A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez
kép 3; 61. kép 6; 70. kép 3; 72. kép 38). Szintén a fazekakéhoz hasonló peremképzésük alapján legkorábban a 15. század végére datálhatjuk őket (FELD 1987, 269). Mint az 1. csoport esetében, a mázas darabok jelenléte ez esetben is alátámasztja ezt a keltezést. Sőt, mivel a tálak belsejében általában különböző színű mázak felhasználásával mintákat is kialakítottak és ez minden bizonnyal magasabb mesterségbeli tudást igényelt, mint az edénybelső egyszínű mázzal történt bevonása, e darabokat a 15. század végénél — a mázhasználat általánossá válásának kezdeténél — későbbre kell datálnunk: a 16. századra. Megjegyzendő azonban, hogy a kifejezetten szögfej alakú peremmel ellátott töredékünk (37. kép 1 = 61. kép 1), mely ez alapján a 15. századra lenne datálható, nem is mázas, hanem a perem külső szélén festett vörös sávval díszített. így tehát a 2/a csoport táljait is a 15-16. századra keltezzük. Profilja és funkciója alapján e csoporthoz soroljuk az ásatás egyetlen tányértöredékét, mely fehér anyagszínű cs belül sárgásbarna máz fedi. A máz alatt a perem belső oldalán három sekély hornyolatot találunk (67. kép 6). A nagyszabású váci leletmentésen is csupán egyetlen darab került elő ebből az egyébként is ritka edénytípusból. Leletünkhöz hasonlóan belül szintén máz fedi. A kísérőleletek alapján a 15. század 2. feléből - a 16. század 1. feléből származik (MIKLÓS 1991,36,27. t 6). b/ Fejlettebb formát mutatnak a többszörösen tagolt peremű tálak (20. kép 2; 29. kép 10; 43. kép 10-11; 72. kép 39). Közülük csak a 20. kép 2. rajzon látható töredék mázas: kívül sárgászöld, belül sárga mázzal látták el. Hasonló peremű fazekat látunk Vácott a 38 (44). gödör 15. század 2. felére - 16. századra datált leletei között (MIKLÓS 1991,42. t. 4). Jellemzőik alapján idesorolt tál töredékeinket is legkorábban a 15. század végére, de inkább a 16. századra datáljuk. cl Behúzott peremű tálakat soroltunk ebbe az alcsoportba (37. kép 6; 47. kép 4; 72. kép 40). Egyikük sem mázas. Az egyik töredéken (47. kép 4) kis kiöntőcsücsökszerű nyúlvány kezdete látszik: itt és a perem belső oldalán körben ráégett korom mutatkozik. Ezek alapján ezt a tálat funkciója szerint 178 Az 1. szelvény árokból és az 1. szelvény 3. gödörből. mécsesnek határozhatjuk meg. Analógiaként az Esztergom-Széchenyi téri ásatáson előkerült 15. századi mécsest említjük (PARÁDI 1973, 10. kép 9). A budai vár anyagában a 14. századra tehető az osztrák mécsesek sárga vagy vörös anyagból készült másolata; a közölt példány jó megfelelője a Jováki-parti darabnak (HOLL 1963,346,73. kép 9). Tálakhoz tartozó aljtöredékek Rendelkezünk néhány olyan aljtöredékkel, melyek biztosan tálakhoz tartoztak, de mivel felső részük hiányzik, nem sorolhattuk be őket egyik csoportunk darabjai közé sem (52. kép 6, 8; 53. kép 3-4; 54. kép 2; 62. kép 6; 68. kép 2; 69. kép 5, 8). A tojáshéj színű 52. kép 8. darab kivételével valamennyi töredék finoman iszapolt, világosbarna alapszínű kerámia töredéke, melyek külső oldala nem mázas és egyéb más díszítésük sincs, korom, illetve égésnyom szintén nem látható rajtuk. E töredékek közös jellemzője még, hogy belsejük mázas: általában barna alapú, melyen sárgazöld mázból keskeny koncentrikus sávok, ugyanilyen színű, vagy világosbarna-barna-zöld, barnáspiroszöld stilizált növényi motívumok, illetve sárga csíkokhullámvonalak, vagy barna-vörös csíkok és pöttyök közvetítik az edények többsége egyhangúságához képest meglepően színes hatást. A töredékek az egymás közelében fekvő 1, 3, 6, illetve 19, 22. szelvényből származnak és csak az 52. kép 5-8. darabok zárt objektumokból. 178 Fejlett technikai kivitelük alapján e töredékeket az eddig tárgyalt táltöredékeknél későbbieknek gondoljuk és a 16. század végénél, esetleg a 17. század kezdeténél nem datáljuk őket korábbra. Szűrőtál töredéke. Leletanyagunkban egy cserép biztosan szűrőtál töredéke (51b kép 1). Szürke színű, finoman iszapolt, barna törésfelületű, felszínén rövid csíkok formájában fényezés látható. Részletesen a szürke színű edényekkel együtt tárgyaljuk, korhatározását — legkorábban a 16. század eleje — ott indokoljuk. Grafittartalmú agyagból készült szürke tál. A 39. kép 7. edénytöredéke az ásatáson előkerült egyetlen ilyen jellegű tártöredék. Szájátmérője (30 cm) és profilja alapján soroltuk a tálak közé. Az ún. bécsi kerámia körébe tartozó fazekaknál már részletesebben vizsgál-