A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

konyhából egy 6 cm magas, 1 m széles lépcső vezetett a jobbra eső szobába (BÁLINT 1939, 149). Egyébként magának a háznak a bejáratát itt is csak feltételesen lehetett megállapítani: valószínű K-DK felől a konyhába vezetett (BÁLINT 1939,148). Szabó K. említése szennt a Kecskemét környékén a 16. században elpusztult falvakban feltárt házaknál is több alkalommal meg lehetett figyelni a konyhából a szobába vezető bejárat helyét; itt ugyanis kövek jelezték a küszöb helyét (SZABÓ 1938,82). I. liázunk hossztengelyében ágasfás-szelemenes tetőszerkezetre utaló nagyobb cölöplyuk — ellentétben pl. a túrkeve-mórici megfigyelésekkel (MÉRI 1954,144) —nem került elő. Az I. ház alapozási árkából kis mennyiségben kerültek elő cserépdarabok (16. kép 8-12; 17. kép 1-2) és vastárgyak. A házpadlóról és annak felbontásából szintén származnak kerándatöredékek (4. kép 9-10; 17. kép 3-5) és vastárgyak (73. kép 14, 20-21). Az I. háznál korábbi 3. kemence sütőfelületébe vörös-vörösbarna, fehér és szürke kerámiatöredékeket — peremeket, oldaltöredékeket, egy kancsó töredéket és két fenékbélyeges alj töredéket— tapasztottak (20. kép 9-10; 21. kép 1-5). A kemence agyagos omladékában is számos ke rám iatörvdék került elő (20. kép 4-8; 51b kép 9). Ugyanitt került elő egy vastárgy is (74. kép 7), valamint állatcsontok és egy kagyló. A 6. és 8. szelvény kerámiaanyagában a felszín és a házpadló közötti rétegben egyébként vörös színű, pohár alakú kályhaszemek töredékei is szerepeltek, ezeket azonban nem tudjuk konkrét objektumhoz kötni, mindenesetre az I. házon belül szemeskemence jelenlétét bizonyítják.

122 II. ház: A megfigyelésekhez a legjobb lehetőséget a 1315., 17. és 24. szelvényben feltárt II. ház nyújtotta, mely az előzőhöz hasonlóan nagyméretű: az ásatáson megfigyelt hossza 26 m, szélessége 5,5 m. Hasonlóan az I. ház méreteihez, a II. ház adatai szmtén megfelelnek a késő középkori, Magyarországon feltárt háromhelyiséges házakénak (MICHNAI 1981, 232). Hossztengelye szintén ÉNy-DK irányú. Alapozási árok csak a DNy-i hosszanü fal és a DK-i zárófal alatt húzódott. Betöltése a belemélyedő cölöpök körül — mint az I. ház esetében — keményre döngölt agyag volt (ld. külön mellékleten). A cölöplyukak mélysége 15-70 cm között változott. A ház ÉK-i felén, ott, ahol alapozási árok nem volt, az egyik cölöplyuk mellett a házfalhoz tartozó öt tégladarabot találtunk.

123 Ezek talán az agyagfalba rakva biztosították ezen a részen a házfal megfelelő stabilitását. Az agyagfal omladéka egyébként nagy felületen, 20-25 cm vastagságban fedte a II. ház padlóját. Ágasfás-szelemenes tetőszerkezetre utaló nagy cölöplyukak ebben az esetben sem kerültek elő a ház hossztengelyében. A II. ház is valószínű három helyiségből állt, bár a közfalak helyét — mint az előző háznál is — csak feltételesen állapíthatjuk meg. Mindenesetre a ház jelentős hossza alátámasztja ezt a feltevést.

124 E házak — mint az I. háznál már kitértünk rá — szobakonyha-kamra szerkezetűek voltak. Esetünkben két helyiség: a konyha és a kamra padlója nem volt lesározva, míg a szobáé igen. Analóg jelenséget figyelt meg Selmcczi L. Orgondaszentmiklóson (SELMECZI 1976,257). A ház ÉNy-i végében fekvő helyiség — a kamra — közepén azonban kisebb lesározott munkatér(?) mutatkozott. A mellette levő középső helyiséget, a konyhát borító omladékréteg szintjén (40 cm) kövekkel és téglákkal

125 határolt nyílt tüzelőhelyet tártunk fel, mely azonban helyzete miatt nem tartozhatott a II. házhoz: a ház omladékának szintjén jelentkezett. Elbontása után derült ki, hogy részben egy laza, hamus lölddel kitöltött, kevés kerámialeietet tartalmazó gödör fölött létesült (mely a szomszéd szelvénybe áthúzódott: 17. szelvény 1. gödör). A házfalból kiugró külső kemencét (2.) a konyhából fűtötték. A ház DK-i végében, a szobában nagymennyiségű pohár alakú kályhaszemtöredék került elő. Ezek egy ide rekonstruálható szemeskemencéhez tartozhattak. Konyhai nyílt tüzelőhelyre utaló nyomoknak e helyiség hátsó fala és a konyha-szoba közti válaszfal alkotta szögletben, a helyiség DK-i végében kellett volna jelentkezniük (BALASSA 1985, 122), ahonnan a szobai szemeskemencét is fűtötték. Az omladék szintjén jelentkező nyílt tüzelöhely azzal a hamus, félkör alakban észlelt objektummal lehet egykorú, melynek határoló cölöplyukai a II. ház omladékát áttörték és amely a II. házon belül középen, a feltehetően középső helyiség fölött jelentkezett.

126 A ház DK-i végében is találtunk néhány cölöplyukat, melyek szintén félkör alakban 122 Az I. házhoz és ugyanígy a többi házlioz tartozó leletanyagot egyébként nem tudjuk pontosan elkülönítem, mivel a sűrűn elhelyezkedő objektumok a felszínhez közel feküdtek és a belőlük származó leletek az időkfolyamán, főként a mezőgazdasági művelés következtében, keveredtek egymással. így csak a közvetlenül a házpadlóról, alapozási árokból, bizonyos esetekben a kemencefenékből stb. előkerült leleteket kezelhetjük egy-egyházhoz tartozóként. Az I. háza 2., 6., 8., 13-15., all. háza 13-15., 17., 24., a 111. ház a 17-18., a ÍV ház a 24., az V. ház a 22. szelvény területén feküdt. Ebből a felsorolásból is látható, hogy említett helyzetű leletanyaguk nagymértékben keveredhetett egymással. 123 Az egyik, ép tégla méretei: 26x15x5 cm. A többi darab szélességében és vastagságában ugyanezeket az ériékeket képviseli. 124 Kecskemét környékén a hámmosztatú késő középkori házak hossza 9-15 m, Móricon 17-21 m volt, sőt, az egyik baracsi házé 32 m (MICHNAI 1981, 232). Szentkirályon a háromhelyiséges 22. épület hossza kb. 18 m d'ÁLÓCZI 1990, 53). 125 Két töredékes tégla mérete: a/ tör. h.: 14,5 cm, sz.: 17 cm, v.: 5-5,5 cm; b/ hossza és szélessége nem állapítható meg pontosan, v.: 6 cm.