A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

sonlóan — ezek a több funkció ellátására alkalmas tárolóedények a leggyakrabban előforduló típusok (TOMPA 1945,2. kép 11-16; PATEK 1968, 111-112, Taf. VIII. 11-15; KEMENCZEI 1984, 68; VASILIEV-ALDEA-CIUGUEDAN 1991, 83-84; MATUZ 1994, 60-61; LÁSZLÓ 1994, 68-71, 189-190). 7A Egyenes oldalfalú, egyenes vagy enyhén kihajló peremkiképzésü fazekak (20. kép 15; 25. kép 6; 37. kép 9; 38. kép 12). Néhány esetben peremük kissé megvastagodik (20. kép 12). Aljuk műidig csonka kúpos (44. kép 9). 7B Enyhén kettős kónikus testű fonnák. 7Ba Egyenes peremmel (20. kép 7-8; 25. kép 2; 26. kép 1 ; 30. kép 8; 32."kép 6; 38. kép 5). 7Bb Enyhén kihajló peremmel (20. kép 1,3,5,14; 30. kép 12; 34. kép 5). 7C ívelten csonka kúpos testű, egyenes vagy kissé kihajló peremű edények (26. kép 3; 29. kép 10,13; 34. kép 6; 37. kép 7). A 7A, 7B, 7C típusokat sűrűn díszítik széles, lapos fogóbütyökkel és rátett fogódísszel. 7D Az eddigiektől szélesebb, kihajló peremiikkel megkülönböztethető fonnák. 7Da Enyhén ívelt nyakú, szélesen kihajló, síkozott peremű fonna (27. kép 8). TDb Enyhén ívelt nyakú, kihajló peremű, pereme alatt, a vállán széles, lapos fogóbütykökkel (35. kép 5). 7Dc Szélesen kihajló peremű, ívelt oldalú fazékforma (27. kép 9), 7E Hullámos peremű fazék ( 27. kép 3, 6). A fazekak általában la soványítással, 2a, c-d felületkezeléssel, 3d-e színezéssel készültek. 8. Töredékes voltuk miatt a fenti kategóriák egyikébe sem sorolható, karakterisztikus darabok. 8A Cső talpas aljtöredékek ( 19. kép 21 -22). 8B Nagyobb edényekhez tartozó, omphaloszos aljtöredékek (19. kép 16-17). 8C Szélesen kihajló, hullámosan ívelődö, belső oldalukon kannelúrázott peremek (17. kép 4; 33. kép 2). 9. Különleges edényfonnák, kerámiatárgyak. 9A Halsütőtál (19. kép 19; 22. kép 6). A középső bronzkorból származó forma (BÓNA 1975,253), amely a Kárpátmedence keleti területein tovább él a Halomsíros- és az őket követő kultúrák anyagában, egészen a HA-B időszakig (TRAJKOVIC 1991, 119; a Pilinyi- és Kyjatice-kultúrák: KEMENCZEI 1984. 17. Taf. I. 18-19, IV. 11. XIV. 20, XCIX. 3). Egy változatát a csorvai temetőben is megtalálták (TROGMAYER 1963. Taf. XI. 14). 9B Miniatűr edények (13. kép 18) (PATAY 1976, Abb. 3. 2-6: VASILIEV-ALDEA-CIUGUDEAN 1991. 91-92, Fig. 42. 4-20. Fig. 43; LÁSZLÓ 1994, 152, Fig. 45). 9C Edény fedők (21. kép 8,47. kép 6). 9D Agyagkarikák (21. kép 17-18). A Gáva- és a dunántúli Umamezős-kultúra jellegzetes tárgy típusa (PATEK 1968, Taf. XXV. 20, LXXII. 5-7; KEMENCZEI 1984, 72, Taf. CXLVIII. 18, CLL 4.; KŐSZEGI 1988, 20. t. 8. 22. t. 12-13; NÉMETI 1990, Fig. 21. 9; SCHREIBER 1991, Abb. 6. 3). 9E Agyagkerék (21. kép 16, 39. kép 11). A Gáva-ReciMedias-Holihrady-kör hasonló darabjainak áttekintését Vasiliev publikálta (VASILIEV 1991, 74, Fig. 25. 13-15). Újabban a gränicesti telepen előforduló darabok kapcsán László Attila gyűjtötte össze párhuzamait (LÁSZLÓ 1994,188, Fig. 12). A Gávakultúra településterületétől délre (MEDOVIC 1988, Taf. 29. 5, 45. 10) és a Kyjatice-kulmrában is gyakori tárgytípus (KEMENCZEI 1984, Taf. XCVI. 23). Ritkábban, de megtalálhatjuk ezeket a tárgyakat az Umamezős-kultúra leletegyütteseiben is (PATEK 1968. Taf. CXXXII. 112-13; GRÓH 1984. 5. kép 4). 9F Állatszobrocska (21. kép 5). A Gáva-Reci-MediasGränicesti-Holilirady-kör területéről ismert összes párhuzamát fölsorolja: LÁSZLÓ 1994, 193-194. 193. j. Hasonló kis állatszobrok kivételesen előfordulhatnak a dunántúli Umamezős- és a Kyjatice-kultúra anyagában is (KEMENCZEI 1984, LXXXLX. 6. 13; GRÓH 1984,4. kép 1). A G A VA-KULTURA CSONGRÁD MEGYEI LELETEINEK NEHANY TANULSÁGA A bemutatott Gáva-kultúrához tartozó kerámiaanyag kapcsán megfogalmazhatunk néhány, e kultúra kutatásának egészére érvényes kérdést. 1/ Nem ismerjük megnyugtatóan a kultúra belső időrendjét sem Magyarországon, sem a környező területeken. Hazánkban Kemenczei Tibor osztotta a Gáva-kultúrát egy korai és egy kései időszakra. Az idősebb fázishoz két meghatározó lelőhelyet rendelt: a nagykállóit és tiszakeszi-szódadombit (KEMENCZEI 1984, 72-73). Az utóbbi gávai típusú anyagát a vele együtt itt előkerült késő pilinyi jellegű kerámia alapján keltezte a kultúra legkorábbi rétegére, a HA1 időszak legelejére (KEMENCZEI 1971,54-55). Megközelítése — miszerint a Gáva-kultúrában jelenlévő, korábbi időszakra jellemző anyag elkülönítését a helyi szubsztráttunra utaló típusok kiválasztásával hajtiiarjuk végre — máig is a legjárhatóbb útnak tűnik. Tisza-keszi esetében viszont bizonytalan az eljárása, mivel itt, a már egyértelműen a Gáva kultúrálioz sorolható klaszsziktis, kannelúrázott töredékek csak szórványként (KEMENCZEI 1971,32, BT. 1.1-2,6, IV. 1.10, VI. 1.1-7), míg a késő pilinyi típusok önállóan, zárt objektumokból kerültek napvilágra (KEMENCZEI 1971, IV. t. 6-8,13, V. t. 1-4). Tiszakeszi-Szódadomb pilinyi jellegű leletegyütteseiben egyetlen, a klasszikus gávai formakörre jellemző darab sem került elő, ami arra utal, hogy itt a késő pilinyi és a gávai típusú leletanyag egymástól függetlenül jelentkezhetett.

69 Hasonlóképpen megkérdőjelezhető — a féméi alapján HA1 keltezésű — Muhi-Nagyhomok-dűlői hamvasztásos temetkezés késő pilinyi típusedényeinek Gáva-kultúrához való sorolása (KEMENCZEI 1971,55).