A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

darab ebben hasonlít egy egyébként sokkal díszesebb kancsó füléhez (66. kép 3). A budai várpalota osztrák importlcletei között a 13. századi kancsófuleken látható a ferde bevagdalás (MOLL 1963, 341), tehát ennek a díszítésnek a magyarországi jelenlétével azóta számomatunk. Mivel anyagunkban ez a minta a 15-16. századi folyadéktároló edények része, megléte a késő középkorban is igazolható. A harmadik csoportot a barna, fehér, sárga, sárgásfehér színű szalagfül-töredékeken alkalmazott vörös, néha barna színű, hullámos vagy egyenes, illetve rácsmintába rendezett festés képviseli (1. kép 7; 3. kép 7; 36. kép 12; 61. kép 5, 8; 66. kép 2,5; 67. kép 2,5). Festett korsó- és kancsófüleket ismerünk Nyársapátról a 17. szazadi 18. ház anyagából (BENKŐ 1980, 40.1.12) és szórványként a falu területéről (BENKŐ 1980, 41.1.3,5,8). Külön kell tárgyalnunk azt az edényfülct, mely az egyetlen ilyen jellegű töredék leleteink között: a sárgásfehér színű csavart fülön vörös festésnyomok találhatók (27. kép 7). Pontos megfelelőjét nem ismerjük. Poharak. Ásatásunkon előkerült néhány olyan aljtöredék, melyeket poharak darabjainak tekinthetünk. Fenékátmérőjük 3-10 cm között változik. Fehér, sárgásfehér és barna cserépből készültek. Vannak talpkarima nélküli, viszonylag vékonyfalú töredékeink, meredek oldalú (40. kép 17; 44. kép 2; 72. kép 48) és öblös testű változatban (19. kép 12; 48. kép 2). A 19. kép 2. rajzon ábrázolt darab rövid, függőleges talprésszel rendelkezik, a többin nincs ilyen. A talpkarimás poharak az előzőeknél vastagabb falúak, bár felső részükön minden bizonnyal elvékonyodott az edényfal (110LL-PARÁDI 1982, Abb. 49,3-5). Ezek a talpkarima felett közvetlenül öblösödni kezdenek (11. kép 5; 27. kép 12; 31. kép 13; 44. kép 16; 72. kép 49). Olyan töredékünk nincs, melyből a poharak felső részére következtethetaénk. Budán a vár 14. századi lcletanyagában jelennek meg először a fehér kerámiából hazai fazekasok által készített talpkarima nélküli poharak (HOLL 1963, 345). A 15. században a fehér anyagú példányok egy része már talpkarimával készült. A zömökebb típus ritkább és a vörös cseréppoharakkal egyidőben lép fel (LIOLL 1963, 351). Sarvalyon a 15-16. századi kerámiaanyagban meglehetősen gyakori és változatos formákban jelenik meg ez az edénytípus. lelőhelyünkhöz hasonlóan itt is képviseltek a legegyszerűbb, egyenes falú darabok (HOLL-PARÁDI 1982,101, Abb. 49,2), de vannak talpkarimás, erősen hasasodó, vagy hosszúkás gömb alakú példányok is (HOLL-PARÁDI 1982,101, Abb. 49, 35). Az ozorai várkastélyból ismerünk még hasonló késő középkori talpkanmás poharat (FELD-GERELYES 1985,8. kép 3) és Vácott került elő számos 15. századból származó, hangsúlyozott talpkarimás darab (MIKLÓS 1991,34-35,27. t 8; 30. t. 2-3; 34. t. 2; 35. t 16). Az eddig ismert késő középkori pohárleletek vidékenként eltérő formákat képviselnek (FELD-GERELYES 1985,173), de a közölt leletanyagból a sarvalyi 15. század 2. felére - 16. század 1. felére és a váci 15. századra keltezett leletek állnak legközelebb a Jovákiparti példányokhoz. Ennek megfelelően poharainkat a 15-16. századra datáljuk. Tovább szűkíthetjük a korhatározást, amikor megjegyezzük, hogy az egyik egyszerű, talpkarima nélküli, fogaskerék-díszítésű pohár belül sárga mázzal fedett (40. kép 17).

181 így tehát megállapíthajuk, hogy ez az egyszerű pohárforma is használatban volt még a 15. század végén, sőt, a 16. században is, mint azt már a sarvalyi formai megfelelők szintén bizonyították. A poharak díszítése. Megmaradt töredékeink alapján csak kétféle díszítésről beszélhetünk. A plasztikus díszítést az edény hasán körbefutó vizszintes hornyolatok jelentik (48. kép 2). A szintén plasztikus hatást keltő bemélyített díszeket a fogaskerék-díszítés képviseli (40. kép 17). Poharakon ilyen, bár többsoros minta Sarvalyról ismert (LIOLL-PARÁDI 1982,102, Abb. 49,3, Abb. 162,2). A másik díszítésmód a máz, melynek alkalmazása, mint minden folyadéktartó-tároló edény esetében, praktikus célú is. Mázat ugyan csak az utóbb említett pohár esetében (40. kép 17), azaz egyetlen alkalommal figyemettünk meg, azonban ez a tény egybevág a váci leletmentés megfigyelésével: a késő középkori poharak között itt is pusztán két, sárga, illetve barna mázzal bevont töredéket találtak. Ezeket a 181 A máz egyébként, valószínű a túl magas égetési hőmérséklettől, felhólyagosodott.