A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

Kerítöárok. Az eddigiektől jellegében és funkciójában is eltér az a 22 m hosszúságban feltárt, félkör alakban futó, 1-1,5-2 m széles, 80-90 cm mély, külső és belső íve mentén egyaránt cölöpsorokkal kísért, V alakban a szüztalajba mélyedő árok, mely az 1., 3. és 7. szelvényben jelentkezelt (ld. külön mellékleten). Külső cölöphelyeit többnyire a 7-8. szelvény tanúlala alatt talált 1. kemence ide is áüiyúló, -35 cm körül észlelt paticsos omladékának eltávolítása után találtuk meg -38-48 cm felszínmélységnél. Mivel az omladékréteg az árok fölé is kiterjedt, az utóbbi objektum korábbi az 1. kemencénél. A cölöplyukak mélysége 10-40 cm, szélessége 10-60 cm között változott. A kettős cölöplyukak mélysége a 60-80 cm-t is elérte. A többszörös cölöpsorokba nem mindegyik cölöplyuk illeszkedik be szabályosan, ezért feltételezhetjük, hogy időnként az eltörött, elkorhadt cölöpök helyett újakat vertek le. Ez, valamint az a tény, hogy belső ívétől kb. 100-150 m-re állt valószínű Gyója temploma,

148 az ároknak a falu életében j átszőtt fontos szerepét bizonyítja. E hipotézist azonban bizonyítani nem tudjuk, mert az itt álló földmérőtorony közelsége miatt nem állt módunkban tovább követni az árok feltételezhető irányát. A 7. szelvényben a DNy-i szclvényfal felé az árok kiszélesedett és laposan, ívelten csatlakozott a korabeli felszínhez. Az 1. szelvényben — az árok által rajzolt körív másik végén, a feltárási területen belül — az új kon beásások miatt hasonló megfigyelést nem tehettünk.

149 Véleményünk szerint itt nem az Árpád-kon falvakban feltárt árkokhoz (MÉRI 1962; MÉRI 1964, 28-36; KOVALOVSZKI 1964, 140-141; KOVALOVSZKI 1975, 204209; SZABÓ 1975; LASZLOVSZKY 1982) hasonlítható jelenségről van szó, ezért ezzel az értelmezéssel itt nem foglalkozunk. Az árok fölött még észleltünk omladékréteget, mely az 1. kemencéé lehetett. Mivel az I. ház alapárka vágta az 1. kemence omladékréteget, ezen a területen a kerítöárok a legkorábbi, majd az 1. kemence és azt követően az I. ház korszaka következett. Az I. ház DNy-i hosszanti alapozási árkát egy négyszögletes, nagyméretű, omladék jellegű anyaggal kitöltött jelenség vágta, mely sötétebb színű volt, mint az alapozási árok kitöltése. Ebbe egy ugyanolyan 80 cm mély cölöplyuk mélyedt, mint amilyen az 1. kemence sütő felületét is áttörte. Egyéb támpont hiányában a kerítöárok és a tárgyalt épületek időbeli kapcsolatát elhelyezkedésük alapján nem tudjuk meghatározni; élihez segítséget a lcletanyag elemzése nyújthatna. A kerítöárok leletanyagáról előzetesen a következőket mondhatjuk: A kerámiaié letek között egyetlen fenékbélyeges darab került elő. A többi töredék vörös-vörösesbarna, szürke, fekete, fehér színű késő középkon edényből származik. Néhány sárga edénycserép is előkerült. Jellemző a barna, sárga, zöld, zöldesbarna máz és a piros festés. A máz, melyet általában fehér kerámián alkalmaztak, többnyire az edények belső oldalát borítja és megjelenik a peremek külső szélén. A kerámiatípusokat tekintve több fedőtöredék, hálónehezék és nagymennyiségű pohár alakú kályhaszemtöredék található (2. kép 3-12; 6. kép 5-12; 7. kép 1-3; 7. kép 4 = 55. kép 1; 7. kép 5-9; 8. kép 1-13; 9. kép 1-7; 9. kép 8. = 55. kép 2; 10. kép 1; 10. kép 2. = 57. kép 1; 10. kép 3-10; 10. kép 11. = 56. kép; 10. kép 12-13; 11. kép 1-3; 52. kép 5-7). Fémtárgyak, illetve azok töredékei szinten jelentős mennyiségben kerültek itt elő: vasszegek, alaktalan, illetve összeégett vastárgyak, fémsalak, sarlótöredék, kaszapenge töredéke, horog, vasalás (74. kép 1-4, 6).'

50 A kerítőárokban egy kissé sérült bronzkés is előkerült (74. kép 2), mely azonban késő bronzkori. 151 A fémleletek közé tartozik egy ólomplomba (81. kép 12). Az egyéb tárgyak között két csontkorcsolyát(?) (83. kép 34), három agyagból égetett hálónehezék-iöTcdékci, valamint egy kék, oktaéder alakú, középen átfúrt üveggyöngyöt (0,65x0,5 cm) említhetünk, mely utóbbi kora bizonytalan. Itt került még elő egy erősen átégett tégladarab, két többé-kevésbé átégett paticsdarab, fakorhadék és az állatcsontok között egy kopoltyú. Külső járószint. Ásatásunkon sikerült 17-18 m hosszúságban, 16-17 m szélességben követnünk egy nagyon jó minőségű külső járószintet, mely a 11-12., 16., 20-21. és 23. szelvényben jelentkezett, a felszín lejtésének megfelelően 50-100 cm mélységben, vastag hamuréteg alatt. Az ÉNY felől szomszédos 7-8., 15. szelvényekben még épületeket és ezekhez tartozó objektumokat találtunk. Úgy tűnik, hogy ez a járószint az ezekhez az épületekhez tartozó külső járószint volt (ld. külön mellékleten). A 11, 12. és 16. szelvény É-ÉNY-i felében a felszíni humusz- és az alatta következő vastag, gazdag kerámia- és állat148 A mára bevezetőben is emiitett templom valószínűsített helye a kisajátítási területen kívülre esett, így feltárására nem nyílott lehetőség. 149 Egyébként az árkot a 3. szelvényben is nagyméretű újkori beásás bolygatta meg. 150 A vastárgyak között kell megemlítenünk egy, az ásatáson vasabroncsos ,,kocsikerék"-nek aposztrofált tárgyat, melyet máig sem sikerült restauráltatni. Viszont az idők folyamán szétesett, így kiderült, hogy egy spirálisan összehajtott vaslemezről van szó. 151 Ásatásunk közvetlen körzetében nem találtunk ilyen korú régészeti lelőhelyeket, de attól mintegy 3 km-re, a Bokros falut az ártértől elválasztó magasparton nagykiterjedésű késő bronzkori telep nyomait azonosítottuk terepbejárásunk során (Horváth L. A.Simon K: Terepbejárást napló. 29. lelőhely. MFM RégAd 630-80). Ezt a lelőhelyet korábban már Vörös G. és Saliga E is felfedezte a leletmentést megelőző terepbejárásuk során (14. lelőhely MFM RégAd 632-80).