A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

15. század végére, esetleg a 16. század elejére datálta az ásató (MIKLÓS 1991,35). lúbas. Egyetlen olyan töredékkel rendelkezünk, mely lábashoz tartozhat: egy fehér anyagú lábas lábával. A törésfelületen nem mutatkozik máz. Tudjuk, hogy a lábasok felbukkanásuktól kezdve — 15. század — belül mindig mázasak (HOLL 1963, 351; MIKLÓS 1991, 36), ezért töredékünket csak feltételesen kötjük ehhez a leletcsoporthoz. Az edényként használt kerámialeletek csoportos tárgyalása után külön kell foglalkoznunk azzal a lelettípussal, melyet nem funkciója, hanem a kerámia jellege alapján különítettünk el: Szürke, fényezett kerámia. A Jováki-parti ásatás során meglehetősen nagy számban kerültek elő szürke, fényezett felületű edénytöredékek.

182 E leletekre általánosan jellemző, hogy a cserepek kívül többnyire sötétszürkék, gyakran polírozottak. Belső oldaluk lehet világos-, sőt, barnásszürkc is. A polírozott sávok, melyek az edény alapszínénél sötétebbek, vízszintes irányúak, kivéve a korsótöredékeket, melyeken függőlegesek és ferdék is lehetnek. Egyes darabokon szabálytalan polírozásnyomokat látunk. Vannak azonban sötétszürke, polírozatlan példányok is. A sötétszürkék mellett jelentős számban képviseltek a mindkét oldalon világosszürke edénytöredékek is. Néhány darab barnásszürke színű, kívül polírozott.

183 Előkerülési körülményeik alapján a fenti cserepek között kronológiai különbséget nem lehet megállapítani. Parádi N. a pénzleletes, azon belül a 16-17. századi cserépedényeket elemezve rámutat, hogy közöttük olyan anyagú és formájú darabok vannak, amilyenek a korábbi leletek közül hiányoznak. Ezek szürke, kívülről fekete színű, jól iszapolt, valószínűleg homokkal soványított agyagból készült edények, főleg korsók cs legtöbbjük felületét vízszintes, függőleges vagy kissé ferde irányú, illetve mintás, fénylő besimítások díszítik (PARÁDI 1963, 225). Az edény színe miatt érdekes, hogy a szerző a 17. század 80-as éveiből közöl egy világosszürke színű, besimítások nélküli, de fényezett felületű korsót (PARÁDI 1963,225, 10. kép 1,23. kép 2). Ásatási anyagunkkal kapcsolatban tett és az előbbiekben vázolt megfigyeléseink alapján úgy gondoljuk, hogy a „szürke kerámia" körébe utalható leleteink a Parádi N, által körvonalazott 16-17. századi, sőt, 18. század eleji szürke, fekete, általában fényezett felületű kerámiával mutatnak rokonságot, melyről a szerző pénzleletes edényekkel bizonyítja, hogy már a 16. század elejétől használták őket (PARÁDI 1963,225).

184 így tehát a Jováki-parton a 2. kemence felső sütőfelülete alá tapasztott három és alsó sütőfelülete alá tapasztott egy darab ilyen típusú cserép a kemence építésének idejét legkorábban a 16. század elejére keltezi és ez egybevág azzal a megállapításunkkal, hogy a II. ház, melyhez e kemence tartozott, az alföldi középmagyar háztípus 16. századra datálható előzményének tekinthető. A leletanyagunkból származó tizenegy, meghatározható edénytípushoz tartozó töredéket tábláinkon közöljük. Közülük egy világosszürke szűrőtál töredéke (51b kép 1). A többi tíz cserép sötétszürke színű korsókhoz tartozik: három függőleges állású kiöntőcső töredéke. Egyikük zárt végű, melyet öt lyuk tör át, ennek közelében a vízszintes összekötőtag csonkja található, mely a korsónyakhoz kapcsolta a kiöntőcsövet (51b kép 6, 8-9). Szintén három esetben csak a vízszintes összekötőtag került elő (43. kép 1,3; 51b kép 4). Ilyen megoldású a 16. század 30-as éveiben földbe került túrkevei fekete korsó (PARÁDI 1963,6. kép 1,20. kép 3) és az ehhez analógiaként hozott túrkeve-mórici egyik korsó (MÉRI 1954, XXXV. t. 5). 182 A,,szürke kerámia ' ' csoportjába sorolt edények közé az eddigiekben szürke színűként említettek közül egy sem tartozik, ugyanis az utóbbiak mindig erősen soványított, a címben jelzett csoport leleteinél érdesebh felületű edények A most,, szürke kerámia " elnevezéssel tárgyalandó leletek ezzel szemben mindig finoman iszapoltak, jó minőségűek. Az ásatás területén ált. 0-30 cm között talált szarmata kori cserepektől nagyon nehéz volt elkülöníteni ezt a típust. A különbség többnyire abban áll, hogy a szarmata cserepek felülete simább. A két kerámiafajta szétválasztásában Vaday Andrea nyújtott segítséget, melyet ezúton is köszönök. 183 Sőt, rendelkezünk egy olyan edénnyel, mely kívül vörös, sávokban polírozott, ugyanakkor belül sötétszürke és kivitele megegyezik a szürke cserepekével. 184 Ennek alapján E aradi N. feltételezi, hogy a népi fazekasságban továbbélőfekete kerámia használata nálunk a török hódítás során a Balkán felől terjedt el (PARÁDI 1963, 225).