A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

anyagában vannak még ilyen, feltehetően Bécsből hozott fedők. így felvethető, hogy az előbbiek talán osztrák minta után készültek és így terjedtek cl éppen a Dunántúlon (PARÁDI 1958,158). Parádi N. már helyi magyarországi készítésű fedőkkel is számol az osztrák import mellett. Holl I. a szürke színű, redukált égetésű fazekakhoz készült ugyanilyen fedőket a későbbiekben is osztrák készítményeknek tekinti és alakjuk szerint korhatározza őket. A leggyakoribb az osztrák műhelyekben a 13. században általános harang alakú forma vastag gombbal, a későbbi századokhoz képest magasabb, öblösebb kiképzéssel. A tányér alakú, középen gombos, vagy ritkábban a pereméről behajló fülű fedőt is jellegzetesen osztrák típusként tárgyalja, melynek készítését — erős ausztriai hatást feltételezve — a 13. század 2. felében és a 14. század elején a magyar fazekasság rs átvette (HOLL 1963,340-341, 14-15. kép). A 14. századi osztrák fazekasáruk elemzésénél megállapítja, hogy a fedők elvesztik a korábbi harang alakot s laposabbakká válnak (HOLL 1963,346,75. kép 8). Parádi N. is megállapította, hogy a lapos fedőkkel egyidőben jelennek meg a kúpos fedők, viszont az előbbiek használatával rövid idő múltán felhagytak és a késő középkor folyamán a kúpos változat vált általánossá (PARÁDI 1958,158).

175 1/ Lapos fedők. Lcleternk között két lapos fedő található. A 14. kép 5. rajzon látható darab szürke anyagszínű, pereme kifelé hajlik. A töredék kis mérete miatt nem állapítható meg, hogy fogógombos, vagy füles példányról van-e szó. Ugyanez a helyzet a 17. kép 7 fedőtöredékével, mely azonban tojáshéj színű és pereme ívesen felhajló.

176 A fentiek értelmében mindkét töredékünket legkorábban a 13. század 2. felérc - 14. század elejére keltezhetnénk (HOLL 1963, 340-341). Azonban a Vácott all. gödörben talált két lapos, tálka alakú fedöt az ásató „valószínűleg" késő középkorinak határozott meg a 13-15/16. századi leletek között (MIKLÓS 1991,21, 33. kép 4-5). Sarvalyon a 15-16. századi leletanyagban ugyan ritkán, de szintén jelen vannak a lapos fedők (HOLL-PARÁDI 1982, Abb. 160, 8) és Parádi N. arra a következtetésre jutott, hogy ez a típus, ugyan továbbra is főleg a NyugatDunántúlon, dc nemcsak a 13-14. században, hanem később is használatban volt (HOLL-PARÁDI 1982,98). 21 Harang alakú fedők. Az ábráinkon szereplő darabok kettő kivételével (35. kép 14; 46. kép 8) barna színűek (3. kép 9; 6. kép 10, 12; 12. kép 13; 13. kép 10; 48. kép 3). A 13. században Ausztriában jellegzetes fedőforma (HOLL 1963,341) leleteink között többnyire nem szürke, redukált égetésű kerámia. Amennyiben az utóbbi anyagú kerámiatárgyakat valóban osztrák készítményeknek tartjuk, arra kell gondolnunk — mint Parádi N. korábban a lapos fedők vizsgálatánál (PARÁDI 1958, 158), hogy ezúttal is későbbi, helyi készítményekkel van dolgunk. 3/ Kúpos fedők. A lapos fedők háttérbe szorulásával a késő középkor folyamán a kúpos fedők váltak általánossá (PARÁDI 1958, 158). Nem a korábbi öblös harang alak, hanem a 14. századtól a laposabb kivitel jellemzi őket (HOLL 1963,346). A Jováki-parti lelctanyagban néhány olyan fcdőtöredékkcl rendelkezünk, melyeknek csak felső, fogógombos része van meg, alsó része, illetve pereme hiányzik (4. kép 8; 25. kép 7; 33. kép 10; 42. kép 15; 43. kép 5). Barna, szürkésbarna, szürke anyagszínűek. A fentiek értelmében a kúpos fedők a 14. századtól meglévő formát képviselnek. Peremük, mint a korábbr harang alakúaké is, a fazekak peremképzéséhez igazodik, mely a késő középkorban már meglehetősen változatos. Ennek megfelelően a fedőperemek alakítása szerint, ezáltal bizonyos esetekben időrendi helyzetüket is pontosabban meghatározva osztályozhatjuk a legnagyobb számban képviselt kúpos fedőket. a/ A fedőperem egyenesen levágott, belső oldalán a fazékperemhez igazodva rövid nyakkal, vagy anélkül. A fedő külső széle vízszintesen többékevésbé kinyúló, általában négyszögletes keresztmetszetű, megvastagított. A fedőpercm közelében a külső oldalon vízszintes borda fut körbe, de ez el is maradhat (2. kép 6; 3. kép 8; 5. kép 11, 13; 15. kép 4, 7, 10; 16. kép 5; 17. kép 4; 25. kép 4; 26. kép 9; 36. kép 4-5; 72. kép 33). Analóg darabot találunk Nagykcszi leletei között a 15. század 2. feléből - 16. század 1. feléből (HOLL-PARÁDI 1983,189,13. ábra 11). 175 A fentiek szintézisét adja: FELD 1987, 263, 265. 176 A típustáblán: 72. kép 29-30.