A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

előzményeire utaló kerámiatöredékek is előkerültek. Ide biztosan csak cserépbográcsok darabjai sorolhatók, melyek közül ásatásunkon tíz darab került elő, bár egyik sem zárt objektumból (1. kép 1-2; 27. kép 13; 28. kép 1; 32. kép 1, 3, 5; 34. kép 9-10). Valamenynyi peremtöredék, melyek különböző típusokat képviselnek. Részletes tárgyalásuk dolgozatunk szempontjából nem indokolt; jelenlétük abból a szempontból fontos, hogy általuk a Gyója falu helyén az Árpád-korban lakott település léte is bizonyítható. Mivel a feltárt területen zárt Árpád-kori objektumot nem találtunk, feltételezzük, hogy az Árpád-kori településrész az általunk vizsgált területtől távolabb esett és a fenti leletek véletlenszerűen kerültek ide. Rendelkezünk számos olyan edénytörcdékkel, melyek formájuk alapján a 13-15. századig besorolhatók lennének (1. kép 3-4; 3. kép 9; 5. kép 9; 6. kép 10,12; 7. kép 1; 9. kép 5; 13. kép 5, 10, 14; 14. kép 5, 9, 11; 15. kép 11; 16. kép 3; 17. kép 1,7; 19. kép 1,9-10; 21. kép 4; 25. kép 6; 27. kép 10; 28. kép 3-4; 29. kép 1,6-7; 33. kép 3; 34. kép 1, 6; 35. kép 8, 11-12, 14; 36. kép 9; 37. kép 4; 38. kép 3, 5, 10; 39. kép 6; 41. kép 2; 45. kép 1; 46. kép 4, 8; 47. kép 6, 13; 48. kép 3; 49. kép 4,7-8; 50. kép). Ezeket tehát nem utalhatjuk egyértelműen az Árpád-kori kerámia körébe.

165 Ásatásunkon a feltárt házak, házrészlctek és a hozzájuk tartozó járószintek a felszínhez nagyon közel feküdtek, így a területükről származó leletekről nem mondhatjuk teljes bizonyossággal, hogy az említett objektumokhoz tartoznak. A mezőgazdasági művelés szinte elérte ezeknek jelentkezési szintjét, ennek megfelelően a leletanyag kevertnek tekinthető. Biztosabbnak számít a zárt gödrökben, illetve a kemencék aljának tapasztásában talált kerámiaanyag időrendi helyzete, de meg kell jegyeznünk, hogy akcmenccfenékbe minden bizonnyal a már használaton kívüli, sérült, törött edények darabjait tapasztották, melyeknek készítési ideje jóval megelőzhette a kemencék építésének, illetve megújításának korát.

166 Az előkerült kerámialcletekre jellemző, hogy alig akad köztük kiegészíthető példány; az edények rendkívül töredékes állapotban maradtak ránk.

167 Fazekak. A legnagyobb számban képviselt edénytípust a fazekak jelentik. Általában erősen soványított, így érdes felületű, fehér, tojáshéj színű, szürke, sötétszürke-fekete, vörösesbarna-barna színű, közepes falvastagságú edények. Meglehetősen töredékes voltuk miatt általában csak szájátmérőjük alapján következtethetünk méretükre: a legkisebb fazék szájátmérője 9 cm, a legnagyobbé 40 cm. A kisebb fazekak erősen hasasodó formájúak, alsó részükön karcsúsodnak és válluknál a legszélesebbek. Valamennyi tölcséres nyakú. Nagyrészük kormos; a korom sokszor ráégett a fazék külső oldalára. Csoportosításuk a peremképzés szerint volt lehetséges. 1/1. A fazékperemen a fedő számára kiképzett horony található: a horony a vastag perembe mélyed; a fazék peremének külső és belső éle azonos magasságban van. Ezen belül két variánst különböztetünk meg. a/ A megvastagított, a nyak felé kissé, vagy ferdén lekerekített négyszögletes perem alatt kívül lekerekített, vagy éles borda fut körül — ez el is ma165 Mindazonáltal a kerámiaanyagfeldolgozása során azt figyeltük meg, hogy a fentebb felsorolt leletek esetében a budai és a nyéki várásatásából származó leletek mindig az alacsonyabb —13. század, 13. század 2. fele (HOLL 1963; MIKLÓS 1988) —, míg a váci, illetve a falusi telepanyagokból származó pádiuzamok a későbbi —15-16. századi —keltezést lehetőséget engedték meg (BÁLINT 1939; BENKÖ 1980; MIKLÓS 1991). 166 A kutatás mai szintjén azonban évtizedes eltéréseket még nem tudunk kimutatni. 167 Elöljáróban megjegyezzük, hogy a különböző típusú kerámiatárgyak szín szerinti csoportosítását és ennek alapján következtetések levonását nem tartottuk célravezetőnek, ugyanis — feltételezve, hogy a mindennapi használatra szánt kerámia helyben vagy a közelben készült — a helyi jázekasok a környékben rendelkezésre álló agyagból dolgoztak és az agyag minősége meghatározta a készítendő kerámiatárgy színét, sőt, minőségét, jájtáját is. Ezenkívül, mivel a falu területének csak egy részét érintette a feltárás, esetlegesnek érezzük a különböző színű és típusú edények töredékeinek előkerülését, így azokból statisztikai, illefte kisebb-nagyobb jöldrajzi egységeket érintő ,,általános" következtetések levonása, véleményünk szerint félrevezető lenne. Bizonyos, nem tömegárunak számító edények kivételt jelentenek olyan szempontból, hogy esetükben import útján (bécsi kerámia), illetve a közeli városokban (Kecskemét, Csongrád) történt beszerzéssel számolunk A feldolgozásba nagy tömege miatt nem vonhattuk bele az összes, ásatásunkon előkerült kerámiatöredéket. Igyekeztünk viszont a karakterisztikus darabokat valamennyi típusból kiválogatiű és az elemzést azok alapján elvégezni. A kerámiatárgyakat funkciójuk szerint típusokba csoportosítva tárgyaljuk. A kerámiatípusokat a 72. képen foglaltuk össze.