A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

A 4. szelvény É-i léiében átlag 10 cm mélységű, 15-20 cm széles árkok kerültek elő, melyek egymáshoz derékszögben csatlakoztak és találkozási pontjuknál egy 21 cm mély, 27x28 cm átmérőjű cölöplyukat találtunk (4. szelvény, árok — 2. objektum — leletei: 13. kép 9 = 53. kép 10; 13. kép 10). Ez az árokraidszcr az 5. szelvényben is folytatódott, annak É-i sarkában derékszögben megtört és a 9. szelvény ben reméltük megtalálni a folytatását, de objektumunk annyira clkeskenyedett és sekéllyé vált, hogy az 5. és 9. szelvény közti tanúiái alatt eltűnt. Viszont a 9. szelvényben — mintegy folytatásként—40 cm után újabb keskeny, 25 cm széles, 60 cm mély, majd a szelvény É-i sarkában már ca. 2 m széles és 85 cm mély, többtagú árokrendszer jelentkezett (leletei: 21. kép 6, 8; 74. kép 13-18), mely a 10. szelvényben folytatódva, annak É-i végében 2,5 m-es szélességet és ca. 90-92 cm mélységet elérve kifutott a feltárási területről (2. objektum). Az árokrendszer ÉK-i fele szintén kívül esett a feltárási területen. Az árok kitöltése szinte homogén, laza humusz volt, mely igen kevés korabeli kerámia- és vastárgyat, valamint áliatcsontot tartalmazott. A 10. szelvény ÉK-i falánál az árokban egy emlősállat teljes csontváza feküdt, több összeomlott korabeli edény töredékei alatt.

145 funkcióját tekmtve a 9-10. szelvény többtagú árka talán vízlevezető árok lehetett, mely a magaspart gerincén még sekélyebb és keskeny, a leszakadó magaspart irányába haladva pedig egyre szélesebbé és mélyebbé vált A 4-5. szelvény keskeny, sekély árkait adataink alapján pontosabban nem tudjuk meghatározni.

146 A 19/a szelvényben megfigyeltünk néhány helyen tüzelésnyomokat, néhány cölöplyukat es a szelvény közepén egy keskeny árkot, ezekről azonban közelebbit nem tudunk mondani. Karám. A III. ház leírásánál említettük, hogy az ahhoz igen közel átégett, fekete foltos területként jelentkező, elszenesedett fagerendák lenyomata által határolt rész minden bizonnyal karám volt. A „karám" elnevezést itt nem az Árpád-kori falvakban feltárt

147 árokkal-sánccal és azon kerítéssel körülvett építmények értelmében használjuk, hanem egy másik megjelenési formájának megfelelően (SZABADFALVI 1980, 69-70). Karám létesítéséhez ugyanis nem feltétlenül kell árkot ásni és sáncot, majd kerítést emelni, hanem elegendő náddal, vesszővel, gerendával — esetünkben az utóbbival — körülvenni egy kerek, ellipszis vagy szögletes területet, ahol szarvasmarhát, juhot, lovat, sertést stb. lehet tartani. A karámnak nmes teteje. Van egyedülálló, de két- vagy háromfiókos karám is. Gyóján az utóbbira utalhatnak a 22. szelvényben megfigyelt sekély árkok, ha ezek a 18. szelvényben észlelt szögletes, fagcrcndákkal határolt — árok nélküli — karámhoz tartoztak. Ebben az esetben azonban a kétféle karámtípus kombinálására kellene gondolnunk és karámunk így legalább két részből állt volna, sok állat befogadásához teremtve feltételeket (ca. 18+15 m

2

). Ha azonban csak a 18. szelvényben megfigyelt objektum (ca. 15 m

2

) szolgált karámként, viszonylag kevés állatot lehetett benne elhelyezni. Az utóbbi feltételezést tartjuk valószínűbbnek, hiszen a házak között nem tarthattak sok és nagytestű állatot; ennek nyilván egyéb határozott jelei is mutatkoztak volna a feltárás folyamán. Szentkirályon Pálóczi Horváth A. feltárta a 4-4/a ház gazdasági udvarát is, ahol egy 20x30 m-es térségen feltehetően juhok számára épített karámok álltak. E területen ívelt vagy egyenes cölöplyuksorok húzódtak és mindössze 25-30 cm széles, ívelt vagy egyenes vonalban húzódó árkok. Ezeknek a mélysége az eredeti járószinthez képest 25-30 cm és néhol karólyukak mélyedtek néhány cm-re az aljukba. Az utóbbiak alkották a kerítés vázát, melynek falazata valószínű növényi anyagokból és földből készült. Az elkülöníthető négy-öt periódusból három karám méretét adja meg az ásató (14x16 m, 8x12,5 m és 9x14 m). Ezek az építmények DNy, Ny felé, tehát a lakóház felé voltak nyitottak, itt volt a bejáratuk (FÁLÓCZI 1990, 77-80). A szerző megállapítása szerint a , Jellegzetes karámfál-alapozásokkal készült,, épülettípust és építéstechnikát elsőként a szentkirályi ásatásokon lehetett meghatározni" (PÁLÓCZI 1990a, 51). Annyi mindenesetre biztos, hogy a gyójainál lényegesen nagyobb alapterületű és attól eltérő szerkezetű objektumokról van szó, mint ahogy szerkezetük eltér a Szabó L. által elemzett néprajzi ároksánc szerkezetű karámoktól is (SZABÓ 1975) — és erre Pálóczi Horváth A. felhívja a figyelmet —, ugyanis az utóbbiaknál az árokból kitermelt föld az építmény fontosabb része, míg Szentkirályon a sekély árkokból csak jelentéktelen sáncot lehetett volna létrehozni (PÁLÓCZI 1986,229). Tehát a Gyóján feltárt karám új régészeti adatokat szolgáltat a késő középkori falusi bcltclkeken előforduló építménytípus szerkezetéhez. 145 Az ásatáson előkerült állatcsontanyag a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban található. 146 Az Árpád-kori faluféltárásoknál észlelt árkokról ld. MÉRI 1962 stb. ! (Részletesebben a,, Keritőárok ' ' c. fejezetben.) 147 Vö. az előző j. !