A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

délkeletre húzódó homokhátak kínálnak lehetőséget a megtelepedésre, az ugyanilyen irányítású házak bejárali oldala délnyugaton található, a szoba pedig a ház délkeleti végében ' ' (PÁLÓCZI 1989, 94). Gyója mint vízközcli település esetében is a terepviszonyok határoztak meg a házak fekvését, de meg kell jegyeznünk, hogy az ÉNy-DK irányítású I. és II. ház fekvésétől eltér a valószínű Ny-K irányú III. ház és az É-D irányú IV. ház.

136 Méri I. a mórici házak tájolásánál tárgyalja, hogy az egymásra épült házak esetében az új házak irányítása vagy megegyezett a korábbival, vagy keresztben épültek a korábbiak fölött (MÉRI 1954,143). Itt tehát úgy tűnik, hog}' — mint Gyója esetében is — a vízrajzi helyzet befolyásolta a házak elhelyezkedését (MÉRI 1954,140,141,2. kép) cs az uralkodó szélirány csak másodlagosan határozta meg irányításukat és ezzel összefüggésben a bejárat helyét.

137 A középkori házak bejáratának meghatározását a kutatók a feltárások során a kemence helyének alapján végezték el, ha a bejáratra utaló határozott jelenséget — küszöb stb. — nem észleltek (PAPP 1931, 144; SZABÓ 1938, 81; MÉRI 1954, 143; MICHNAI 1981, 232; BALASSA 1985, 122). Az alföldi házaknak — mint a II. ház elemzésénél már tárgyaltuk — egy bejáratuk volt a konyhán keresztül; a szobába vezető ajtó a konyhából nyílt. A kamra ajtaja nyílhatott szintén a konyhából a szobaajtóval szemközt, de lehetett önálló bejárata az udvarról is. A fentiek alapján a gyójai I. és II. ház esetében a bejárattal kapcsolatosan végzett rekonstrukciónk helytállónak tekinthető. A házfalak szerkezetére a helyszínen csak a vastag agyagos omladékréteg

138 és a cölöplyukak, alapozási árkok alapján következtethetünk. A megfigyelések és a rendelkezésre álló irodalmi adatok segítségével (MÉRI 1954, 144-145; BENKÓ 1980, 350; BALASSA 1985, 123; BARABÁS-GILYÉN 1987, 61, 63-64; PÁLÓCZI 1989, 95) cölöpvázas, karóközös sárfalú házaknak határozhatjuk meg az általunk feltárt lakóépületeket. A házfalszcrkczct szempontjából a legközelebbi analógiának a szentkirályi lakóházak tekinthetők. Szabolcs megyei néprajzi adatok alapján Szabó L. pontos leírását adja a cölöpvázas, karóközös — mereglyés — sárfalú házak építésének. Itt a szerző utal rá, hogy az átlagos falvastagság ca. 60 cm és hogy a közfalakat más technikával — vályog — építették. Ez lehet a magyarázata Gyóján is annak, hogy az I. és II. háznál a közfalakra utaló cölöplyuksorok nem kerültek elő. Szabolcs megyében az e házfaltechnikával épült házaknál a szarufás tetőszerkezet és a nádtető volt általános (SZABÓ 1968, 531-539). Szabó L. utal rá, hogy az alföldi sárfalú házak összefoglalásánál Györffy I. nem ismerteti ezt a házfalszerkczctct, viszont Banner J. Békés megyéből a garádjafal egyik változataként hasonló házfalszerkezetet ír le (SZABÓ 1968,544). így a gyójai házak is további adatként szolgálhatnak a szcntkirályi/lászlófalvi és a Békés megyei régészeti, illetve néprajzi megfigyelések mellett a cölöpvázas, karóközös sárfal alföldi elterjedéséhez. Házainknál a szoba falába nagyobb, vastagabb cölöpöket állítottak. E nagyobb cölöpök számára jobban elő kellett készíteni a homokos talajban az alapozást; I. és II. házunknál e helyeken jelentkeztek a mintegy 50 cm széles alapozási árkok. Megjegyzendő, hogy Szabó L. néprajzi adatai szerint nem ástak alapozási árkot a cölöpök leverése előtt (SZABÓ 1968, 531), de a túrkeve-mónci ásatáson Méri I. meg136 Az V. ház hiányos adatai alapján pontos irányításról nem beszélhetünk, bár a feltárt részlet alapján az ENy-DK-i irányítás a legelképzelhetöbb. 137 Et kell megjegyeznünk, hogy Pálóczi Horváth A. azújabb felszíni megfigyelésekalapján javasolja Túrkeve-Móricon a telekhatárok és az utca vonalának módosítását (PÁLÓCZI 1990a, 59, 6. j.). 138 A néprajzi irodalomban a sárfaltechnika alkalmazásánál a szerzők minden alkalommal utalnak rá, hogy a sárhoz kötőanyagként nádat, sást, fűzvesszőt, szalmát, töreket, pelyvát stb. használtak az építők (GYÖRFkY 1943. 120; SZABÓ 1968. 533; BARABÁS-GILYÉN 1987, 60-61; DÁM 1989, 137). Papp E. a baracsi feltárás során azt figyelte meg, hogy a késő középkori lakóházak jálát,, sárga agyagsárból emelték, amennyire megállapítható volt: minden mellékanyag (polyva, szalmatörek stb.) hozzáadása nélkül, ez esetben ugyanis a korhadó anyag helyén apró lyukak mutatkoztak volna " (PAPP 1931, 146). A Gyóján feltárt házjálak omladékának bontása sorún sem találtunk a sárhoz kevert szerves anyagra utaló nyomokat. Banner J. békési megfigyelései szerint az,, újahbi vertfalú vagyfecskerakású sárfalú házaknál a,,sarat vagy tisztán, vagy törvkkel, pelyvával használjákfel ' ' (BANNER 1911,135). Így — akár a régészet, akár a néprajz területére tartozó sárfalú építményeket nézzük —; minden bizonnyal mindig a helyi adottságoktól és szokásoktól függött, hogy kevertek-e az agyaghoz (sárhoz) növényi anyagot. ATI