A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán

legvalószínűbb —-, hogy a név egyszerűen csak az itt lévő sírok helyét jelölő keresztre, vagy még inkább a régi temető sírjaira utaló elnevezés. A határvonalra kerülő templomhelyekkel, kápolnákkal kapcsolatban felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy e helyek szent jellegüknél fogva is tiszteletet parancsoltak, s így a határvonal sérthetetlenségét még jobban növelték (KISS 1988,1. 719-720; TAKÁCS 1987,41,61-65,76,78,102, 199-204).

16 Az Alföld délkeleti részén, így Békés megyében sem ritka egyébként a halomra épült középkori templom, s közöttük olyan is akad, amelyik már az Árpádkorban hívek nélkül maradt. E halmok mai neve igen gyakran utal a halom tetején emelkedett épületre vagy az ott lévő temetőre, ugyanúgy, mint ahogy ez a Keresztes-halom esetében is bebizonyosodott. A közvetlen környéken ilyen, középkori templom helyéül szolgáló halom volt pl. a Békéscsabához közel eső Kápolna-halom a fövenyesi és a Györke-halom a györkei faluhelyen, de megemlíthető még ezeken kívül pl. a Torda-halom a tordai, az egyik Templomhalom a kóti, a másik Templom-halom a kaszaperi, az Egyház-halom a simái, a Décse-halom vagy más néven Telek-halom a décsei, az örménykúti Kápolnahalom a bercsényegyházi, a Bodzás-halom a berényi, a Temető-halom a félhalmi, a Barta-halom a kevermesi, a csárdaszállási Köves-halom a szentjánosi, a körösladányi Köves-halom a szentmihályi, a bucsai Köves-halom pedig egy ismeretlen nevű településhez tartozó templom helyén. Ugyanide sorolható még néhány olyan halom is, amelyen szintén templom helye azonosítható, de a hozzá tartozó település nevét nem ismerjük: pl. a szeghalmi Balkán-halom, az endrődi Kápolna-halom, a csárdaszállási Fábiánvára néven emlegetett halom, a gyulai Téglás-halom, a bánkúti Libicsi-halom, az almáskamarási Pacsika-halom, a battonyai Hármashatár-halom. A nemzetségi Csolt-monostor is a Mágori-halmon épült föl.

17 A felsorolt példák között alig van olyan, még az Árpádkorban elpusztult templomhely — mindössze az örménykúti Kápolna-halom, a gyulai Téglás-halom és a battonyai Hármashatár-halom —, amelyik későbbi határvonalra került, s ezeknél sem lehet megszakítás nélkül a kialakulásig visszavezetni a későbbi határvonal történetét. A határvonalra eső Keresztes-halom — nevének feltüntetésével — először egy 1770-es évek elejéről származó térképen, a Hanuckem-domíniumot bemutató ún. I. térkép egyik szelvényén bukkan fel (4. kép 2). Ettől kezdve folyamatosan lehet követni a különböző térképeken a halom ábrázolását, s azt a határvonalat, amely a Keresztes-halmon is áthalad (5. kép 2-7. kép). Egyetlen kivétel talán az 1783. évi I. katonai felmérés, amelyik csak a Keresztes-halomtól északra lévő Hullató-halmot tünteti föl — azt is név nélkül — a Gyula és Kígyós közötti út déli oldalán, pedig ezen szerepel a Keresztes-halom mellett haladó. Csabát és Kétegyházát összekötő út is (5. képi). A térképeken jól látszik, hogy a határvonal mentén a Keresztes-halomtól észak felé az első határpont a Hullató-halom volt, ezután pedig a Fövenyes-halom következett még távolabb pedig a Lencsés-halom. A Keresztes-halomtól dél felé az 1770-es évek elejéről és az 1788-ból származó, a Harmckem-domíniumot bemutató I. és II. térkép tanúsága szerint a határvonal előbb szinte egyenesen a Kakucsi-halomig vezetett. A határvonalnak azonban ez a szakasza a 18-19. század fordulóján, vagy a 19. század elején kissé módosult, mert Huszár Mátyás 1822. évi 54. térképszelvényén a határvonal a Keresztes-halomtól délkelet felé fordult azon a vonalon, amely ma is határvonalat jelent Szabadkígyós és Gyula között. Itt ugyancsak egy halmon halad át.

18 (4. kép 2, 5. kép 2-6. kép 1). Nemcsak a Keresztes-halom neve, hanem az e melletti halmok 16 A határjelző keresztes fa 13-15. századi elterjedtségét említette Szabó István is (SZABÓ 1969,116). 17 BÁLINT 1938. 139-141. 164-169; RégFüz 11 (1959) 70; RégFüz 14 (1964) 91-92; RégFüz 33 (1980) 5. MRT 6, 2/18, 7/84, 9/15, U/33, U/185, 12/15. sz. lelőhely; MRT 8, 3/1, 3/6, 7/3, 7/14. sz. lelőhely; MRT s. a., 4/1, 4/10, 4/19, 9/18. sz. lelőhely; Gyula 4, 6, 258. sz. lelőhely (Magyarország régészeti topográfiája. Békés megye régészeti topográfiája IV/4. A régi gyulai és sarkadi járás. Szerk. : Szatmári I. Előkészületben). SZATMÁRI s. a.; HORVÁTH-SZATMÁRI1989, 378-393; SZATMÁRI-VÁGÓ 1993, 17-21. Szatmári I. jelentése: MNM RégAd IX. 77/1993, MMM RégAd 2110-1993 és 2150-1995. 18 Az 1770-es évek eleje: BmT 47 — jelöli a Fövenyes-halmot és a Keresztes-halmot, az utóbbi nevét is feltünteti,,Keresztes "alakban (4. kép 2); 1783:1. katonai felmérés Col. XXII. Sect. 27 — a Hullató-halom és a Fövenyes-halom név nélküli ábrázolásával (5. kép 1); 1788: BmT 48 —a halmokfeltüntetésével, s a,,Hullató" és a „Kersztes "'főuratokkal (5. kép 2); 1822: HUSZÁR 1822, 54. szelvénye—a ,,TörvényesH. ", a ,,HullatoH. " és a,,Keresztes H. "feltüntetésével (6. kép 1); 1859: BALOGH 1859. évi térképe