A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

P. FISCHL Klára: Középső bronzkori leletek Szelevényről. Adatok a Tiszazug középső bronzkorának kronológiai és terminológiai kérdéseihez

MFMÉ - StudArch III (1997) 7-37 KÖZÉPSŐ BRONZKORI LELETEK SZELEVÉNYRŐL. ADATOK A TISZAZUG KÖZÉPSŐ BRONZKORÁNAK KRONOLÓGIAI ÉS TERMINOLÓGIAI KÉRDÉSEIHEZ P. FISCHL Klára Szelcvény község Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Körös jobb partján, a Tiszazugban fekszik (1. kép). Neve már a múlt század végén gyakran felbukkant a régészeti szakirodalomban. A Menyasszonyparti dűlőben lévő telltelepülés egyike azoknak a lelőhelyeknek, ahol legkorábban kezdődött rendszeres régészeti gyűjtőmunka a Tiszazugi Régészeti Társulat tevékenységének nyomán. Kalicz Nándor tiszazugi terepbejárása során részletesen feltérképezte a lelőhelyet és leírta kutatástörténetét (KALICZ 1957, 6065). A lelltelepülésről a Magyar Nemzeti Múzeumba bekerült leletek alapján — melyek közül csak válogatást közöltek a nagy monográfiák is (KALICZ 1968,128, CVII. 1-4, 6-7, CVIII. 1-9, 11-14, CIX, CX, CXI. 1-6; BÓNA 1975, Taf. 81.1, Taf. 131. 8) — a kutatás a Hatvani- és a Füzesabonyi-kultúra körébe sorolta a lelőhelyet. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismerjük a település temetőjét (temetőit?) is. Sajnos azonban ez az anyag sem rendszeres, dokumentált ásatásból került a szentesi Koszta József Múzeum gyűjteményébe, hanem vasútépítési munkálatok közben bukkantak rá, és a területi régésznek csak arra volt lehetősége, hogy a munkások által összegyűjtött leletanyagot a múzeumba szállíttassa.

1 Zalotay Elemér 1950. szeptember 10-én kelt jelentésében

2 arról számolt be, hogy a héten 29 darab cserépedény gyűlt össze a munkálatok során, mely anyag „vegyesebb mint az előző heti". Következő jelentésében

3 már több mint 80 edényről tesz említést, ezek között „hamvasztásos temetkezés nyomait mutató urna" és„kétfülűjazig tál" is található. Tájékoztat arról is, hogy az építési főmérnök hitelesítő ásatás céljára rendelkezésre bocsátotta az építési területtel szomszédos sávot, mert kívánatos lenne, hogy a „ csontvázak fekvésére és a sírok mellékelésére nézve megbízható adatokhoz jussunk". Október 28án még mindig érkeztek leletek a múzeumba, amikor már a vasútállomás planírozó munkái folytak, sírok már csak elvétve, telepjelenségek — „hamu, tűzhelymaradványok, lakógödrök" — azonban nagy mennyiségben fordultak elő.

4 Év végi összefoglaló jelentéséből azt is megtudjuk, hogy a helyszíni gyűjtés mellett Zalotay a munkásoktól is megvásárolta a számára elérhető leleteket, és kivétel nélkül ekkor jutott hozzá a fémtárgyakhoz is.

5 A lelelanyagot az aeneolitikumtól a Badeni-kultúrán keresztül a középső bronzkoron és a Hallstatt-koron ál a szarmatákig datálta, és említést tett egy kis avar bögréről is. A hitelesítő ásatás költségeit beépítette az 1951. évi munkaprogramjába. 1951 májusában már Mérey Kádár Ervin tollából olvashatunk a lelőhely sorsának alakulásáról.

6 Tudjuk, hogy 1950 őszétől 1951 márciusáig folyamatosan kerültek elő leletek a munkálatok folyamán, ekkor azonban túljutottak azon a szakaszon, amely régészeti eredményeket hozott. Csak 1951 májusának közepén értek újra leleteket nyújtó területre. A helyszíni szemle alkalmával Mérey átvette Kiss József MÁV üzemgazdásztól a múlt év ősze óta megmentett leleteket, melyeket bronzkori csontvázas temetkezés mellékleteinek tartott és 1 A leletanyagfeldolgozásának engedélyezéséért ezúton mondok köszönetet Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgatónak és Vörös Gabriellának a szentesi múzeum, igazgatójának A rajzokat Kalászai György és Czabarka Zsuzsa (4. kép 8, 7. kép 9, 15. kép 1 ) készítették 2 KJMRégAd 185-84/1, MNMAd 413. Sz. VIII. 3 KJMRégAd 185-84/3. 4 KJMRégAd 185-84/4, MNMAd 311. T. IV. 5 KJMRégAd 185-84/6. 6 KJMRégAd 185-84/7, MNMAd 413. Sz. VIII.