A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

Ólompecsét (81. kép 12). Ásatásunk egyik figyelemre méltó darabja a kerítőárokban talált, kettős ólomlcmezből készült, összehajtott, füles ólompecsét. Előlapján a felirat, illetve ábrázolás kivehetetlen, kopott. A kereskedelmi kapcsolatokat brzonyító ólom áruplombák ritkán kerülnek elő, akkor is inkább a nagyobb városok területén végzett ásatásokon. A kőszegi várban a 15. századra, legkésőbb a század 2. felére datálható példány előlapján címerpajzsban pólya (Ausztria), hátlapján kereszt (Bécs) címere látható. Minden bizonnyal Bécsből származó szövetbála hitelesítője volt (HOLL 1992,84,175. kép 1). A budai várpalota ásatásai során előkerült öt hasonló leletről Huszár L. még csak feltételezte, hogy azok csomagzáró plombák lehettek, esetleg külföldi küldeményeken. A publikált öt példányból három a gyójai lelethez hasonlóan két, fülénél összehajtott lapból készült és mint a kőszegi, méreteikben is megfelelnek a mi példányaink jellemzőinek (HUSZÁR 1956,207,219, 3. kép 1183-1185).

197 A budai és a kőszegi vár leletei mellett azonban Simándon is felbukkant két füles ólompecsét, melyek közül az egyiknek a leírását ismerjük. Szintén kettős lemezből készült és méretei is megfelelnek a fenti példányokénak. A nagyobbikon 1587 évszám olvasható (MÉRI 1957,198,204,XLV t. 2a-b). Túrkevc-Móricon szintén előkerült két ólombárca, ezek azonban egylapúak és hátukon szegecs található (MÉRI 1954,149, és XXXVIII. t. 3-t).

198 Leletünk a móriciakkal és a simándiakkal együtt bizonyítja, hogy csomagzáró plombák felbukkanására kisebb települések, falvak feltárása során is számítani lehet. Mivel a fenti analógiák külföldi kereskedelmi kapcsolatokra utalnak, a Jováki-parti, sőt a simándi darabok esetében is hasonlót feltételezhetünk. Ásatásunk leletanyagában számos olyan fémtárgy is szerepel, melyeket a házban, háztartásban, ház körül vagy a mezőgazdasági munkák során alkalmazhattak, de ma már nehéz lenne ezeknek a főként töredékekben ránkmaradt tárgyaknak a felhasználási területét pontosan meghatározni. Ilyen tárgyak a vasból készült horgok, kampók (74. kép 6; 75. kép 6; 76. kép 1, 5; 78. kép 7; 79. kép 9; 80. kép 12, 18), karikák (75. kép 10; 78. kép 17, 27), a különböző méretű láncokból származó szakaszok vagy szemek (75. kép 20; 77. kép 6), a szintén eltérő méretű és típusú, ebből adódóan más-más felhasználású vasszegek (73. kép 6, 12, 17-18, 20; 74. kép 7,13-17; 75. kép 3,5,8-9,11-12,14, 16; 76. kép 4; 77. kép 5, 8; 78. kép 22; 79. kép 1; 80. kép 9, 1317, 27-29). A fenti, vas anyagú tárgyakon túl megemlítjük egy nagyobb bronztárgy töredékét (78. kép 1) és két, nitszegekkel átütött rézlemezpánt(?) darabját (78. kép 2-3; 81. kép 2-3). Összefoglalóan megállapíthajuk, hogy a Jovákiparton előkerült értékelhető fémtárgyakat az összehasonlító elemzések alapján egységesen a késő középkorra -török korra, azaz a 15-17. századra datálhatjuk. Csontból készült tárgyak Csontkorcsolyák (83. kép 1-2, 5-6, 83. kép 3-4, 7-8). Objektumainkban és azokon kívül a telep területén, valamint az ásatás befejezése után a vaseszközlelet előkerülésének körzetéből szórványként számos csontkorcsolya került elő. A középkori ásatásokon gyakorinak tekinthető tárgytípus rendeltetéséről legutóbb a kiskörei Árpád-kori feltárás leleteit elemezve Korek J. írta le, hogy ezek korcsolyák voltak, utalt azonban arra, hogy a néprajzi párhuzamokat korábban a kutatók halászatnál használt kecehálócsontoknak tartották (KOREK 1976, 107). Szabó K. különbséget tett a néprajzi anyagban ismert és a 1516. századi, Lakiteleken talált lólábszárcsontból készült tárgyak között: a régészeti anyagban kivételesnek tekinti az egész lábszárcsontból készített, általa kecehálón alkalmazott nehezéknek tartott 196 A diósgyőri vár leletanyagából rendezett kiállításon szintén látható két hasonló, komplett bronz(?) hordócsap, azonban ezek lelőkörülményeit, datálását nem ismerjük. 197 A BTM anyagából Zolnay L. szintén közölt 15. századi, import posztóról származó ólombélyegeket (ZOLNAY 1975. 59-61. kép; ZOLNAY 1977, 278). Az utóbbi helyen ábrázolt két ólomplomba azonos a ZOLNAY 1975, 59, 61. képen látható leletekkel; valamint ZOLNAY 1975, 60. kép = HUSZÁR 1956, 3. kép 1185, ZOLNAY 1975, 61. kép = HUSZÁR 1956, 3. kép 1183. 198 Csak a két ólomlapból összehajtottfüles példányokat tekintjük legközelebbi formai analógiának Mivel azonban az egy- és kétlapú példányok azonosfunkciót töltöttek be, figyelembe kell vennünk az előbbieket is. A felsoroltakon kívül Budáról is ismerünk egylapú plombákat. Nemcsak ólomból, hanem bronzból és rézből is készültek csomagzáró pecsétek (HUSZÁR 1956, 219).