A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

Zárt objektumban, a kerítőárokban mindössze három töredékes példány került elő, a többi 21 darabot az objektumokat borító felső 30 cm vastag réteg tartalmazta és egyet szórványként találtunk az ásatás körzetében. Mindezt azért hangsúlyoztuk, mert Szabó K., aki a Kecskemét környéki, Tisza menti falvakban halászoktól gyűjtött és vásárolt a halászathoz szükséges eszközöket századunk első harmadában (SZABÓ 1937, 145) és feldolgozta a kecskeméti múzeum halászati gyűjteményét, összehasonlította az egyik Kecskemét környéki, 16. században elpusztult falu ásatása során előkerült hálónehezékeket a századunk elején gyűjtött darabokkal. Megállapitotta, hogy a 16. századiak formára azonosak ezekkel, csak valamivel laposabbak és kerekebbek, de vannak körte és hoszszúkás alakúak is. Az egyiken nádvéggel bemélyített négy kis kör, egyéni jegy vagy díszítés látható (SZABÓ 1937a, 413-414, 99. ábra).

190 A recens anyagban megtalálható, agyagból égetett,,hálókövek" kerek vagy félkör alakúak, ritkábban négyszögletesek, nagyságuk 9-10 cm. A hálókövekre égetés előtt a fazekas a saját vagy a megrendelő halász nevét, vagy valamilyen díszt karcolt (SZABÓ 1937,152). Mindezeket figyelembe véve kell tehát meghatároznunk a felszíni, vagy a felszín közelében talált hálónchezékeink korát. Mivel azonban a zárt objektumokban előkerült darabok méretükben, jellegükben egyeznek a felső 30 cm-es rétegben találtakkal, köztük kronológiai különbség nem áll fenn. A Jováki-parti hálónehezékek téglavörös vagy vörösesbarna színűek, jó égetésűek, szinte tégla minőségűek. Kerek, felső részükön szögletesedő példányok, melyeket felső harmadukban két lyukkal fúrtak át, hogy a halászhálóra köthessék őket. Az egyik ép, táblán nem közölt hálónehezékünkön mindkét lyuk felső szélén a felfüggesztéstől származó kopásnyom is látható, az egyik lyuknál a hátoldalon is. Az ép példányok alapján méretüket 9,5x10 cm körül határozhatjuk meg. Vastagságuk 1,8-2,5 cm között változik. Egy ép hálónehezéken a lyukak alatt középen három, nádvéggel benyomott díszítés/jelzés látható. Leleteink pontos megfelelői a 16. században elpusztult Kecskemét környéki falvak (SZABÓ 1937a, 413-414) és a török hódoltság alatt elpusztult dunántúli Etc falu (CSALOGOVITS 1937, 327, 9. ábra) emlékanyagában találhatók meg. Egy példán)! ismerünk a Hódmezővásárhely-Bocskai utcai, 17-18. századra datált lelctanyagból is (GÁL 1985, 89, XIV t. 5). Úgy tűnik tehát, hogy földrajzilag nem korlátozódott e forma megléte a Közép-Alföld területére és ugyanígy időbeli megjelenésének határai is szélesek: a késő középkori és a századunk első harmadából származó példányok között fennálló hasonlóság azt bizonyítja, hogy hosszú életű tárgytípusról van szó. Fémeszközök A Jováki-parti ásatás lclctanyaga számos fémtárgyat, illetve azok töredékeit tartalmazza.

191 Anyaguk szerint meglmlöntröztetünk vas-, bronz-, réz- és ólomtárgyakat. Kocsivasalás I (75. kép 13-14). A szórvány csongrád-bokrosi vaseszközleletben két hasonló, hámfavasalásként publikált darab már előfordult (SIMON 1984,85,11. ábra, Y t). Analógiáját Nagyvázsony-Cscpclyről említettük a 15. század végére — 16. század elejére keltezett házból (KOVALOVSZKI 1969, 36. kép). A kisnánai várból Müller R. hasonlót közölt és a 14-17. századra datálta a leletet. Funkcióját is meghatározta: a kisefát erősítették vele a felhérchez (MÜLLER 1982, 129,793,494. kép). Kocsivasalás II (75. kép 17; 77. kép 2, 11; 78. kép 12; 79. kép 5-6; 81. kép 1). Téglalap alakú, lekerekített sarkú, ívelt vasalás, melyet a sarkok közelében levő lyukak segítségével erősítettek fel a farúdra. A szekéren valószínűleg dörgölővasként szolgált. Hasonló darabokat ismerünk Dunaföldvár-Vár és Bábonmegyer lelőhelyről a 14-17. századból (MÜLLER 1982, 63, 228, 793, illetve 171, 1017. kép) és ezen kívül a ceglédi 16. századi vaseszközleletből (IKVAI 1972, 13. 190 A SZABÓ 1938,127, 609, 611-612. képen közölt hálónehezékek azonosak a SZABÓ 1937a, 413, 99. ábrán publikált 3, 5. és 7. darabokkal. 191 Sajnos, sok az olyan rossz megtartású vastárgytöredék, mely erősen korrodált állapota miatt elemzésre alkalmatlan. Tábláinkon (73-81. kép) csak az értékelhető darabok szerepelnek Egy-egy funkcionális csoporthoz (pl. mezőgazdasági eszközök, famegmunkálás, háztartás, viselet, fegyverzet sub.) csak egy, vagy néhány tárgyat kapcsolhamánk, illetve ezek többfunkciójúak is lehettek (fejsze, fúró stb.), így csoportonkénti tárgyalásuktól eltekintettünk és egyfajta logikai rend szerint vesszük számba őket. A mezőgazdasági vaseszközök meghatározásánál általában Müller R. összefoglaló munkájára (MÜLLER 1982) támaszkodtunk, mely jelenleg is a legszélesebb körű és legfrissebb áttekintést adja a témában.