A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

bl A fedő pereme vízszintesen hosszabban vagy rövidebben kinyúló, lapos vagy domború széllel rendelkezik. A perem külső és belső éle ugyanabban a síkban érinti a fazékperemet, köztük horony fút körbe. A fedőperem belső oldalán legtöbbször rövid nyak, vízszintcsen kinyúló része felett borda, vagy hornyolat található, de enélkül is előfordulnak (2. kép 8; 3. kép 5; 4. kép 5; 5. kép 4, 6; 6. kép 1, 6,9; 8. kép 1; 12. kép 5, 8, 10-12; 15. kép 3, 5-6, 8; 16. kép 7, 10, 12; 36. kép 2-3; 72. kép 34). A közölt magyarországi leletek között e típusunknak teljesen megfelelő profilrajzot nem találtunk, de mindenképpen késő középkori formát képviselnek (PARÁDI 1958, 158), amit a fazékperemekhez való igazodás is mutat. c/ A fedő pereme ebben az esetben is oldalra hosszabban vagy rövidebben kinyúló, lapos széllel ellátott, de a perem belső és külső széle, melyek között horony fi.it körbe, nem ugyanabban a síkban található. A külső oldalon több esetben a peremszéllel párhuzamos plasztikus borda látható (4. kép 9; 5. kép 1; 8. kép 9; 41. kép 9-10, 12; 72. kép 35). E típushoz megfelelő analógiákat találunk a mezőkovácsházi ásatás 15-16. századi leletei között (BÁLINT 1939, XXVI. t. 22), Nyársapáton a 15. század végére - 16. század első felére keltezett 15. ház leletanyagában (BLNKÖ 1980,30. t. 7-8) és Vácott a 32. gödör 15. század 2. feléből - 16. századból származó anyagában (MIKLÓS 1991,25-26, 39. t. 1). Érdekes megfigyemünk, hogy csak a 42. kép 14. rajz fedője képviseli a 15. században gyakori vörös színű — esetünkben barna —, ferdén levágott szélű kúpos fedőket (MIKLÓS 1991,36). ál E csoportba soroltuk azokat a kúpos fedőket, melyeknek pereme megvastagított, gömbös szélben végződik. A perem belső oldalán előfordul a rövid nyak, illetve kívül a peremszéllel párhuzamosan futó plasztikus borda (5. kép 2; 15. kép 2; 26. kép 8; 47. kép 14; 72. kép 36). Pontos analógiák hiányában e csoport leleteit nem tudjuk szűkebb keretek között korhatározni, használatukat kúpos alakjuk alapján a késő középkorra tesszük (PARÁDI 1958,158). Összefoglalóan mcgállapíthajuk, hogy lelőhelyünkön valamennyi Magyarországon ismert fedőtípus előfordult és mindegyikük, a laposak és a harang alakúak is, a késő középkon leletanyag része. A fedők díszítése. A fedők egyetlen díszítésének a külső oldalon a perem közelében körbefutó plasztikus bordát tekinthetjük. Töredékeink rendszennt olyan kicsik, hogy csak feltételezhetjük, hogy a bordák egymás fölött több sorban is elhelyczkedlietrek. A peremszélek alakítása annak az edénynek felelt meg, melyre a fedőt rátették, tehát a különböző peremvariánsok ennek értelmében készültek, így eltérő megjelenési formájuk gyakorlati célt szolgált. Festett minta fedőkön nem található; mázat is csak egy alkalommal figyeltünk meg: a tojáshéj alapszínű edény külső és belső oldalát sötétzöld máz borítja. Említésre méltó, hogy Vácott, a nagyszabású Széchenyi utcai leletmentés során is csak egyetlenegy mázas fedő került elő: a 15. századra keltezett vörös, kavicsos anyagú fedőt kívül sötétzöld máz fedte (MIKLÓS 1991,31,36). Tálak. A Jováki-parti leletanyagban tálak is jelentős számban fordulnak elő. A funkciójukból adódóan csonkakúpos testű tálakat szintén peremük kialakítása szerint csoportosítottuk,

177 1/ Az első csoportba az egyszerű csonkakúp alakú tálakat soroltuk (24. kép 3; 44. kép 11; 57. kép 4; 62. kép 3; 72. kép 37), melyeknek variánsát a kihajló peremű forma képviseli (11. kép 6 = 54. kép 4; 30. kép 7). A perem alatt a külső oldalon plasztikus körbefutó borda is előfordulhat. Tálon hasonló peremkiképzést csak Mezőkovácsháza 15-16. századi leletei között találtunk (BÁLINT 1939, XXV. 1.1). A peremek kialakítása általában a fazekakéra hasonlít, így a késő középkori, 15-16. századi leletanyagba sorolhatjuk be őket. E datálást indokolja az is, hogy a legegyszerűbb, kihajló peremű tálak belső oldalát — zöldesbarna — máz fedi (57. kép 4; 62. kép 3) és mint tudjuk, a máz használata a 15. század utolsó harmadától tekinthető elterjedtnek a vidéki fazekasság körében (FELD 1987,270). 21E csoportba a csonkakúpos testű, felmagasodó peremű tálakat soroltuk. A perem alakítása három alcsoport elkülönítését teszi lehetővé: a/ A tagolatlan, illetve szögfej alakú peremmel rendelkező tálak többségben vannak (2. kép 4 = 52. kép 7; 2. kép 11 = 52. kép 5; 3. kép 1; 23. kép 5 = 58. kép 1; 30 kép 5; 31. kép 5; 37. kép 1 =61. kép 1; 57. 177 A közölt magyarországi leletanyagban minimális összehasonlító anyagot találtunk.