A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

mellékletei közt igazán egy sincs, ami a Basarabkultúra kerámiatípusaival összefüggéseket mutama. A Basarab-kultúra kerámiatípusai a Mezőcsáti-kultúra alföldi településterületén másutt is előfordulnak (KEMENCZEI 1989a, 66, 68), de mivel ezek idekerülésének sem módját, sem pontos idejét nem ismerjük, a két népesség pontos viszonya még tisztázásra vár. A Gávai-kultúra kerámiatradíciójának — és természetesen az ezt hordozó paraszti közösségek — továbbélésére szép példa a csanyteleki korai szkíta temető. A még csak előzetes közleményekből ismert kerámiaanyagban számos kettős színű, a Gávakultúra formáira emlékeztető, kézzel készült edényt találhatunk, a jellegzetes szkíta, korongolt kerámiatípusok mellett (GALÁNTHA 1981, 54, 11. kép 2; GALÁNTHA 1986,73,Abb.3.6,8.2). 21A Körös-Maros közének népei már a középső bronzkortól kezdve sajátos viszonyt alakítottak ki a Marostól délre eső területekkel. Nagyjából a Maros és az Aranka közti mocsárvilág választotta el a Gávakultúrát a Délvidék hasonló korú közösségeitől. A kultúra ma ismert két legdélibb lelőhelye a klasszikus gávai edényművesség jegyeit egyértelműen hordozó kiszombon és a gyálaréti (47. kép 1-5, 48. kép 1—2, 49. kép 1-9,50. kép 1-5). A déli területekkel kialakított kétoldalú kapcsolatoknak számos bizonyítéka megtalálható területünkön. Közülük valóak például a Szőreg-C temető területén előkerült, a Gáva-kultúra magyarországi területén tulajdonképpen idegennek tűnő umaformák is. Ezeket az edényeket eddig a kultúra legfiatalabb edénytípusai közé sorolták, melyek már a késő umamezős fejlődés déli reprezentánsaira, a doroszlói/Doroslovo, illetve a dályai/Dalj temető fonnáira utalnak (KEMENCZEI 1984,116; PÁVAI 1992,60-62). Úgy tűnik azonban, hogy ebben az esetben inkább a Gáva-kultúra Tisza-Maros szögben kibontakozó sajátos helyi — déli hatásokkal színezett — változatának umatípusairól lehet szó. Erre a déli hatásra utal a szőregi kettőskónikus urnák tölcséres peremű, hosszú, kónikus, dísztelen vagy vízszintesen kannelúrázott nyaka (51. kép 1-2), és a széles, lapos, illetve hegyes fogóbütyök párokkal tagolt, egy esetben függőlegesen árkolt kihasasodása (51. kép 2, 54. kép 1). Formai párhuzamaikat tehát — ahogy erre Foltiny István már utalt (FOLTTNY 1967,54-56; FOLTINY 1985,112) —területünktől délre, a bánáti és vojvodinai Bobda II-Susani-Ticvaniul Mare-Karabumia IIIBelegis II- és a dél-olténiai Hinova-Mala Vrbica-kör urnáiban kell keresnünk (Susani: SRTATAN-VULPE 1977, Taf. 5.2,6. 9,93,94,95; Ticvaniul Mare: GUMÄ 1993, pl. XXIV. 5a, 6a, XXV. 5a; Mala Vrbica: VUKMANOVIC 1983, Fig. 5-6; VajugaPesak: PREMK-POPOVIC-BJEJALOV 1984, Fig. 98.1, 4-5; Belegis II kultúra: FORENBAHER 1988, Fig IC, 1D; FORENBAHER 1989, Tab. 2. 1, 5a 1, 7., 9. I).

77 Az e típusokat használó közösségek időrendi helyzetének kérdésében megoszlik a kutatás véleménye. Egyesek szerint e csoportok — a megelőző Cruceni II-Bobda I temetők horizontjában gyökerező — élete a HA1 periódusban indul és a HA2 időszakban is tart. A HA2 periódustól, illetve a HB periódus legelejétől területükön új kultúrák, illetve megváltozott arculatú edényművesség megjelenésével kell számolni. így Kelet-Szlavóniában a dályai temető által képviselt fiatalabb Umamezős-kultúra típusaival (VINSKIGASPARJNI 1973, 207), a Vajdaságban a Kalakacakultúrával (MEDOVIC 1988,443^153), aromán Bánátban pedig a Gáva-Reci-Media§-kultúrák típusainak feltűnésével (GUMÄ 1993, 181-194). A másik felfogás az említett különböző délvidéki kultiirköröket nagyjából a HA 1-től a HB1 periódus végéig datálja (TASIC 1974, 463-464; HANSEL 1976, 101-105; TASIC 1993; LEVITKI 1994). A nagyobb számú leletegyüttes vizsgálatán alapuló, végiggondoltabbnak látszó rövid (HA1-2) datálás is bír néhány problémával. Az M. Gumá által bemutatott bánáti Gáva-Reci-Medias, lelőhelyek kis száma — öt lelőhely, melyek közül eg}' a HA2, négy pedig a HB1 periódusra keltezett (GUMÄ 1993,181-194) — kérdésessé teszi e kultúra önálló megjelenését a Bánátban. Noha az kétségtelen, hogy ezekben a leletegyüttesekben számos Gáva- és Reci-Mediaskultúrákra utaló elem is megvan és keltezésük is helyes, mégsem rendelhetők biztosan sem a Gáva-, sem a ReciMecüa§-kuMiákhoz. Hiányoznak belőlük a szomszédos erdélyi és a dolgozatunkban is bemutatott alföldi területek sajátos, bekarcolt díszítőmotívumai és más, mindkét rokon kultúrában gyakori karakterisztikus 77 A szőregi urnák szorosabb rokonságot a romániai Bánátból ismertetett párhuzamaik felé mutatnak (Bégaszuszány/Susarü, NagytikványíTicvanhd Maié).