A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

tak ott (NAGY 1828,139 skk.). Újkori betelepülése csak a múlt században kezdődött el, amikor ismét negyvennyolcan élnek itt (PALUGYAI 1855,452^153).

109 Ettől kezdve, egészen a mai napig Gyója a csongrádi tanyavilág része. Befejezésül ide kívánkozik még egy érdekesség a falu lakóinak sorsáról. Korábban már említettük, hogy a falu lakosai nagyobbrészt nem pusztulhattak el, hanem sok más falu lakóihoz hasonlóan más vidékre költöztek. Ennek kézzelfogható bizonyítékait találjuk a török kiűzése utáni összeírásokban. Még a 17. század legvégén (1697) a csongrádi urbáriumban feltűnnek a 'Gyójai' nevű családok (Győalljay András és fia Gyójai György) (MAKSAY 1959,666,674). Az 1715-ben végzett országos felmérés csongrádi iratai között Győalyai József és Győlyai Mihály szerepelnek,

110 de találkozunk Újfaluban is négy hasonló nevű családfővel.

111 1720-ban Csongrádon kívül Tiszasason jegyeznek fel Gyójai nevű családokat.

112 A felsorolt adatok tehát azt látszanak bizonyítani, hogy Gyója falu lakossága nagyobbrészt a biztonságosabb, vagy életképesebb környékbeli falvakba költözött a település végleges elhagyása után. Nevük írásmódja hamarosan 'Gyójai'-ra, majd 'Gyovai'-ra változott s él a mai napig tovább. Gyovai nevű családok még az 1970-es évek végén is éltek a bokrosi pusztákon, nem is olyan nagy távolságban az egykori Gyója helyétől és a Gyójaitanyák, Gyevi-tanyák földrajzi nevek ma is léteznek a „ Jováki-part" elnevezés mellett Csongrád határában. GYOJA FALURÉGÉSZETI IÏMLEKEI Bevezetés A tervezett Tisza Ili-Vízlépcső építési munkálatait megelőzően, a környék előzetes terepbejárása után a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága Hegedűs Katalin vezetésével 1979-ben ásatásokat folytatott a későbbi nagyszabású földmunkák által érintett területen.

113 A feltárást a rendelkezésre álló történeti és földrajzi adatok alapján az egykor Csongrád szomszédságában létezett Gyója faluval azonosított település helyén végeztük (RégFüz 33 (1980) 101-102; ArchÉrt 107 (1980) 254-255). A falu területének csak egy részletét tártuk fel az itt álló földmérőtorony közelében, az elhordásra ítélt kisajátított területen belül. Gyója falu feltáratlan részeit rejti még a föld a lelőhelyet átszelő út (egyben kisajátítási határ) DNy-i oldalán a magasparton. Erre a szakaszra lokalizálható a középkori falu temploma is a helyszínen még mindig gyűjthető darázsmészkövek és a helyi emlékezet alapján.

114 Már a régészeti feltárások befejezése után, a feltárt területtől délkeletre, kb. 50 méterre a létesítmény kivitelezője által megkezdett földmunkák során 109 Ez a lélekszám minden bizonnyal nem az egykori falu helyére, hanem az azonos névvel jelzett pusztára egészében vonatkozik, no Ld. a 'Gyöalja ' elnevezést a 16. század elején! Csongrádmegyei Ali Levéltár Szentes. Conscriptiones Domesticae 1715. Oppidum Csongrád. Megjegyzendő, hogy ugyanezen emberek az Országos Levéltárban őrzött iratokban Gyólay illetve Gyóiai írásmódban kerültek feljegyzésre: OL-N 78-Ijxd. 66, nr. 3, 28. cím. fol, 42). m OL-N 78-1 Md. 66. nr. 3, 28. cím. fol. 49. in OL-N 79-Lad. 77. nr. Í.Arad, Csongrád és Csanád megye és Szeged város 67. cím. fol. 71, 74, 77. 113 A terepbejárást Vörös Gabriella és Saliga László végezték 1979-ben (MFMRégAd 632-80). A középkori ásatáson a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága részéről részt vett Kürti Béla, Simon Katalin és Vörös Gabriella régész, valamint Eári Irén rajzoló. A munkálatokba a Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében Fodor István, Mesterházy Károly és Pálóczi Horváth András, a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága részéről Madaras lÁszló, Raczky Pál és Selmeczi László kapcsolódolt be. Az ásatás konzultánsai Korek József és Trogmayer Ottó voltak. 114 A környék tanyáinak lakói 1979-ben még emlékeztek rá, hogy az úttól nyugatra korábban faragott köveket láttak, melyeket a lakosság építkezésekliez hordott szét. Mindenesetre 1926-ban Csallány G. ásatásunktól Ny-ra mintegy 300 m-re, Deák Rókus földjén (1146. sz. tanya) leletmentése során feltárt hét sírt, melyek közül kettőt I. István által veretett ezüstdenárok datállak A sírok egy tégla- és termésköfalú templom köriüi temetőből származtak (CSAUÁNY1940, 23). E templom és a sírok időrendi kapcsolata tisztázatlan. A tanya környékén Tari László is talált termésköveket a felszínen (Tari L. : Csongrád környékének avar és magyar régészeti lelőhelyei. Csongrádi Levéltár. Kézirat).