A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

Parádi N., támaszkodva az Ilon G. és Sabján T. által összeállított, az „oroszlános kör" — Parádi N. szerinti „Mátyás címeres kályha köre" —kályháinak elterjedési térképére (ILON-SABJÁN 1989, 30. ábra), megállapítja, hogy az ilyen típusú csempékből álló kályháknak nemcsak az elterjedése, hanem a műhelye is a Dunántúl középső és nyugati részén igazolható: ebben a körzetben létezhetett a legjelentősebb és valószínűleg a legrégebbi műhely a 15. század utolsó harmadában, ahol ezek a szürke,,, mázatlan, a fafaragás technikáját és mintakincsét idéző kályhák" készülhettek (PARÁDI 1990,164). Munkájában Parádi N. párhuzamként felhasználja a nagyvázsonyi Kinizsi-vár ásatásából származó Mátyás címeres kis töredéket, említi a szintén ehhez a kályhához tartozó rozettás félcsempe töredékét, de nem tesz említést a Nemzeti Múzeumból közölt indadíszes csempéhez (PARÁDI 1990, 2. ábra 6) analógiaként szolgáló, szintén a Kinizsi-várban előkerült indadíszcs kályhacsempetöredékről (TAMÁSI 1989,6. t. jobbra fent). A nagyvázsonyi Kinizsi-vár népies kályhacsempéit feldolgozó Tamási J. viszont kitér rá, hogy az itt talált — negatív — indadíszes kályhacsempe párhuzama a dél-alföldi területi csoportban Nagymágocsról ismert. Ezt azonban, a népies kályhacsempék többi területi csoportjából származó, másféle díszítésű kályhacsempékre vonatkozó analógiákhoz hasonlóan, nem hozza közelebbi összefüggésbe a dunántúliakkal (TAMÁSI 1989,170).

187 A fentiek értelmében az indadíszcs(-rozettás) motívumú kályhacsempék készítésének helye véleményünk szerint nem lokalizálható kizárólag a Dunántúl középső és Ny-i részére és elterjedésükkel az Alföldön is számolni kell. A fenti lelőhelyek mindegyikén előfordult oroszlános motívummal díszített kályhacsempe is, Gyóján azonban csak a tárgyalt indadíszes csempetöredék. Nem állíthatjuk tehát, hogy lelőhelyünkön is a „Mátyás címeres kör "-be (PARÁDI 1990), vagy az „oroszlános kör"-be (ILON-SABJÁN 1989) sorolható kályha állt volna, de az mdadíszcs darab felbukkanása tény, tehát létezésével számolni kell. Az, hogy a hasonló, a Mátyás címeres kályhák körében előforduló indadíszes darabok a 15. század utolsó harmadában készültek, nem zárja ki, hogy ezt a kedvelt növényi motívumot a kályhacsempék készítői a későbbiekben is felhasználták. Annál is inkább nem, mivel a Parádi N. által a Mátyás címeres kályha körébe tartozó vizsgált analógiák várak (Sümeg, Nagyvázsony), kolostor (Zalavár), egyházi épület (Vasvár), nemesi, köztük kisnemesi udvar- és lakóházak (Külsővat, Csabrendck, Nagyvázsony-Cscpely) leletanyagába tartoznak és — Parádi N. szennt ezen a vidéken, szenntünk azonban országosan is — ,,a paraszti lakóházakban a csempékből megépített kályhák használata csak a következő évszázadokban (erjedt el ' ' (PARÁDI 1990,164). Gyóján nem zárható ki az indadíszes kályhacsempének sem a 15. század végi, sem a 16. századi megjelenése egy nemesi,

188 vagy egy gazdagabb paraszti lakóházban. E leletünk szépen beilleszkedik abba, az eddigi analógiák alapján a falufcltárások leletei között szokatlan sorba, amit pl. az alábbiakban tárgyalandó bronz hordócsap és az ólom áruplomba jelöl ki lcletanyagunkban. Orsógomb. Fedőgombból készült az egyetlen, középkon cserépből való orsógombunk (82. kép l).

189 A középkori háztartásban a fonás általános volt, így talán több orsógomb előkerülése is indokolt lett volna. Túrkeve-Móncon egy edénycscrépből készült orsókarika (Méri: orsógomb) került elő: ,,Ez arra mutat, hogy az orsót teljesen fából készítették ' ' (MÉRI 1954, 148, XXXVIII. t. 12). Kőszeg várában is kevés, összesen három égetett agyag orsógombot találtak és ennek okát az ásató szintén abban látja, hogy többségében romlékony anyagból, fából készítették őket: két darab került elő elszenesedett állapotban (HOLL 1992,64,79. kép 14). Hálónehezékek. A kerámiatárgyak között tárgyaljuk az égetett agyagból készült, a falu lakomák életmódjára is fényt vető hálónchezékeket (44. kép 6; 72. kép 54; 82. kép 3-11). 1990, 161, 37. j.) az Ilon G. és Sabján T. által használt,, oroszlános kör" (ILON-SABJÁN 1989, 135) ein evezés helyett 187 Miként Szatmári 1. a nagymágocsi lelettel kapcsolatban, Tamási J. a nagyvázsonyi kályhacsempék esetében kijejti, hogy azok indamintája a fafaragásra emlékeztet (SZATMÁRI 1985, 59; TAMÁSI 1989,170). 188 A birtokosok csak a hódoltság beköszöntével menekültek eV. 189 Őskori cserépből készült a 82. kép 2 orsókarikája, mely egy késő középkori objektumban (6. szelvény 1. gödör) került elő.