A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

leleteket, mivel megfigyelései szerint a késő középkori példányok rendre a lólábszárcsont feléből készültek, viszont a néprajzi darabokhoz mindig a teljes lólábszárcsontot használták fel (SZABÓ 1937a, 414, 100. ábra; SZABÓ 1938,127-128,606^608. ábra). Anélkül, hogy ebben a kérdésben állást kívánnánk foglalni, megjegyezzük, hogy a Jováki-parti leletek között vannak különböző állatok teljes lábszárcsontjából (83. kép 2, 5-6) és annak csak egy részéből készült példányok (83. kép 8). Megmunkálásuk méretüktől függetlenül különböző. A csontok alsó lapján, mely korcsolyák esetében a csúszófelület lenne, a csontok bütykös végeit néhány esetben lefaragták (83. kép 6), máskor csak az egyik végét és a másikon ezt a munkát nem fejezték be teljesen (83. kép 5), tehát itt akadna a „korcsolya". Rendelkezünk olyan darabbal is, melynek alsó lapja a csont eredeti tonnáját őrzi és egyáltalán nincs megmunkálva. Csúszásból eredő, a teljes alsó lapra kiterjedő kopásnyom egyik darabunkon sem figyelhető meg. Ha kopásnyomról beszélünk, akkor azt az alsó lapnak csak egyik végén, kis felületen, egy-két pontra vonatkozóan tehetjük (83. kép 8), de legtöbbször még ennyiről sincs szó. A felső lapon, az egyik felhajló végen a furat közelében a megmunkálás következtében lett sima a tárgy (83. kép 6, 8). Vannak olyan példányok is, melyeknek egyik vége sincs megfaragva, viszont a furatot gondosan készítették el. A furatok szélén a felerősítésből — szíj stb. befűzéséből — adódó kopásnyom csak ntkán figyelhető meg. Tapasztalatainkat az egymástól eltérően kivitelezett furatokkal kapcsolatban is érdemes rögzítenünk. Egyes daraboknál a furat mindkét végen merőlegesen töri át a csontot; mindkét lyuk a tárgy felső lapjából indul (83. kép 6). Más esetben a felső lapról induló furatot, az alapanyag csövcsségét kihasználva, ferdén, a csont végén vezették ki, tehát az alsó lapon nincs lyuk (83. kép 2, 8).

199 A harmadik variáció a fenti kettő kombinálásából született: a tárgy egyik végén a felső lapból kiinduló furat merőlegesen áttöri a csontot, másik végén pedig ferdén kivezették. A negyedik fajta megoldás egy durván megmunkált darabon fordul elő, melynek alsó vége „akadna" csúszás esetén (83. kép 5), az egyik lyuk a felső lapból indul és a csontot szintén nem töri át teljesen, de nem a csont végén, hanem annak oldalán jön ki ferde irányban. Másik végén a csontot oldalirányból egyenesen fúrták át. Ha megfigyeljük a kiskörei csontkorcsolyákat, ott is feltűnik egyrészt a megmunkálás „finomságában" megnyilvánuló eltérés, de a furatok elhelyezkedésének különbsége is: itt a gyójalakhoz hasonló megoldásokat figyelhetünk meg — igaz, Árpád-kori leleteken és Korck J. aszerint, hogy a csont alapját vagy oldalát alakították ki talpnak, kétféle átfúrást, azaz sarokkötési módot ismertet (KOREK 1976, 95, 13-14. ábra). Ilyen különbségeket a 15-16. századi lakiteleki példányokon (SZABÓ 1937a, 100. ábra; SZABÓ 1938,606-608. ábra) nem tudunk megállapítani. A jövőben más lelőhelyekről szaunázó darabok részletes elemzése közelebb vihet az Árpád-kortól a 20. századig használt ún. csontkorcsolyák kapcsán felmerült kérdések megoldásához. Csontgomb. Egyetlen darab került elő ásatásunkon.

200 Középen átfúrt, hátoldala egyenetlen. Előlapján a furattól a tárgy széléig kiszélesedő kis vájat — kopásnyom — figyelhető meg. A rendelkezésünkre álló rekonstrukció segítségével (SÁNDOR 1961,146-147, 43. ábra) tárgyunkat csontgombnak határozhatjuk meg, melyet a lyukon kercsztülhurkolt szál segítségével a gomb felső részén pöcökkcl rögzítettek. A tárgyi emlékek alapján a 14. század végétől kezdődően számolhatunk Magyarországon csontgombok — és gyöngyök

201

— készítésével (SÁNDOR 1961,147). Csontárak (82. kép 15-17). A feltárásunk során előkerült öt példányból három tekinthető épnek. Az utóbbiak hossza 9-14 cm között változik. Csonteszköz (82. kép 14). A 13,5 cm hosszú, felső végén kerek lyukkal átfúrt, sérült csonteszköz funkcióját nem tudjuk pontosan meghatározni. Csont késnyélborítás. Lelőhelyünkön e tárgytípusnak ez az egyetlen képviselője fordult elő (82. kép 12). Törött, trapéz keresztmetszetű; felső végén a szegecs belerozsdásodott a lyukba. Hátoldalán a vaskés rozsdája látható. Olyan kés nyelét borította, melynek nyél199 Az előbbi tárgynak csak az egyik vége ép. 200 Atm.: 1,2 cm, v.: 0,5 cm. Előkerülési helye: 20/b szelvény, a járószintfeletti hamurétegből, a járószinttől 0-10 cm-re. 201 Hasonló méretű tárgy került elő Nyársapáton a temető egyik sírjából csontgyöngynek meghatározva (BENKŐ 1980, 337, 18. t. 2).