A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

STRAUB Péter: Avar kori tegezdíszítő csontlemezek. Motívumtipológia és kronológia

A CSONTLEMEZES TEGEZEK KUTATÁSTÖRTÉNETE Mint az köztudott, az avarok kárpát-medencei tárgyi emlékanyagának azonosítása a múlt század utolsó harmadában történt meg (PULSZKY 1873). A sírokból egyre nagyobb számban előkerülő csonttárgyak funkcionális meghatározása azonban sokáig problémát okozott, s ez alól nem jelentettek kivételt a leggyakoribb „rejtélyes" csonttárgyak, az íjat és a tegezt borító csontlemezek sem. Előbbit Cs. Sebestyén Károly (cs. SEBESTYÉN 1930), utóbbit pedig Fettich Nándor határozta meg elsőként (MAROSI-FETTICH 1936,12). E díszesen faragott csontok igazi értelmezése azonban Kovrig Ilona érdeme, aki a csengődi sírok

13 kapcsán foglalkozott velük. A század közepén már kéttucatnyi sírból ismert lelettípus tegezen való helyzetét intuitív módon a következőképp határozta meg: a magányosan előforduló, széles, téglalap alakú, kevésbé ívelt csontlemezt vízszintesen a tegez szájára, míg a párosan előkerülő, keskeny és erőteljesebben hajló csontlemezeket függőlegesen, a tegez nyakára rekonstruálta (KOVRIG 1948, 341-343). In situ megfigyelést elsőként Török Gyula tett közzé a móri temető 21. sírjából, ami teljes mértékben alátámasztotta Kovrig Ilona elképzeléseit. A móri sírokat a lószerszámok, öweretek és fegyverek alapján a szerző összességében a 6-7. század fordulójára keltezte. E mellett elsőként tett említést a Szeged-Fehértó-B temető 12. sírjának tegezéről és a honfoglalás kori

14 csontdíszes tegeztípusról (TÖRÖK 1954). Úgy tűnik, a szakirodalomban kevéssé ismert, hogy az ide vonatkozó három jelentős magyarországi lelőhelyen (Győr-Téglavető, Jászapáti-Nagyállás, Szeged-Fehértó-B) — ahonnan összességében a tegezcsontok közel harmada származik — kívül hasonlóan jelentős a bácskai Bogojevo.

15 Publikálója a közép avar sírokat további részletezés nélkül a 8. századra datálta, ellenben nagyon pontos megfigyeléseket közölt a tegezcsontok és tartozékok sírban való helyzetéről (KOROSEC 1959). Kürti Béla egy diákköri dolgozat keretében foglalkozott e tegeztípussal, mégpedig Szeged-Fehértó-B 12. sírjának tegeze(i) kapcsán (KÜRTI 1971). Ezt követően újra egy évtized telt el, amíg a tárgytípus ismét a figyelem középpontjába került, azóta viszont egyre több tanulmány tárgya. Kürti Béla három — viszonylag rövid, és sajnálatos módon kevéssé ismert — cikkében, az akkor ismert 45 darab és a fehértói példány(ok) újbóli feldolgozása során elsőként mutatott rá azok belső-ázsiai eredetére Altáj-vidéki párhuzamok idézésével (KÜRTI 1983; KÜRTI 1984; KÜRTI é. n.). Szembesült azzal a ténnyel is, hogy miután e tegezek egy része 670 utánra keltezhető, ezért a feltételezett új bevándorlók közt akár ázsiai elemekkel is számolhatunk. A másik probléma, amelyre felfigyelt — miszerint ha e leleteket a kora avar eredet kérdésével hozzuk kapcsolatba, akkor az avar kor belső periodizációja nem tekinthető véglegesnek — legalább ilyen érdekes (KÜRTI 1983, 193-195, 268 j.; KÜRTI 1984, 120; KÜRTI é. n., 23). Ez arra az ellentmondásra utal, hogy a szóban forgó belső-ázsiai típusú tegezeknek már az első generáció emlékanyagában jelentkeznie kellene, ám ennek egzakt bizonyítása még ma is hiányzik. Az utóbbi évtized ez irányú kutatását Madaras László munkái jelentik, hiszen a csontlemezes tegezekben feltűnően gazdag jászapáti-nagyállási (MADARAS 1994) és szeged-fehértói (MADARAS 1995) temetők monografikus feldolgozása különösen szükségessé tette e tegezek használati idejének, területi elterjedésének és társadalmi hátterének tisztázását (MADARAS 1990). Ennek során 35 lelőhely 65 sírjának tegeze alapján tett megállapításait a következőkben összegezhetjük. Néhány kivételtől eltekintve temetőnként mindössze egy-két példány fordul elő, s a közösségen belül tulajdonosaik rangban mindig kiemelkednek. A nagyobb tegezszámmal rendelkező lelőhelye13 Kovrig Hona a csengődi sírokat a 7. század közepére keltezte (KOVRIG 1948, 344), de ma már egyértelmű — amint azt a. szeriáció is igazolja —, hogy a széles karú íjcsontokkal ellátott csengődi sírok nem datálhatóak a 7. század utolsó harmada elé (H. TÓTH-HORVÁTH 1992,157). 14 Mesterházy Károly összeállítását (MESTERHÁZY1994,324) — melyből hiányzik a mindszent-koszorús dűlői 2. sír (CSALLÁNY 1941, III. t.) és a vukovári 232. sír (VINSKI 1959, Taf. XXXVII-XXXVIII) — követően az újabb leletközlések egyre inkább rávilágítanak arra, hogy a honfoglaló magyarok leletanyagában is ismert, a nemcsak a tegez fedelén — összefoglalja KÜRTI 1996a—, hanem torkolatán és peremén is — többségében faragott mintájú — csontlemezekkel díszített tegeztípus: Karos II. 52. sír (RÉVÉSZ 1996,85. t.), Karos-Eperjesszög III. 13. sír (RÉVÉSZ 1996,131. t.), Örménykút 35. sír (SZATMÁRI 1996, 8. kép) Sárrétudvari-Poroshalom 1. sír (NEPPER 1996,277,1. kép), Szentes-Borbásföld 20. sír (RÉVÉSZ 1996a, 17. kép). 15 Madaras László innen mindössze két csonttegezes temetkezést említ, a 4. és a 6. sírt (MADARAS 1990,177). Am valójában hat (4., 6., 12-13., 22., 25.) ilyen súrol tudunk