A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

HORVÁTH László András-H. SIMON Katalin figyelte, hogy a cölöpök alapozási árokban álltak, ami általában nem futott körül, hanem meg-megszakadt (MÉRI 1954, 144), miként Gyóján is. Szentkirályon ellenben folyamatos alapozási árkot ástak az ágasfáknak és karóknak (PÁLÓCZI 1989,95). Mint Balassa M. I. megállapítja, a nagyobb cölöpök a vastagabb falhoz szükségeltettek és a vastagabb fal egyrészt a jobb hőszigetelést szolgálta, másrészt a szobának valószínűleg mennyezete volt — ez nagyobb terhelést jelent a falaknak —, mely utóbbira a szemeskemencék jelenlétéből következtethetünk, ugyanis ezek füsttelenítctt szobára utalnak (BALASSA 1985,123; idézettel MÉRI 1954,146-ra). A gyójai házak rövidebbik végén középen, illetve hosszanti középvonalukban a közfalak helyén ágasfás-szelemencs tetőszerkezetre utaló cölöplyuk nem került elő. Ez ellentétben áll a túrkeve-mónci (MÉRI 1954,144) és a szentkirályi (PÁLÓCZI 1989, 95-97) házak esetében észleltekkel, ahol az ásatok ágasfásszclcmcnes, bár legalább részben — a szoba fölött — lepadlásolt lakóházat tudtak rekonstruálni. A padlás megléte a konyhából — kívülről — fűtött szemeskemencés, tehát füsttelenített szobájú, többosztatú házak esetében — legalábbis a szoba fölött — ma már a kutatás által nem vitatott tény (BALASSA 1985, 123; PÁLÓCZI 1989, 97). Gyóján is tartoztak házainkhoz ilyen szemcskemencék, így erről az oldalról bizonyítottnak látjuk legalább a szoba fölött a padlás meglétét. Mivel a gyójai I. és II. ház esetében — mint már többször említettük — ágasfás-szelemenes tetőszerkezetre utaló cölöpnyomunk a házak hosszanti középvonalában nincs, szarufás — mestergerendás — tetőszerkezetre kell gondolnunk.

139 Ez a típus a tetőszerkezet egy fejlettebb formája és feltételezi a födém — padlás — vagy legalább a falon átvetett gerendák meglétét (BARABÁS-GILYÉN 1987,72,73,106. kép). Ha ugyanis a szarufákat a födémvagy kereszt-mestergerendákhoz fogatják, kiküszöbölődik a hosszanti házfalakra ható oldalirányú nyomás, ami azáltal keletkezne, ha a fordított V alakban összekapcsolt szarufák csak a házfalra támaszkodnának (BARABÁS-GILYÉN 1987,75,72,105. kép). Ennek értelmében a tetőszerkezet oldaláról is bizonyítottnak tekinthetjük a gyojai I. és II. házaknál legalább a szoba lepadlásolásának tényét. Itt jegyezzük meg, hogy a tetőszerkezet fakötéseit Szatmárban és Bcrcgben még a múlt század második felében is faszegekkel erősítették egymáshoz (GILYÉN 1990,62), sőt, Szabó L. már idézett Szabolcs megyei néprajzi gyűjtése során arról értesült, hogy az idősebbek jobbnak és tartósabbnak gondolták, ha a léceket faszegekkel erősítették a szarufához, noha az ácsok révén már kizárólagos a vasszegek használata (SZABÓ 1968, 539).

140 Ahol a szobában megjelenik a kívülfutős kemence, megjelenik a födém is a szoba fölött és ez a 15-16. századra tehető. A konyha — pitvar — és a kamra lcpadlásolása csak később következett be (BARABÁS-GILYÉN 1987,166). Gilyén N. megállapítása szerint Erdélyben és a Felső-Tisza-vidéken évszázadok óta ezt a megoldást alkalmazták (BARABÁSGILYÉN 1987, 76). Dám L. szintén a néprajz oldaláról foglalkozik építészeti kérdésekkel és rámutat, hogy a néprajzkutatás már régebben felvetette a fal- és tetőszerkezeti formák közti összefüggés problémáját, így a szelemenes tetőszerkezetet a primitívebb, gyengébb falféleségekhez kapcsolták — favázas és váz nélküli földfalak —, míg a szarufásat a szilárd — borona, talpas-vázas, kő- és tégla falazatokhoz. Azonban az összehasonlító vizsgálatok ellentmondanak ennek pl. a Nyírségben, ahol a karó vázas földfalak, a sövény és a rakott sárfal igen elterjedt volt és a szarufás tetőszerkezet dominált. Megjegyzi még, hogy e területen a szelemenes tetőszerkezet alkalmazása már a történeti forrásokban alig mutatható ki (DÁM 1989,139). Ez az adat pedig egybevág Gilyén N. fent idézett megállapításával. Tehát a cölöpvázas, 139 A Nagykunságban, Orgondaszentmiklóson feltárt háromosztatú, füsttelenített — szemeskemencés — szobájú lakóház fal- és tetőszerkezetéről az ásató a következőket közli: ,,A házfalat néhány helyen nagyobb cölöp erősítette, ez azonban nem változtat vályogtégla, esetleg sarjai jellegén. Az alaprajzból nem következik a szelemenes tetőszerkezet. /ízt, hogy a háznak mestergerendája lehetett, valószínűsítik a ház hosszanti középvonalában található cölöpnyomok" (SELMECZI 1974a, 50; SELMECZI 1986, 200; SELMECZI1989,113). Tehát Selmeczi L. a miénkkel ellentétes megfigyelések alapján — cölöpnyomok a ház hosszanti középvonalában — következtetett a mestergerendás tetőszerkezetre. 140 Ez lehet a magyarázata, hogy az ásatásunkon egyébként jelentős nagyságrendet képviselő vas anyagú leletek között nagyméretű szeg alig fordul elő.