A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

I. ház: A megközelítőleg ÉNy-DK-i hossztcngelyü ház alaprajzát a2.,6.,8., 13., 14., 15. szelvényben 4CM5 cm mélységben jelentkező cölöplyukak határozták meg. Hossza inintegy 23 m, szélessége — az alapozási árkok külső széléig — ca. 5 m. A ház alapozási árka csak a 6. és 8. szelvényben jelentkezett a DNy-i hosszanti zárófal alatt. Az 50-70 cm szélességű, jelentkezésétől mintegy 17-30 cm mély alapozási árok kitöltése keményre döngölt agyag volt, benne és azt kísérve néhány különböző méretű cölöplyukkal (ld. külön mellékleten).

12 Kitöltésük általában homogén, agyagos volt és csak néhány esetben találtunk azokban csontot, cserepet, vastárgytöredéket, vagy még ritkábban a cölöpök famaradványait. Az ÉK-i hosszanti fal, illetve az ÉNy-i és a DK-i zárófal meghatározását csak a cölöplyukak alapján végezhettük el. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy szelvényeinkben az I. háznál korábbi, illetve későbbi építményekből származó cölöplyukak is előkerültek, mint pl. az I. ház DNy-i hosszanti fala által vágott 4., 6., 8. és 9. cölöplyukak. Az ÉK-i, alapozási árok nélküli, csak a cölöplyukak alapján rekonstruált hosszanti fal esetében pedig nehézséget jelent, hogy a később tárgyalandó II. ház DNy-i hosszanti falának és az I. ház ÉK-i hosszanti falának cölöplyukai szorosan egymás mellett jelentkeztek, olyannyira, hogy a cölöplyukak hovatartozása a két építmény között szinte nem is állapítható meg. Az I. ház DK-i végében kibontottuk egy kemence (3.) omladékát. A kemence falát minden oldalon megtaláltuk agyagfalmaradványok vagy fekete átégett föld formájában. Vastag, agyagos omladékréteg fedte a s ütő felületet, melyet mintegy 4 cm vastag tapasztásréteg és alatta egy cserepekkel kirakott réteg alkotolt, tehát a kemencét nem újították meg. A sütő felület alá tapasztott kerámialeletek (20. kép 9-10,21. kép 1-5) között található két fenékbélyeges aljtöredék is. A kemence körül mindenütt átégett volt a felszín; az égésnyomok a kemence D-i felén az I. ház DNy-i zárófalát jelző cölöplyukak vonalában meghúzható egyenesig jelentkeztek. Ez arra utalhat, hogy a házfal „elvágta" az objektumot, tehát a kemence korábbi az I. háznál. A kemence vastag agyagomladéka alapján megállapíthatjuk, hogy agyagfalú kemence állt a későbbi épület DK-i végének megfelelő helyen. Szája feltételezhetően ENy felé nézett, bár itt erősen bolygatott volt az objektum és ez nehezítette a megfigyeléseket. A kemence sütő felületét és Ny-i falát egyébként egyegy nagyméretű cölöplyuk törte át és közelében is több, objektumhoz nem köthető cölöplyukat találtunk. A kemence K-i felén csak egy igen vastag omladékréteg került elő, a sütőfelület nem jelentkezett. Ezt itt — feltételezésünk szennt — a bezuhant kemcnccboltozat roncsolta szét. A kemence DK-i falánál három, sütőíélülcte alatt, a letapasztott cserepek között egy tégladarabot találtunk. Méri I. a kardoskút-hatablaki Árpád-kori szabadban álló kemencék tárgyalásánál említi, hogy egyes kemencék omladékában és előterében többszörösen átizzott nagyobb tégladarabok kerültek elő, melyekről 121 Mélységüket jelentkezési szintjüktől mértük megállapítja, hogy azok valószínűleg a kemence szájának kiképzéséhez vagy boltozatának megerősítéséhez szükségeltettek (MÉRI 1964, 38). Gyakorlati megfontolások alapján esetünkre is érvényes lehet ez a megállapítás. Az épület belsejében más, tüzelőhelyre utaló nyom nem volt. A ház belsejében a DK-i záró falhoz közelebb cső területen két sározási réteget figyeltünk meg, míg a maradék területen csak egyet, az alsót, mely a ház teljes belső területén követhető volt Az alsó sározási réteg elbontása után hamus, apró faszéndarabkákkal és cserepekkel tarkított réteg került elő, illetve a ház DNy-i hosszanti fala mentén további cölöplyukakat bontottunk ki, melyek egy korábbi építményre utalnak, melyhez a 3. kemence tartozhatott A ház DK-i végében a két sározási réteg jelölheti ki a szoba helyét Az I. ház rekonstruált hossza mintegy 23 m. A házon belül a hosszanti házfalakra merőlegesen nem jelentkeztek cölöplyukak, melyek a ház belső osztására utalhattak volna. Erre csak a ház jelentős hossza és a korábban feltárt épületek adatai szolgálnak alapul (MICI4NAI 1981, 232). Az analógiák alapján feltételezhetjük, hogy a ház középső helyisége lehetett a konyha, az ENy-i helyiség a kamra és a ház DK-i végében fekvő, ahol a padlósározásnak két rétege jelentkezett, a szoba. Mén I. mórici megfigyelései szerint a szoba azoknál a házaknál található a konyhától jobbra,,, melyek ekjükkel DNy-ra (5, 9), illetve ÉNy-ra (15) néztek" (MÉRI 1954, 145). Hogy az ENy-i helyiség lehetett a kamra, bizonyíthatja az is, hogy itt a ház zárófala a cölöpsorok irányából ítélve nem merőleges a hosszanti házfalakra. Ha ez lett volna a szoba helye, minden bizonnyal törekedtek volna a gondosabb kivitelezésre, mmt ahogy ez a DK-i helyiség esetében tény. A bejáratot ugyan nem találtuk meg, de említett analógiáink alapján a DNy-i oldal középső szakaszán rekonstruálhatunk egy, a konyhába nyíló bejáratot. Hogy a másik két helyiség ajtaja a szabadból nyílt-e, vagy a középső helyiségből, nem tudjuk, erre vonatkozó adatunk nincs, de — mint a II. ház tárgyalásánál is látni fogjuk — a szobába minden bizonnyal a konyhából lehetett bemenni, míg a kamrának önálló bejárata is lehetett az udvarról. Ritka az olyan megfigyelés, amilyet Bálint A. tehetett a mezőkovácsházi 1516. századra datálható, ÉK-DNy irányítású, három helyiséges I. háznál: a ház középső helyiségét jelentő