A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

cserepet bevontunk és a fazekakra érvényes megfigyeléseket a következőkben foglalhatjuk össze. Csak a külső oldalán mázas fazék anyagunkban nem fordult elő. Ritka, hogy a fazék külső és belső oldala egyaránt mázas, ilyenkor azonos, vagy hasonló színű — sötétzöld-sötétzöld, olajzöld-olajzöld (65. kép 2), színtelen-sárgásbarna, de ebben az esetben a belső mázat a külső alapra ráfolyatták, világosbarnasárgásbarna — mázat találunk mindkét oldalon. A leggyakoribb, amikor csak az edény belseje mázas (8. kép 4, 10; 9. kép 4-7; 13. kép 14; 17. kép 10; 22. kép 5; 31. kép 6; 38. kép 3; 40. kép 1, 3, 8; 41. kép 13; 42. kép 3, 5; 44. kép 4; 53. kép 10; 58. kép 2; 65. kép 4). Ezen belül előfordul, hogy az edény mázazása a fazekak peremének külső oldalára is kiterjedt (59. kép; 64. kép 1; 66. kép 4; 68. kép 1). Egy töredéken az edény belsejét sötétbarna, kívül a peremet sötétzöld máz fedi. Egy esetben az edény belseje barna mázas s külsején egy ugyanilyen mázpötty látható, amely feltehetően csak véletlenül került rá (37. kép 10). A cakkos peremeknél is említett töredéken (64. kép 1 ) is látható, hogy a máz a peremről lefolyt a füles fazék oldalára. A leggyakrabban a sárga, barna, zöld színű mázak és ezek árnyalatai, kombinációi figyelhetők meg. Szürkésbarna és szürkésfehér kerámián alkalmazott máz 3-3 esetben fordult elő, tehát az összes fazékszín között a legkevesebbszer (pl. 31. kép 6; 40. kép 1, 4; 40. kép 8). Szürke színű fazékon négy esetben találunk mázat. Világosbarna alapszínű fazékon hat ízben (pl. 13. kép 14; 53. kép 10; 64. kép 1), míg barna színűn hét ízben (pl. 22. kép 5; 37. kép 10; 39. kép 3; 42. kép 5; 44. kép 4; 66. kép 4) figyelhetünk meg mázat. Sokkal gyakoribb a fehér fazekakon alkalmazott máz: 14 esetben fordul elő (ld.: 8. kép 10; 9. kép 4, 6; 38. kép 3; 42. 3; 65. kép 2-3) és legtöbbször a sárgásfehér színűeken jelenik meg: 17 esetben (pl. 8. kép 4; 9. kép 5, 7; 17. kép 10; 55. kép 1; 58. kép 2; 59. t; 65. kép 3-4; 68. kép 1). Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a mázazás a világos alapszínű fazekakon voltjellemző, míg a sötét alapszínek esetében csak elvétve fordult elő. Megállapíthatjuk még, hogy a gödrökben, melyek leletanyaga zártnak tekinthető, minden edénytípust figyelembe véve kevés, összesen 27 darab mázas cserép került elő, ebből biztosan fazekakhoz csak 10 darab tartozik. A 15. század végétől a mázzal bevont fazekak mindig füllel készültek (FELD 1987, 269). Ennek értelmében az ásatáson előkerült kicsi, függőleges állású, általában szalagfül-töredékeket fazekak részeinek tekintjük. A fazekak anyagának megfelelően ezek is fehér, sárgásfehér, rózsaszín, sárgásbarna, tehát világos színű edényekből származnak. Alul vagy felül mázasak, ha alul, akkor a fúl hátán elfolyt mázcsík látható. A máz színe zöld vagy sárga (7. kép 3; 14. kép 8-10, 18; 17. kép 12; 36. kép 10-11; 40. kép 15-16; 53. kép 8). Fenékbélyeg. A nem annyira díszítésnek, mint mesterjegynek tekintendő, általában a fazekak alján megjelenő fenékbélyegek problematikáját nem vizsgáljuk részletcsen. Az Árpád-korban jellegzetes fenékbélycgekről Holl I. megállapította, hogy ekkor sem általános a használatuk, alkalmazásuk vagy elhagyásuk oka még ismeretlen (HOLL 1956,185). Mén I. a 14. századra utaló, bizonytalan értékű jelenségnek nevezi pl.,, a késői edényjenék-bélyeg ' ' felbukkanását Móncon (MÉRI 1954,139). Feld I. arra a következtetésre jutott, hogy a 15. század elején, amikor a korábbi fehér fazékformák továbbélnek, az edények még mutatják a kézikorong alkalmazásának bizonyítékait és a csigavonaldíszítés is még megfigyelhető, még a fenékbélyegek használata is jellemző, sőt, a század végén készült vörös színű edényeken, melyeket nem levágtak, hanem leemeltek a korongról, szintén látszik a fenékbélyeg (FELD 1987,267,269). Anyagunkban négy edény alján figyeltünk meg fenékbélyeget. Egy esetben az elmosódott körvonalak alapján ene csak következtethetünk. Fedők. A fazekak után az egyik legnépesebb kerámiacsoportot a fedők alkotják. A budai vár anyagában, a 13. században kimutatható szürke áruk között, harang alakú fedők is jelen vannak. Holl I. felvetette annak lehetőségét, hogy mivel a 13. században már felbukkanó osztrák grafitos áruk a szürke csoport fonuáival rokonságot mutatnak és a két csoport kerámiái a készítésmódban is közel állnak egymáshoz, a szürke áruk, így a fedők is, importleletek Budán (HOLL 1952, 180). Másutt a világosszürke 13. századi harang és tányér alakú fedőket más készítmények mellett már egyértelműen bécsi gyártmánynak nevezi (HOLL 1955,174,45. kép). Parádi N. a középkori — egyébként nem szürke! — cserépfedőket vizsgálva az edényszíntől és kidolgozástól függetlenül arra a megállapításra jutott, hogy az addig (1958!) ismert 13-14. századi valamennyi lapos fedőnk a Dunántúlról szaunázik és a budai vár