A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

színű, hogy elpusztultak és e gödrökbe, illetve árokba dobták őket. Kutyatemetkezéseket az Árpád-korból szép számmal ismerünk. A kutyának a magyarok hitvilágában betöltött szerepéről Bálint Cs. írt összefoglaló tanulmányt (BÁLINT 1971) és Béres M. a Szegvár-Kontraparton az Árpád-kori Sáp falu területén folytatott ásatásán előkerült öt kutyatemetkezéssel egészíti ki a sort.

162 A téma legutolsó és legteljesebb feldolgozását Vörös I. végezte el, aki a honfoglalás és Árpád-korból a mai Magyarország területéről 18 temető és 15 település canida-leleteit gyűjtötte össze és elemezte a kutyával kapcsolatos szokásokat és hiedelmeket (VÖRÖS 1990; VÖRÖS 1991).

163 Korszakunkhoz korban közel álló kutyatemetkezés és két kutyacsontváz került elő Lászlófalván Pálóczi Horváth A. ásatásán. Az utóbbi kettőt a szerző nem minősítette temetkezésnek, az elsővel szemben, amit a leletösszefüggések alapján középkorinak határoz meg, s ami semmiképpen sem későbbi a 17. századnál. Szerinte ebben az esetben nem másról van szó, mint a megbecsült háziállat eltemetéséről, mely Mint arra a korábbiakban már utaltunk, az ásatás során előkerült leletanyag nagy része időrendi szempontból csak viszonylag tág kronológiai határok között osztályozható. Kivételt képeznek a zárt gödrökből, illetve a kemencék aljának letapasztásából származó kerámialeletek. Az anyag összehasonlító elemzésénél nehézséget okoz, hogy a falvakból és egyáltalán az Alföldről kevés a közölt középkori leletanyag, ezért, föleg a kerámia datálásánál a várak, városok területén előkerült leletek nyújtotta támpontokat sem hagyhattuk figyelmen kívül. Eljárásunkat alátámasztja az a megfigyelés, mely szerint a 14. századtól kezdve a várak, városok és feltehetően már a azonban a kunok kutyakultuszához szolgáltat újabb adatot (PÁLÓCZI 1976,292-293). Karcag-Orgondaszentmiklóson a 14-16. századi kun település és a hozzátartozó temető feltárása közben Selmcczi L. egy,,sírban eltemetett kutya váza ' -t tárta fel (RégFüz 27 (1974) 95). A Gyóján hulladékgödörben feltárt kutyacsontvázhoz — mint jeleztük — szerintünk nem fűzhető kultikus magyarázat. Figyelemre méltó azonban, hogy Gyóján kívül a kutyatemetkezés is, és a lókoponyát tartalmazó gödrök is egy-egy kun településen kerültek elő. A telepjelenségek összefoglalása. A Jováki-parton feltárt terület nagysága és az előkerült objektumok nem teszik lehetővé akár csak egy telek körvonalainak és a hozzátartozó föld feletti és föld alatti építmények meghatározását sem. A házakról írt összefoglalóban megkíséreltük megállapítani a házak és házrészletek relatív kronológiai helyzetét, de ez is pusztán csak a horizontális stratigráfía segítségével volt lehetséges, mivel az előkerült leletanyag egésze egyöntetűen késő középkorinak tekinthető. * * falvak lakosságának használati tárgyai között nem volt jelentős különbség (FELD 1987,262). Véleményünk szerint ez a megállapítás Gyója esetére is igaz, hiszen a falu a Dunaföldvár-Kecskemét-Szeged főútvonal közelében és a CsongrádAlpár-Cegléd országúton feküdt és így lakosainak az itt bonyolódó kereskedelmi forgalom lehetőséget teremtett a közeli piacokon bizonyos, egyébként nehezen beszerezhető áruk megvásárlásához is (ZSILINSZKY 1897, 147).

164 Kerámia A Jováki-parti ásatáson a Gyója faluhoz köthető késő középkori leletek mellett a település Árpád-kori 162 BéresM.: Régészeti adatok Csongrád megye Árpád-kori településtörténetéhez. Bölcsészdoktori értekezés. Szeged 1986. Kézirat. 163 Vörös I. tanulmányában szerepel egy adat, mely egy 1574-ből származó kolozsvári forrásban bukkan fel: két esetben fazékban eltemetett kutyák feje került elő a földből. A leletek datálása csak tág időhatárok között lehetséges: azArpád-kor és a 16. század között kerülhettek földbe (VÖRÖS 1990, 126, 128). Számunkra ez a híradás csak annyiban érdekes, hogy a kutyákkal kapcsolatos hiedelmek esetleges, az Árpád-kornál későbbi meglétére utal 164 Nagy valószínűséggel ezzel magyarázható néhány, a középkori falvakban szokatlan tárgy felbukkanása, ú. m. egy bronz hordócsapé és egy ólomplombáé, valamint néhány bécsi kerámialelet jelenléte is, melyek nyilvánvalóan az itt átmenő kereskedelmi forgalom eredményeként kerültek telepünkre. Ezen kívül a kések is a közelebbi, esetleg a távolabbi környék piacaival fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat bizonyítják, mert mint tudjuk, a késeket a késő középkori specializálódás következtében városi mesterek készítették (HOLL-PARÁDI1982, 69).