1991) — szinte kínálták a tipologizálást, addig az avar kor első felének leletei esetében ez csupán néhány éve kezdődött meg a második germán állatstílus (NAGY 1992), az avar kori kerámia pecsétformáinak (Kiss 1996) és a gyöngyök fonatmintáinak (PÁSZTOR 1996) rendszerezésével. c/ A motívumtípusoknak és a sírok egyéb mellékleteinek szeriálásával relatív kronológia állítható fel. A szeriáció használata magától értetődően — ti. keltező értékű bizánci pénzek hiányában — a késő avar kori tárgytípusok esetében egyelőre népszerűbbnek tűnik, de a jövőben nem mellőzhető egyetlen kora avar kori temető feldolgozásakor sem. Mindezek alapján az újabb szakirodalomban (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 159; H. HANNY-HORVÁTH 1995, 119) — abszolút kronológiai szempontból megalapozatlanul — túl késeire tett faragott csontlemezekkel díszített tegezek időbeli feltűnése pontosabban körvonalazható. d/ Számos, a tegezek szerkezetére, tartozékaira vonatkozó, további kutatást igénylő kérdés is felvetődik. Így például a kora avar kor messze leggazdagabb sírjaiból ismert aranyszereiékes tegezek (Bocsa, Kunbábony, Malaá PereSCepina) kapcsolata az azonos formájú, de csontlemezekkel díszített tiszántúli tegezekkel (Mokrin 67. sír, Öcsöd 96 A 1. sír

10

), vagy a közép avar korban feltűnő csont tegeztartozékok — állatfej és szíjvég formájú csontok — funkciója. Munkám a felsorolt pontokban feltárt összefüggéseket tartalmazza, finomítva az eddigi — túlzottan elnagyolt vagy egymásnak ellentmondó — kronológiai megállapításokat, s megpróbálom igazolni azt — az egyébként nem részletezett — megállapítást, miszerint: „diese knochenverzierten Köcher bis zu einem bestimmten Maß von datierendem Wert sind" (H. TÓTH-HORVÁTH 1992,158). A tipológia és a kronológia mellett legalább olyan fontos tegezszerkezeti részletkérdések, mint pl. az anyag,

11 a felfüggesztés és nyithatóság, valamint a nyílcsúcsok tegezben való elhelyezése

12 stb., miután továbbra sincsenek új, lényeges információk, további kutatásokat igényelnek. 8 Munkám lezárásakor 50 lelőhely 101 sírjából volt tudomásom avar kori tegezdíszítő csontlemez előkerüléséről (ld. Adattár). 9 Ezek felismerése egyes esetekben csak a tegezcsontok valamennyi motívumtípusának ismeretében lehetséges. Minden bizonnyal ennek hiányával magyarázható a Jászapáti-Nagyállás 68. sír (MADARAS 1994, Taf. X. 6) és a Mokrin 67. sír (MRKOBRAD1980, Taf. LXXXIII. 3-4) tegezmotívumának a valósághoz képest meglehetősen vázlatos rajza. 10 Az öcsödi tegez nem egyedi darab, hasonló csontlemezeket a Káptalantóti 24. és 34. sírból is közöltek A publikációban nyeregdíszként — ti. lósírokról van szó — szereplő csontdarabok formáik és motívumaik alapján esetleg a fenti típus tegezcsontjaihoz is tartozhatnának annál is inkább, mert tegezcsontoknak a ló hátán való előkerülése egyáltalán nem szokatlan:pl. Bágyog-Gyűrhegy 2. sír, Bóly-Sziebertpuszta 55. sír, Csóka 45-47. sír, Gyenesdiás 5. sír, Iváncsa, Komárno 119., 128. sír, SzebénylI. 7., 9. sír, Wien-Liesing XXXIII26. sír. Miután azonban a káptalantóti sírok raboltak a csontok egykori funkciója sajnos már nem tisztázható egyértelműen. A tegeztípus további, jó állapotban megmaradt — a benne lefelé álló nyílcsúcsokkal in situ megfigyelt! — csontlemezeit a publikálatlan mokrini temető 67. sírjából ismerem, ám annak közzétett képtáblája (MRKOBRAD 1980, Taf. LXXXIII. 3-4) megtévesztő, mivel az öt tegezcsontból csupán kettőt közöl. Szasszer János sírrajzából (MFMRégAd 1577-93/35) — aki a csontokat egyébként még tarsolyszegélynek tartotta (MFM RégAd 1579-93/15) — teljesen nyilvánvaló azok egykori funkciója, amely a leleteket 1961-ben publikálni készülő Csallány Dezső előtt is világos volt (MFM RégAd 1578-93/2-3). 11 A tarnamérai 1. sír kéregtegezének (SZABÓ 1965, 4. ábra) alig megmenthető töredékén kívül mindössze egyetlen épségben megmaradt kéregtegez ismert, Kunpeszérről (MADARAS 1990,181,50. j.). 12 Mindenesetre egyre több adat mutat arra, hogy a nyílcsúcsok nem feltétlenül álltak mindig hegyükkel felfelé a tegezben (H. HANNY-HORVÁTH 1995,127; ILON 1996, 89).