A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

került elő egy, a falu feltárási területen kívül eső részéről származó késő középkori vaseszközlelet, mely sajnos szórvány darabokból áll (SIMON 1984). A helyszínre visszatérve megállapíthattuk, hogy a planírozás révén ebben a térségben több ház körvonalai bontakoztak ki a homokos talajon, sőt, egy-két esetben tégla alapú kemencék roncsait is megfigyelhettük.

115 Miután az egész Alföld területét tekintve csak igen kevés késő középkori faluban folytak régészeti ásatások és ezek közül még kevesebbet publikáltak az ásatok (PAPP 1931; SZABÓ 1938; BÁLINT 1939; MÉRI 1954; BÁLINT 1962; PÁLÓCZI 1976 etc.; SELMECZI 1974a etc.), a Csongrád-Bokros, Jovákt-parti feltárások nyomán megismert településrészlet és a hozzátartozó leletanyag elemzésével, feldolgozásával régészeti szempontból kívánunk adatokat szolgáltatni egy középalföldi feudális kori falu életének jobb megismeréséhez.

116 Régészeti jelenségek Az ásatás során 25 egymáshoz kapcsolódó, többségében 5x10 m nagyságú szelvényt nyitottunk a magasparton (84. kép). így 1233 m

2-t tártunk fel az egykori faluból. A terület Ny-ÉNy felé hirtelen több métert leszakad. A jelentkező objektumok száma erősen csökkent ebben az irányban és jellegük is megváltozott: a település szélére utaló jelenségek kerültek elő, úgymint néhány hulladékgödör, igen sekély, átlag 10 cm mély, 15-20 cm széles, egymáshoz kapcsolódó kis árkok (4-5. szelvény), mely utóbbiak leletanyagot nem is tartalmaztak. A leszakadó partoldal irányában utolsó szelvényeinkben is (9-10. szelvény) csak egy több részből álló „árokrendszert" figyelhettünk meg, mely talán a csapadék levezetésére szolgált.

117 így tehát az ásatást Ny-ÉNy felől lezártuk, mert a régészeti jelenségek tanúsága szerint az errefelé már erősen lejtő területen az egykon falu lakói nem telepedtek meg, illetve a korábbi időszakok itteni népessége sem tartotta ezt a részt ideális lakóterületnek.

118 A már kedvező fekvésű helyeken, a magaspart gerincén, ahol a homokos part leszakadásától nem kellett tartani, számos objektummal rajzolódott ki Gyója falu egy részlete. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy az objektumok a felszínhez igen közel, már 30^10 cm mélységben jelentkeztek,

119 és emiatt a felszínhez közeli jelenségek nagymértékben károsodtak. A vékony termőtalaj alatt a teljes feltárási területen viszonylag vastag hamuréteg következett, mely az eredetileg délkelet felé a mainál erősebben lejtő területen sokkal vastagabb volt, mint a legmagasabban fekvő részen, ami viszont a középkorban is a legmagasabban fekvő terület volt. Házak, kemencék, tüzelőhelyek. Az ásatás folyamán öt ház körvonalai bontakoztak ki. Közülük kettő (I-II. ház) rekonstrukciója vált lehetségessé és három esetben (III—V. ház) csak a házak részleteit figyelhettünk meg (ld. külön mellékleten). Valamennyi felmenő falú építmény volt; e falaknak csonkjai sem maradtak meg, de az alább részletesen bemutatandó jelenségek egyértelműen ezt a tényt igazolják.

120 115 A feltárások folytatására már nem lévén lehetőség, az objektumok korát pontosan meghatározni nem lehetett, de tájékoztató adatnak tekinthetjük, hogy a vaseszközlelet feltehetően ezeknek körzetében került elő. Helyszíni szemlénk eredményét az ásatási napló végén rögzítettük. 116 A feldolgozott leletanyag a csongrádi Tari László Múzeumban kerül elhelyezésre. 117 A jelenségek részletes leírása alább következik 118 Az ásatási területen szórványosan néhány, a szakáiháti kultúrába tartozó kerámiatöredék, pár darab rézkori cserép, kőeszköz (51. kép 1, 83. kép 14) (középkori objektumokban előkerült kőeszközök: 83. kép 10-12), továbbá néhány LT-D korú, illetve négy szarmata cserép, egy terra sigillata-töredék (51. kép 4) (GABLER-VADAY1992, 104, 131, Abb. 6, 2) és egy átfúrt romai középbronz érem is előkerült. A 23. szelvényben a késő középkori járószint alatt egy őskori gödör mélyedt a szüztalajba (51. kép 2). Megjegyzendő, hogy a hódoltság kori falutól néhány száz méterre, a bokrospusztai ártéri szigeten nagykiterjedésű őskori telep húzódott. Az ottani ásatásokról ld. ArchÉrt 107 (1980) 238-239; RégFüz 33 (1980) 10-11; HORVÁTH 1990! 119 Hasonló jelenségről ír Méri István, amikor megállapítja, elpusztult késő-középkori falvaink házainak szintje sokszor alig 1040 cm-re van a mai felszíntől (MÉRI 1954, 145, 43. j., idézi: BALASSA 1985, 120-121). Ugyanilyen megfigyeléseket tett Selmeczi László (SELMECZI 1976, 257). 120 A késő középkori, eddig egyébként kis számban ismert joldbemélyített objektumok tárgyalása dolgozatunkban nem indokolt. E témához ld. MICIINA11981, 231, további irodalommal; WOLF 1985, 252-261; WOLF 1989, 56-58!